„Jelenleg nincs, aki nemzeti kérdésekben, magyar kérdésekben egyértelműen fel merné vállalni a konfliktusokat. A parlamenti képviselők látszattevékenységet fejtenek ki. Amit még a parlament gyengeségének tartok, hogy hihetetlenül nagyok a regionális különbségek” – véli Köteles László, az MKP országos elnökségének tagja, a Csemadok országos alelnöke, volt parlamenti képviselő, jelenleg önkormányzati és megyei képviselő. Több éves közéleti tevékenysége alatt számos kiemelkedő rendezvény szervezője, aki elengedhetetlennek tartja közösségünk érdekeinek képviseletét.
Hírportálunk a végéhez közeledő parlamenti időszakról, és arról is kérdezte a politikust, miben kellene másnak, hatékonyabbnak lennie a következő négy évnek. Van-e esélye az MKP-nak a parlamentbe jutásra, bíznak-e a választók szavazataiban?
– Ön szerint milyennek kellene lenni a kisebbségpolitikának Szlovákiában?
– Egyértelműen abból kellene kiindulni, hogy minden polgár egyenlő. Nem csak kötelességekben, jogokban is. Mi ezt nem érezzük. Kötelességeink és plusz kötelességeink vannak, például a nyelvhasználat terén is. Jogokban pedig úgy érezzük, hogy mindazt, ami természetes lenne mindenki számára, nemzeti kisebbségként nem kapjuk meg. Vonatkozik ez nemcsak a nemzetiségi jogokra, hanem a területi elosztásnál is. Kevesebb az esélyünk például keleten, vagy Dél–Szlovákiában, mint az ország szerencsésebb részein élőknek.
– Milyen fejlődési pályát képzel el az országnak? Melyek a legégetőbb problémák a térségében?
– Egyértelműen stabilizálni kell Szlovákia gazdasági helyzetét, amelynek jelenlegi fellendülése azon alapul, hogy négy autógyár van az országban. Többfelé kellene felosztani és a nagy külföldi befektetéseket nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni szlovákiai kis- és középvállalkozásokkal, tehát hogy több lábon álljon az ország. Ez vonatkozik a környező országokra is. Mindig a Visegrádi négyesben gondolkodunk ilyen szempontból, és ezeknek az országoknak tudatosítaniuk kell, hogy egymásra vannak utalva. Nem csak történelmileg, hiszen ugyanaz a gondolkodás, kultúra, s a magyarokat leszámítva hasonló a nyelv is. Mint valamikor a monarchiában, most is együtt tudnak csak hatékonyan fellépni Európában, önmaguk érdekében. El kell mondani, hogy az elmúlt időszakban kialakult egy migrációs hullám, amely ezeknek az országoknak is fenyegeti a közéleti rendjét, szociális biztonságát. Ezért ebben az esetben is egységesen kell fellépni, nem pedig megosztani a térséget frontországokra, amelyik Magyarország és a békésebb hátországra, mint Cseh- és Lengyelország.
Térségünk legégetőbb problémái egyértelműen a munkanélküliség és az ezzel összefüggő elvándorlás. Minél keletebbre megyünk, egyre inkább érezhető ezekben az országokban. Ez a folyamat eddig Csehországot részben elkerülte. Nekünk teret kell teremteni arra, hogy a fiatalok és kevésbé fiatalok, akik elmentek, perspektívát lássanak arra, hogy érdemes visszajönni és a szülőföldjükön hasznosítani a külhonban szerzett tapasztalataikat.
– Hogyan értékeli az elmúlt időszakot? Miben lehetett volna más, ha parlamentben van az MKP?
– Jelenleg nincs, aki nemzeti kérdésekben, magyar kérdésekben fel merné vállalni a konfliktusokat. A parlamentben levő képviselők látszattevékenységet fejtenek ki. Amit még a parlament gyengeségének tartok, hogy hihetetlen regionális különbségek alakultak ki. Országrészek vannak gazdaságilag, jólétben fényévnyire elszakadva egymástól. Le kell szögezni, hogy ebből a szempontból jelenleg nincsen képviselete szülőföldünknek. Dél–Szlovákiáért ezért egyértelműen, hangosan ki kell állni. Ha Dél–Szlovákia középső és keleti részét vesszük alapul, akkor azt kell mondani, hogy a kormányban és a parlamentben, tehát képviseleti szinten nem volt, aki meg akarjon, vagy esetleg meg merjen szólalni az érdekünkben. Ha az MKP ott lett volna, bár politikában nem illik azt mondani, mi lett volna ha, akkor egyértelmű, hogy ezt nem hagyhatta volna szó nélkül. Tehát az államilag tolerált leépítését ezeknek a régióknak, mind az oktatásban, mind a közlekedésben és a gazdaságban. Jellemző az elmúlt hónapok történése is, amikor a szerencsésebb nyugati rész kapott egy autógyárat, addig a keleti rész menekülteket Homonnára.
– Ha az előző választás számadataiból indulunk ki, az MKP-nak – a legrosszabb esetben is – csupán további húszezer szavazatra van szüksége a parlamentbe jutáshoz. Sok ez a szám vagy kevés?
– Ha egy szakadékot akarunk átugrani, az utolsó centiméter is ugyanolyan fontos, mint az első, tehát minden egyes szavazat számít. Ilyen szempontból nagyon sok a csalódott választó, akik azért nem mennek el szavazni, mert csalódottak. Ezzel megint gyengült az érdekképviseletünk, tehát még kevesebben fognak elmenni választani. Elindul egy ördögi spirál, mert még kevesebb megválasztott képviselővel még kevésbé tudjuk képviselni az érdekeiket. Nekünk ezért meg kell győzni az embereket, hogy elsősorban menjenek el választani, s olyanokra szavazzanak, akik teljes mértékben felvállalják a közösségnek, a mi esetünkben a magyar közösségnek és annak az országrésznek a képviseletét, amelyben éppen lakunk. Ilyen szempontból rég nem volt képviseletünk. Ezért szerepelnek a Magyar Közösség Pártja listájának az első tíz helyén harminc év alattiak, többen olyanok, akik eddig nem vettek részt az elit politikai életben, és olyan közösségi és civil társulások vezetői, amelyeknek az érdekük, hogy egy élhetőbb és jól működő Dél–Szlovákiában, vagy pedig magyar közösségben éljenek.
– Hogyan érzékeli a választókedvet a választókörzetében?
– Az emberek csalódottak. Ha azt vesszük alapul, hogy a Garamon túl milyen az életszínvonal és a munkanélküliségi mutatók, nem csoda, hogy az emberek úgy érzik, semmilyen választás nem változtatott a helyzetükön. Történt ez eddig, bárki is volt hatalmon. Éppen ezért igen könnyen kaphatók a populizmusra, az olcsó ígérgetésekre, és ami egyre jobban kezd jellemző lenni, az, hogy már csak az egyemberes pártokban hisznek. A párt vezetője jó ember, jól gondolja, csak esetleg a helyi csinovnyikjai nem tudják jól csinálni, vagy pedig azok rosszak. Nekem meggyőződésem, hogy minden egyes régiónak fel kell vállalni a saját képviseletét s nem felülről várni a csodákat. S leghatékonyabban csak önmagukról tudnak dönteni. Mert aki nem választ, az helyett választani fognak!
– Mandátumszerzése esetén mik lesznek a prioritásai a parlamentben?
– A Csemadok alelnökeként egyértelmű a hozzáállásom, hogy fel kell vállalni a szlovákiai magyarság kulturális és oktatási érdekeit. Mindig is környezetvédő voltam, tehát ebben is egyértelmű a hozzáállásom, tudatosítom, milyen fontos a környezetünk védelme. Keletiként pedig a leszakadt országrészek – Közép- és Kelet-Szlovákia – déli részeinek az érdekvédelme. Regionális érdekvédelmet kell kiépíteni a Magyar Közösség Pártján belül is, hogy érzékeltetni tudjuk azokat a különbségeket, melyek az egész országra kihatással vannak, s melyek főleg a mi vidékünkre jellemzőek.
– Mi az a személyes üzenet, amellyel meg kívánja szólítani a kampányban a felvidéki magyar választópolgárokat?
– Mindig abból indultam ki, hogy azok, akik a közéletben részt akarnak venni, ne politikusok, hanem képviselők legyenek, a szó legnemesebb értelmében. A magyar kifejezés értelmében képviselő, nem pedig úgy, mint ahogy szlovákul mondják „poslanec”, tehát küldött. Jelenleg az az érzésem, hogy a parlamentünk „küldöttekből” és nem képviselőkből áll. S ezek a „küldöttek” nem azok, akik föl akarnák, vagy mernék vállalni nemcsak a saját pártjuk, vagy saját érdekeiket, hanem elsősorban a választóik érdekét, tehát a szülőföldjük érdekvédelmét. Ezért a következő választások tétje, hogy valóban képviselőket válasszunk.
Köteles László a Magyar Közösség Pártja 21-es sorszámú listáján a 7. helyről indul a 2016-os parlamenti választásokon.
Beke Beáta, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”58455″}
