A Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban került bemutatásra a Horváth Lajos, Nagy Attila és Varga László által írt Császári és Királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914-18) Dunaszerdahely, Nagymegyer, Somorja címet viselő hiánypótló kötet. A gazdag képanyaggal rendelkező kiadvány a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 63. köteteként jelent meg.
A február 18-ai bemutatón elsőként Horváth Lajos ismertette a somorjai fogolytábor létrejöttét és annak történetét. Megjegyezte, hogy két történész társával ellentétben szerencsés helyzetben volt, mivel a somorjai fogolytáborra vonatkozó iratok nagy részben megőrződtek és ma is kutathatók.
Kutatásai során 158 levéltári doboznyi anyagot tanulmányozott át. Előadásában röviden vázolta a fogolytábor létrejöttének történetét, a tábori életet majd pedig megszűnését. Említést tett a foglyok mindennapi életéről, fejadagjáról, amely az idők során egyre csak csökkent. A somorjai táborban főleg orosz és olasz katonák voltak, amelyeknek emlékeit a helyi temetőben található emlékművek is bizonyítanak. Röviden kitért arra, hogy ezen emlékművek az idők folyamán hogy változtak, alakultak át. Szintén megjegyezte, hogy ezen hadifoglyok építették a Somorja és Úszor közötti vasutat és ültették a mai Pomléi út fáit.
Többek között említést tett a foglyok munkára való kiszervezéséről is. Megjegyezte, hogy a somorjai táborból szinte az egész Monarchia területére szerveztek ki munkásokat. Később az egyik kérdező visszatért ehhez a kérdéshez, mivel megjegyezte, hogy szülei nagykéri gazdaságában szintén dolgoztak olasz hadifoglyok. A kérdésére, hogy mely táborból lehettek ezen foglyok a helytörténészek nem tudtak egyértelmű választ adni. Az előadások során elhangzott, hogy a kezdetekben csak nagy számban lehetett hadifoglyokat „bérbe venni” majd az idő múlásával már akár 10, később már akár 1 hadifogoly is „kölcsönözhető” volt. Minden egyes fogolyért 50 korona kauciót kellett letenni a gazdának, gazdaságnak. Ha megszöktek a foglyok, akkor a bérbevevők búcsúzhattak ettől az összegtől. Említést tettek a nyomravezetői díjakról is. Egy elfogott fogoly után 10 korona nyomravezetői díjat fizettek ki.
Kicsit elhúzódó tartalmas előadása után Varga László vette át a szót, aki a nagymegyeri fogolytábor történetét mutatta be. Előadásában megjegyezte, hogy ő kevésbe szerencsés helyzetben volt, mivel a nagymegyeri fogolytáborból csak körülbelül 30 doboznyi anyag maradt meg az utókor számára. A hiányos iratanyagot a környékbeli lapokban szereplő beszámolókkal pótolta ki. A nagymegyeri táborban főleg szerb és olasz katonák raboskodtak.
Az előadások sorát Nagy Attila beszámolója zárta, aki röviden a másik két hadifogolytáborral hasonlította össze a dunaszerdahelyi tábort, táborokat. Az egyik tábor a mai vasútállomás közelében, míg a másik a mai Sikabony városrészben volt található. Elmondása szerint a dunaszerdahelyi táborokban olasz és orosz katonák raboskodtak.
Az érdekes beszámolók után a jelenlévők kérdezhettek, majd pedig az írók dedikálták a kötetet.
Mathédesz Lajos, Felvidék.ma
