„Kevesen tudják Magyarországon, hogy Mátyás király emlékét ugyanúgy őrzi a szlovák művelődés, mint a magyar. Népmesék, mondák, egykorú írásos dokumentumok, a nemzeti irodalom feldolgozásai hordozzák mindkét népben Mátyás-örökséget. Még a „budai király” szerelmi kalandjai is megszólnak szlovák balladákban. Az egyikben például egy nagyravágyó anya csempészi kívánatos leányát Mátyás ágyába.
Az első szlovák nyelvemlék, a Szepességi Imádságok (1479) is kötődik némiképp Mátyás királyhoz. Ez az imádságos könyv, benne az Igazságossághoz írt könyörgéssel, tulajdonképp egy Mátyás katonájából lett magyar főpap „puskája” a templomi szolgálathoz. A történet a következő: A magyar anyanyelvű Bak Gáspár a Fekete seregben szolgált. Vitézségért a király szepesi prépostnak nevezte ki. Bak Gáspár komolyan vette az egyházi méltóságát. Hét év páduai tanulás után pappá szentelték. Szláv hívei számára a nép nyelvén mondott könyörgéseket, ehhez kellett a pergament darabokra írt szöveg. Sok magyar szívesen beszél ősi magyar földről, a Szepességről talán azt is sokan tudják, hogy több hullámban, leginkább a tatárjárás után szász telepesek népesítették be. Ám, hogy Bak Gáspár szükségét érezte, hogy a nép nyelvén mondja a könyörgéseket, tudatja velünk, hogy a szászok mellett szlávok alkották a népesség jó részét arrafelé.”
Ez a bejegyzés jelent meg a hétvégén Surján László EP képviselő, a CHARTA XXI. megbékélési mozgalom elnökének a közösségi oldalán, amit többen is megosztottak.
Természetesen, rögtön jöttek a reakciók kb ilyen stílusban:
„Hát nemcsak Mátyást érzik magukénak, hanem további magyar sportolókat, feltalálókat, hírességeket. Gyártják a történelmüket – visszamenőleg… Tótok, SMS-ben elküldjük nektek a történelmeteket…”
Ki kell ábrándítanom a tisztelt hozzászólót, mert a „tótoknak” nem kell „gyártaniuk” a történelmüket, mert az ugyanúgy az övék, mint a miénk. Ugyanis, ők velünk együtt csinálták végig ennek az 1100 valahány évnek a jó részét. A szlovák katona éppúgy a magyar katona bajtársa volt, mikor védeni kellett a hazát, mint a horvát, román vagy a ruszin katona. A szlovák kubikus is fogalom, aki felépítette Pestet.
De sorolhatnám a példákat…
Egyszerűen, azért, mert a történelmi Magyarország egy több nemzetiségű képződmény volt, ahol a magyarságnak integráló, de nem kizárólagos szerepe volt. Ezért aztán az is természetes, ha nagyjainkat ők is a magukénak érzik.
Én, bevallom, örülök ennek, mert azt jelzi, hogy több a közös bennünk, mint az, ami elválaszt.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma