Széchenyi a magyar nemzet kiemelkedő alakja, maga is nagyvonalú ember volt: a nemzeti liberális reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége. Egész életét a haza és a nemzet szolgálatába állította.
Célja az ország gazdasági és kulturális életének fellendítése volt. Ezért teremtette meg a korszerű gazdálkodáshoz szükséges tőkét, építtetett vasutat és hidakat, indította el a dunai gőzhajózást stb. Ezért alapított Akadémiát és Nemzeti Kaszinót, járt oly gyakran tanulni a fejlett Nyugat-Európába. A legnagyobb magyart Ipolysághoz és Hont megyéhez is fűzték kapcsolatok. Járt többek közt Ipolyságon és Felsőszemeréden, s a megye hajdani székhelyén emléktáblát is kapott.
Az alábbiakban eme kapcsolatairól, az emléktábláról s a két helyen tett látogatásáról szólunk röviden.
A Honti Kaszinó épülete és gróf Széchenyi István emléktáblája Ipolyságon
Ipolyság városközpontjától északra, nem messzire a Fő tértől egy szép műemlék jellegű épületet láthatunk, amely ma a Fegyvereki Ferenc Katolikus Iskolaközpont otthona.
A mai egyházi iskola épülete a két háború között
Még 1888-ban épült városházának, klasszicista stílusban. A kétszintes épület közepén előreugró homlokzat van, a főpárkány felett pedig korlatbábos felfalazást látni. A középrizalit előtt oszlopos erkély áll. Az ablakok felett háromszög alakú párkánydíszek vannak. A termek sima mennyezetűek. A folyosó régi lépcsőit korabeli kovácsoltvas korlát szegélyezi.
Az épületben kapott helyet a századforduló táján a város művelődési egylete, a Honti Kaszinó is, amely a történelmi Magyarország legrégibb ilyen intézményei közé tartozott. 1834-ben alakult, első otthona pedig a rozsnyói káptalan fogadójában, volt textilüzlet (ma ez is más célt szolgál) helyén állt.
1913-ban a kaszinó összes helyiségeit, közgyűlési termét és bútorainak nagy részét bérmentesen átengedte a gimnáziumnak, amelyért évtizedeken át harcoltak az ipolyságiak és a Hont megyeiek. Ez volt tehát a főgimnázium első épülete is, melyben 1913. szeptember 1-jén indult az oktatás.
A régi ipolysági városháza, a volt Honti Kaszinó otthona
1916-ban a Honti Kaszinó emeleti helyiségein kívül már az épület földszintjének termeit, a községi tanács hivatali helyiségeit is elfoglalta a gimnázium. Az intézmény 1926-ig volt ebben az épületben. Utána különféle hivatalok kaptak benne helyet. A második világháborút követően, az ötvenes évek közepén itt indult újra a magyar tanítási nyelvű gimnázium. Egészen 1981-ig folyt itt az oktatás. A leromlott épület felújítása csaknem egy évtizedig tartott.
Az épület külső festését 1993. júliusában fejezték be a helyi önkormányzat és a Műemlékvédelmi Felügyelőség útmutatása szerint. 1993. április 7-én a Városi Önkormányzat, az ipolysági székhelyű Szondi György Alapítvány és a budapesti Széchenyi Társaság jóvoltából gróf Széchenyi István tiszteletére egy szép emléktáblát helyeztek el az épületen.
Az emléktáblát Vetró András szobrászművész Széchenyit ábrázoló, 57 cm átmérőjű bronz plakettje díszíti.
A nagyméretű szürke márvány táblán ez olvasható: „Gróf Széchenyi István /1791-1860/ 1830-ban Hont megye táblabírójává/ választották Ipolyságon/ Az emléktáblát Ipolyság önkormányzata/ a Szondy György Alapítvány és a/ Széchenyi Társaság állíttatta 1993-ban”.
Széchenyi portréja felett az alábbi tőle vett idézetet olvashatjuk: ”Csak a gyáva szereti önmagát , az erős nemzeteket hordoz szívében.”
Kálmán Attila az ipolysági emléktábla leleplezésén Csáky Károly felvételén
Az ipolysági emléktáblát František Mikloško akkori szlovák parlamenti képviselő és Kálmán Attila magyar művelődési államtitkár leplezte le, Bíróczi István esperes-plébános szentelte fel, az ünnepségen pedig szerepelt az új intézmény énekkara.
Széchenyi honti barátai és felsőszemerédi látogatása
Bár Széchenyi nem volt elragadtatva a régi megye székhelyétől 1830-ban, amikor táblabíróvá választották, de sok jó barátja volt a tájról. Köztük például a borász és gazdasági szakíró, Gyürky Antal, a kiváló katonatiszt és író Ivánka Imre, vagy a felsőszemerédi Steinlein család.
A szemerédi kastély, amikor még szebben pompázott
Felsőszemeréden hajdan több kastély, illetve kúria is volt. A legnagyobb, a Wilczek-kastély – romos állapotban bár, de még ma is áll. A monumentális épületet a főút melletti hatalmas angolparkban építették 1763-ban. Eredetileg barokk stílusú volt, a XIX.században azonban klasszicista stílusúvá alakították. Az U alakú, középrizalitos kastély timpanonja alatti balkont négy pillér tartja.
A horizontálisan tagolt homlokzat földszinti és emeleti részét záróvonalas párkány választja el, alatta és fölötte 15-15 ablak van. Az alsó ablaksor felett párkánydísz húzódik. A kastély emeleti szalonjában porosz mennyezet látható, némelyikükben egykor tükrös boltozat volt. Az épületet néhány éve nyeregtető fedte, sajnos, ma anélkül áll a kastély, kitéve az enyészetnek. /Itt jegyezzük meg, hogy az egyébként kiváló Felvidéki kastélyok lexikonában a szemerédi kastély építésének dátumát – bizonyára tévesen – 1673-ra teszik, s építtetőként Hellenbach Györgyöt és feleségét, Ujfalussy Polixéniát jelölik meg. Nos, Hellenbach György 1734–1804 közt élt, s feleségével együtt a szemerédi családi sírboltban pihen. Tehát a megjelölt időpontban semmiképp sem építhettek kastélyt a faluban./
A másik honti Széchenyi-barát, Gyürky Antal
A Széchenyi-barát, Ivánka Imre
Eduard Stlainlein gróf, akinél Széchenyi járt Felsőszemeréden
Széchenyi István portréja a Világhálón
A szemerédi kastély eredetileg a Hellenbach családé volt. Hellenbach János /1659–1728/, a kiváló selmecbányai orvos, Rákóczi Ferenc barátja, híve és kezelőorvosa kapott érdemei elismeréséül földesúri jogot Felsőszemeréden. Az ő leszármazottja volt Hellenbach Zsuzsanna, akit Stainlein-Saalenstein Eduard bajor nemes vett feleségül. Így kerül a kastély e család birtokába. /Az említett két személy is a szemerédi kriptában pihen./
Egykor komoly társadalmi életet éltek itt; az előkelő családok révén a helynek gazdag művelődéstörténeti emlékei vannak. A Stainlein családnak volt jó barátja többek közt Széchenyi István is, aki 1832. július 10-én járt a kastélyban, s kellemes élményekkel távozott a „kiváló emberek” közül.
