A kilencvenes évek elején, amikor még tartott az eufória az emberek lelkében, tele voltunk reménységgel, optimizmussal, és beindultak a fesztiválok is. A Csemadok járási fesztiváljai mindig egy-egy járás csúcsrendezvényének számítottak abban az időben. Rangot, megtiszteltetést jelentett oda eljutni egy-egy csoportnak. Volt, hogy egy évig is készültek rá…
Az Érsekújvári járási dal- és táncünnepélyek is az igen jó hírű rendezvényekhez tartoztak, hiszen a kitűnő népművészeti csoportokon kívül gyönyörű természetbeli helyszínei voltak, Többek között hosszú évekig a kéméndi szigeten, a Garam partján, amelyet Szerelem szigetének is neveztek.
Majd a hetvenes években a szőgyéni Akácosban lelt otthonra a nagyszabású rendezvény. Míg elejével olykor sárban dagonyázva kellett a gáton átmenniük a csoportoknak, de a májusban megrendezett rendezvény az akácerdő illatától volt ugyancsak bódító. S ehhez még nyitva volt az ott lévő csárda is. Az itt vagy 20 éven keresztül rendezett járási fesztivál kedvenc találkozóhelyük volt az egykori párt -, és egyéb tisztségviselőknek is.
Később, a kilencvenes évek elején még mindig ugyanaz az ember mozgatta (legfőképpen anyagi segítséggel) ezt a rendezvényt, aki még a legvadabb kommunista időszakban is a legtöbbet vállalt és tett a térségben élő magyarságért, s ha kérték, országos viszonylatban is segített.
Kovács Ferenc köbölkúti mérnök előbb két község szövetkezeti elnökeként (Bart és Szőgyén) volt a segítője a magyar kultúrának, majd 1990- től faluja élére állt, Köbölkút polgármestere lett.
Mint ismeretes, ennek a falunak többek között volt egy lepusztult fürdője, mely már nem működött, és ennek a területén állt a Zväzarm épülete kihasználatlanul.
A kilencvenes évek elején gondolt egy nagyot, átviszi a járási ünnepélyt Szőgyénből Köbölkútra. Közeledvén a honfoglalás kerek évfordulója, felkereste az európai hírű építészt, hogy egy méltó színpadtervet készíttessen Köbölkútra. A mester megnézte a terepet és megtervezte a csodálatos, Európában párját ritkító színpadot. Formája egy kifeszített hatalmas íj, náddal borítva és ehhez igazítva a színpad teljes formáját is. Még egy bejárati kapu is kiemelte a mű jellegzetességét.
1996. június 23-án a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából, és a színpadavató apropóján egy feledhetetlen műsorral tisztelgett az ősök emléke előtt. Több mint ezer ember ült és állt a nézőtéren, amikor Makovecz Imre és Kovács Ferenc átvágta a nemzetiszín szalagot, és átadta nemcsak a falunak, de a térségnek is a csodálatos színpadot. A jeles esemény alkalmából a járás legjobb népművészeti csoportjai fergeteges műsort adtak, este pedig a budapesti száztagú zenekar adott koncertet. Aztán egészen 2014-ig itt zajlottak a járási ünnepélyek.
Két évvel ezelőtt ezen a csodálatos színpadon abbahagyták a járási ünnepélyek megrendezését, mondván, ezután vándorünnepély lesz. Történt ez annak ellenére, hogy a mindenkori köbölkúti önkormányzat maximális segítséget nyújtott minden alkalommal, Kovács Ferenc több mint hetvenévesen, minden évben besegített a szervezésbe, jegyárusításba. A nagyon szakszerűen épített színpadot többször kellett javítani, felújítani, de varázsát, szépségét az idő sem kezdte ki.
Több éven keresztül a SLUK tánccsoportja is fellépett itt a köbölkútiak meghívására.
Azóta jó, ha évente rendeznek itt a helyiek egy-egy nyári rendezvényt, esetleg egy nagy koncertet, sajnos másra nincs kihasználva Közép-Európa ezen legszebb, mindenképpen jobb sorsra érdemes szabadtéri színpada.
