A Fohász a hazáért című oratóriumot a kistárkányi Bodnár Orosz Éva verseiből írta Ivaskovics József, a kárpátaljai Credo verséneklő együttes vezetője.
Az oratórium eddig háromszor került bemutatásra, a nyilvános főpróba Ungváron volt a filharmónia épületében. Október végén pedig Püspökladányban majd Budapesten a Szabadság téri Hazatérés templomban léptek fel.
A koncerteken a Magyar Örökség, a Bartók Béla emlék- és az Ex Libris díjas Credo verséneklő együttes a Csenki Imre Művészeti Iskola szimfonikus zenekarral bővült ki. Az együttes tagjai Ivaskovics József (gitár, ének); Fekete Zsuzsanna (ének, hegedű); Szabó Lívia (ének); Varga Katalin (ének, sültü) Bodnár Éva azon költeményeit idézték fel, amelyek a magyar történelem dicső korszakaira emlékeztetnek. A műsorban közreműködött dr. Tóth Csaba Attila, a Credo Alapítvány elnöke, Csákány Dóra, dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna, Soós Zsófia, Riczkó Viktória karnagy, s nem utolsósorban Kistárkányból Orlovský Erzsébet és maga Bodnár Orosz Éva is egy-egy vers, illetve próza erejéig.
Orlovský Erzsébet, Bodnár Éva, Ivaskovics József a budapesti Hazatérés templomában (Fotó: Lizik Zoltán)
„Az előadásokkal Tamás Ilonka néni emléke előtt is fejet hajtottunk, akinek az oratóriumot felajánlottuk” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Bodnár Éva. Hozzátette: „Csodálatos élményben volt részünk”.
A Fohász a hazáért oratórium a Tiszavirág (Évszázadnyi lidércálom) opera alapján készült. Tamás Ilonka néniben is mély nyomokat hagytak a történelmi változások, amelyeket gyermekkorától megélt.
Visszatérő álmaiban felidézte azokat az időket, az igazságtalanság éveit, amikor megfosztották gyerekkori pajtásától, szerelmétől és családjától, sárba tiporták emberi méltóságát. Mégis hű maradt, és soha nem nyugodott bele olyan döntésbe, amelyet az érintettek megkérdezése nélkül hoztak valamikor a 20. század elején. Mindez visszacseng az oratóriumban.
Nagy volt az érdeklődés Budapesten is (Fotó: Lizik Zoltán)
A közelmúltban elhunyt Tamás Ilonka néni, a Balogvölgy tanító nénije mindannyiunk emlékezetében elevenen él. Sok szép gondolata fülünkbe cseng, amikor a helytállásra és a magyarságunkért való kiállásra biztatott. Egy ilyen idézetet olvasott fel Bodnár Éva is a koncerteken.
Idézzük: „Az élet emlékeit akkor igyekszünk összegyűjteni, amikor mások és saját magunk mulandósága is tudatosul bennünk. A tovatűnő, értékes emlékpillanatokat szeretnénk megfogni, mint tarka szárnyú pillangót, hogy gombostűre tűzzük, és emlékeink tárházában örökre megőrizzük.” Tisztelet emlékének!
Az előadások közben sokaknak könny szökött a szemébe, s a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a bemutatót. Reméljük, hamarosan a Felvidéken is részesei lehetünk az élménynek.
