Jókora nagy és nem is akármilyen politikai-pénzügyi-korrupciós botránya van a szlovák kormánynak. Mondhatnánk: Gorilla a köbön. És már csak az a kérdés: kitart-e a nyilvánosság olyan hosszú ideig, hogy a Smer nevezetű projektet is süllyesztőbe küldje, mint Dzurindával és az SDKÚ-val tette.
Robert Kaliňák belügyminiszterről derült ki – nem éppen törvényes módon –, hogy a leváltására tett ellenzéki kísérlet során megfogalmazott vádak finoman szólva: nem alaptalanok. Valamilyen üzleti kapcsolat mégiscsak fennállt az áfa-csalással gyanúsított Ladislav Bašternák cége – volt cége? – és Kaliňák között. Hogy közvetve, vagy közvetlenül, ez most nem olyan lényeges. (Remélhetőleg a speciális ügyészség eldönti ezt a kérdést.)
A lényeg, hogy Robert Kaliňáknak le kéne mondania. Sokkal fajsúlyosabb ügylet került ugyanis nyilvánosságra, mint az a kérdés volt, amire az ellenzék bizalmatlansági indítványa épült.
Nem az a gond ugyanis, hogy kinek van bérelt vagy megvásárolt lakása a Bonaparte néven emlegetett luxusingatlanban, s azt kitől vette meg vagy vette bérbe, hanem az, hogy a szlovák belügyminiszter miért kötött üzletet azzal a Ladislav Bašternákkal, aki ellen csalás miatt éppen nyomozást folytattak a neki alárendelt bűnüldöző hatóságok.
Egy miniszterelnöknek, aki pontosan tudja, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, lépnie illik ilyen helyzetben. Különösen, hogy az is kiderült: exminisztere, Ján Počiatek – mellesleg Kaliňák üzlettársa is – együtt vállalkozott Ladislav Bašternákkal, és az utolsó utáni pillanatban lépett ki önként a nagypolitikából…
Mert egy dolog az, hogy az összeférhetetlenségi törvény nem tiltja meg a politikusoknak saját vagyonuk és pénzük kezelését (csak a konkrét vállalkozói tevékenységet kell feladniuk, tőzsdézniük, részvényeket vásárolniuk, ingatlant, vagyontárgyakat vásárolniuk szabad), más dolog viszont, hogy nem növeli a hitelességüket és jó hírüket, ha kétes személyekkel üzletelnek.
Arra hivatkozva, hogy banktitok megsértése útján került napvilágra Kaliňák „biznisze” a Bašternákhoz köthető céggel, és megpróbálni az egész ügyet a szőnyeg alá söpörni, különösen nem áll jól a Smernek és Robert Ficónak. Robert Fico volt ugyanis az a miniszterelnök, aki adótitok megsértése árán vádolta meg adócsalással Igor Matovičot még a választási kampányban, és a mai napig nem derült ki, ki is adta a kezébe Matovič bizalmas adóügyeinek aktáit, melyekbe neki betekintenie semmilyen törvényes felhatalmazása nem volt.
Mondhatni: Kaliňák esetében így csak az ő praktikáját alkalmazták mások. (Kissé ügyetlenebbül, mert a banktitok megsértőjét ebben az esetben villámgyorsan leleplezték, de ez minden bizonnyal a magánbanknak is köszönhető, amely nem áldozhatja fel üzleti hitelességét a politikai harcok oltárán.)
Robert Ficónak ma megüzente az ellenzék: ha Kaliňák a helyén marad, ellene nyújtanak be bizalmatlansági indítványt, s az európai tanácsi elnökség első hetében fogják a leváltását – egyben az egész kormány megbuktatását – kezdeményezni. Véleményük szerint ugyanis, ha Kaliňák belügyminiszter marad, a nyolcmilliós áfa-csalási ügyet soha nem fogják kivizsgálni.
Szóval: Ficón a sor, hogy lépjen. Meg persze a koalíciós partnerein, akiknek illene egyértelműen állást foglalniuk. Egyszer ugyan már kiálltak Kaliňák mellett, állítólag a koalíciós tanács legutóbbi ülésén meggyőzte őket arról, hogy törvénytelenséget nem követett el. Túl meggyőzőek nem voltak. Leginkább Bugár Béla védte „barátja” hitelét és tisztességét; ő tudja, miért.
A hitelesség és a tisztesség az üzleti világban forgolódó embereknek, beleértve az üzletember politikusokat is, biztosan mást jelent, mint az egyszerű polgárok legtöbbjének. Az ingerküszöbük is más, különösen, ha az őskapitalista „eredeti tőkefelhalmozás” útjait is végigjárták, s a végén addig a filozófiáig jutottak, hogy jó politikus csak a vagyonos, gazdag ember lehet (emlékezzünk a Most-Híd legfőbb gründolójának szavaira). Most maffiapolitikát emleget az ellenzék és a szlovák sajtó, mintha újkeletű jelenségről lenne szó, holott annak idején egy Vladimír Palko nevezetű belügyminiszter (2002–2006) beszámolt arról, hogy „a fehérgalléros maffia már befészkelte magát a nagypolitikába”…
Ettől kezdve világos lehetett minden gondolkodni képes, az eseményeket kicsit is figyelő ember számára, hogy a politikai pártok és politikusok hátterében különböző érdekcsoportok húzogatják a zsinórokat. Cseppet sem az ország és a lakosság tömegei érdekében. Kaliňák ügyvédként és vállalkozóként ilyen körökben mozgott, mielőtt a politikába került. Fico oldalán, egy harmadik utas politikát hirdető pártba lépett be, amely csak a második Dzurinda-kormány alatt nyelte le a baloldali pártokat s öltött szociáldemokrata álruhát – a választási győzelem érdekében. Működését tekintve semmiben nem különbözött és különbözik a Gorilla-aktában leírt mechanizmustól.
Nos, egy „Gorilla” megint megjelent, láthatóvá vált. Amíg nem kerül rácsok mögé, az ilyen politika folytatódni fog, s mindig csak idő kérdése lesz, ki és kinek a szennyesét fogja kiteregetni.