Mint arról már portálunkon beszámoltunk, július 25-én megkezdődött az uniós élelmiszer-segélycsomagok eljuttatása a rászorulókhoz. A Dunaszerdahelyi járásban Bugár György, a Dunaszerdahelyi Városi Szeretetszolgálat vezetője koordinálja az elosztásukat, amivel a nagyszombati érseki karitász bízta meg.
„Hatvan faluba viszünk élelmiszercsomagot, mégpedig a munkaügyi hivatal alkalmazottai által összeállított lista szerint. Összesen 1600 segélycsomag kerül kiosztásra, 900 személy számára. Vannak, akik több csomagot, akár négyet is, kapnak. Egy csomag értéke 30 euró. Elsőként a három városba, Dunaszerdahelyre, Somorjára és Nagymegyerre szállítottuk ki az adományokat. A három nap során nagyjából a csomagok egyharmadát osztottuk ki” – tájékoztat György, miközben az óráját figyeli. Tíz perc múlva indulnia kell Udvarnokba, ahol a községi hivatal előtt már várják a jogosultak.
Elmondja, hogy pontos ütemterv szerint dolgoznak, és még tíz napjuk van rá, hogy valamennyi helyre eljuttassák a csomagokat. A jogosultak írásbeli értesítést kaptak az adomány átvételének pontos helyéről és idejéről.
„Egyenként tizenhárom kilogrammos élelmiszercsomagokról van szó, amelyekben száraz tészta, liszt, rizs, olaj, tejpor, konzerv, pástétom, zacskós leves és száraz borsó található. Ilyen csomagok évente négyszer kerülnek majd kiosztásra – legközelebb októberben – és egyszer külön higiéniai segélycsomagot is kapnak a rászorulók” – tudjuk meg a koordinátortól.
Amikor arról kérdezzük, hogy milyenek az eddigi tapasztalatai az átvétellel kapcsolatban, elmondja, hogy az első napokban nagyjából 80 százalékos volt az átvételi arány, a maradék nem jött el az adományért. Sokan egyszerűen szégyellik. A polgármesterek és a községi hivatali dolgozók többnyire már előre tudják, kik azok, akik büszkeségből nem fogják átvenni a segélycsomagot. Ez azonban jóval ritkább eset, gyakoribb az, hogy olyanok is eljönnek érte, akik nincsenek a rászorulók listáján.
Akik bármilyen oknál fogva nem vették át az adományt, azok számára az önkormányzat segítségével később juttatják el. Egyébként ez az élelmiszersegély-akció jóval kisebb volumenű, mint az öt évvel ezelőtti, ezért nem jellemző a tülekedés, a türelmetlenkedés sem az átadó helyeken.
„A községek 10 százalékában egy vagy két csomag kerül kiosztásra, a legtöbb pedig Dunaszerdahelyen, ahol 205-en kaptak élelmiszersegélyt. Átlagosan 10-15 csomagot viszünk ki egy-egy településre, ezek felpakolásában és az elosztásban a szeretetszolgálat önkéntesei segítenek” – meséli György. S rögvest hozzáfűzi, sokkal igazságosabb lenne, ha a jogosultak listáját a munkaügyi hivatal a városi és a községi hivatalokkal közösen állítaná össze. Így elkerülhető lenne, hogy olyanok is részesüljenek a segélyben, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá.
„Ha valahol, hát az adott községben tudják igazán, ki az, aki szegény, akinek sokszor még kenyérre valója sincs. A polgármesterek nagy része is azzal kezdte, amikor meglátta a listát, hogy ha idehívtak volna a munkahivatalból, akkor én adtam volna nekik egy névsort azokról, akik nálunk rászorulnak a segítségre, és abból válogathattak volna. A falvakban a visszhangja ennek az egésznek nagyon vegyes, hiszen amint elterjedt, hogy ki kap, sokan felháborodtak. Ez is talán azt jelzi, hogy nem mindig azok részesülnek a segélyből, akiket valóban megilletne. Nem lehet irodából, íróasztal mellett meghatározni, ki az, aki valóban szegény, és rá van utalva a segélycsomagra” – támasztja alá mondandóját.
Mit is fűzhetnénk hozzá a koordinátor szavaihoz? Talán csak azt, hogy az élelmiszercsomagra jogosultak listáját valószínűleg kissé elhamarkodottan állították össze, és az adományok egy része nem a szegényekhez jut el. Ennek fényes bizonyítéka, hogy volt, aki azért nem tudta átvenni, mert éppen nyaralt.
