„Mikor a vonat elindult velük, dédapám azt mondta, úgy érezték, mint mikor a fa gyökereitől elszakad, úgy szakadtak el ők is az otthonuktól, szülőföldjüktől, ismerősöktől, szomszédoktól.” A 14 éves Kubovics Viktória életmeséje dédszülei kitelepítésről. Június 17-én, pénteken, Budapesten, az Országházban adták át a Kárpát-medencei Életmese-pályázat díjait.
A pályázatot nyolc évvel ezelőtt először hirdette meg a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesület. Radnainé Filep Ildikó, az egyesület elnöke kiemelte: „Szándékunk, és célunk az, hogy így minél többen elolvassák az eddig kötetbe szedett élettörténeteket, valamint a magyar szó, az anyanyelvi kultúra, a magyar nyelven megszólalás minden korosztály számára lehetőséget teremtsen önmaga kifejezésére. A pályázattal fiataljaink közül kiemeljük, és díjazzuk tehetségeinket határainkon belül és túl is”.
Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára az ünnepségen elmondta: „A mai 25 évesek már egy szabad országban születtek, és a mai Magyarországot csak a személyes történeteken keresztül tudják megérteni. Ezért arra kérem a fiatalokat, hogy kérdezzék a szüleiket, nagyszüleiket a személyes történeteikről, amíg lehet”.
Pataki János, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre kevésbé érdekli az embereket a család, az összefogás, egyre kevesebb gyermek születik és divat az egyéni érdek előtérbe helyezése a közösségi érdek háttérbe szorításával.
Dr. Huszti László zsűrielnök elmondta: „2013-ban Erdélyből, 2014-ben Délvidékről, 2015-ben a Felvidékről kapták a legtöbb írást. Az idén minden határon túli részről érkeztek életmesék. Nagy örömünkre sok iskola több diákját nevezte be a pályázatba.”
A kötet fővédnöke negyedik éve Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Minden évben a gyűjtemény bevezetőjében mondja el a családokkal kapcsolatos gondolatait, a 2016-os könyv így kezdődik: „Az Életmese pályázat középpontjában is igazi hősök vannak: magyar családok, szülők, nagyszülők és dédszülők igaz történetei a gyerekek tolmácsolásában szerte a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból. Olyan hősök ők, akik legyőzhetetlenek, hiszen védőpajzsuk a szeretet és a felelősség. Nélkülük, a családjaink nélkül a jövő nem lehet biztonságos, sem emberi, sem élhető.”
A két felvidéki helyezett életmeséjének részlete bemutatja, hogy az elmondott történeteket a gyerekek hogyan fogalmazzák meg és milyen tanulságot vonnak le belőlük.
II. helyezés – Boros Boglárka (Tallós): Az apukám gyermekkora
„Apukám a szünidőt az ő nagymamájánál töltötte. Sok állatuk volt, köztük kecske is. A gyerekeknek kötelező volt minden este tejet inni. És persze miért mentek volna a boltba tejet vásárolni, ha otthon volt a frissen fejt gyógyszer – ahogyan akkoriban a kecsketejhez viszonyultak. Hallok róla, hogy ma is a kecsketejhez folyamodnak a szülők, akiknek beteg gyermekük van, és hallottam, hogy bizony ez a tej segít. Még ha azt is mondják sokan, hogy büdös. Az apukám gyermekkorában talán biztosabbak voltak a szülők abban, mi jó a gyermekeknek.”
II. helyezés – Kubovics Viktória (Taksony): Dédszülők életmeséje
„A történet eleje, amit le szeretnék írni a Felvidék nagy részét érintette, köztük a mi falunkat is, mindazokat, akik a második világháború után nem tagadták meg magyarságukat, mindenáron magyarok maradtak, amiért keservesen megszenvedtek. Ez volt az 1947-ben végbemenő „deportáció”.
Dédapám családját, szülőket és négy testvért teljes egészében deportálták Csehországba – Podbožanyba. A vonatállomáson, Galántán kaptak egy vagont és abba rakodtak be. Mikor a vonat elindult velük dédapám azt mondta úgy érezték, mint mikor a fa gyökereitől elszakad, úgy szakadtak el ők is az otthonuktól, szülőföldjüktől, ismerősöktől, szomszédoktól. Sok szerelmet is szétszakított ez a helyzet, sokaknak otthon maradt a kedvese. Sokukat, akik otthon maradtak még abban az évben kitelepítették Magyarországra.”
Az idén a felvidéki díjazottak: a 6-10 évesek korcsoportjában 2. helyezett Boros Boglárka lett Tallósról, a 10-14 évesek közül 2. helyezett a taksonyi Kubovics Viktória. Ebben a korcsoportban különdíjat kapott Danajka Réka Felsőszeliből, és Keresztesi Dóra Farkasdról.
Az iskolák közül kiemelkedő munkásságáért díjat kapott a Kodály Zoltán Alapiskola, Galántáról, a Dénes György Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Pelsőcről. A vajáni Magyar Tanítási Nyelvű Református Egyházi Alapiskola, valamint a Pongrácz Ágoston Alapiskola Negyedről.
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6297451357349197153?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]