Október elején kezdődtek el a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségéhez és a Családlánchoz csatlakozott civil szervezetek együttműködésével a „CsaPPj bele!” család és párkapcsolat-segítő programok a Felvidéken, mégpedig hét helyszínen. Azóta az öt alkalomra tervezett kiscsoportos, interaktív foglalkozások első tréningjei megvalósultak. A projekt vezetőit Ujpál Emőke, tanácsadó szakpszichológust és Süll Tamás, párkapcsolati tanácsadót a tapasztalataikról kérdeztük.
Miért fontos a család, a párkapcsolat témájával megszólítani a fiatalokat és a már családban élő felnőtteket?
Süll Tamás: Elsősorban azért, mert az emberek ritkán szánnak elegendő időt a párkapcsolati témákra, másrészt, mert ugyancsak ritkán akad, hogy ezt szakemberek jelenlétében tegyék meg.
Ujpál Emőke: Mindenkit érint a téma, és általában kevés tudatossággal kezeljük kapcsolatainkat, aminek sokszor az az eredménye, hogy van a fejünkben egy vágykép, hogy milyen legyen a kapcsolatunk, házasságunk, családi életünk, és ez sokszor nincs összhangban a valósággal, ez pedig elégedetlenséget szül. Azt már kevésbé látjuk, hogy nekünk mit kell tennünk annak érdekében, hogy önmagunkkal és másokkal harmóniában éljünk. Ezért fontos, hogy legyen lehetőség, alkalom ezekről beszélgetni, tapasztalatot cserélni, őszintén rálátni az életünkre, kicsit kívülről is, hiszen ilyenkor sok értékes felismerést szerezhetünk, melyek közelebb visznek minket saját életünk megértéséhez. És ha már tudjuk, mi az, amin változtatnunk kell, akkor elkezdhetünk tenni is érte. Azt a célt szolgálják az alkalmaink, előadásaink, valamint saját élményen alapuló játékaink az egyes foglalkozások során, hogy gondolatok, kérdések fogalmazódhassanak meg, melyek segítségével a megoldások irányába indulhatunk.
Egy csoporttal öt alkalommal találkoznak. Milyen témákkal foglalkoznak egy-egy találkozáskor?
Süll Tamás: Minden korosztály esetében más-más témák kerülnek előtérbe.
A tizenévesekkel az önismeretből és az önértékelésből indulunk ki. A huszonévesekkel először a férfi és női jellegzetességeket, szerepköröket vesszük. A harmincasokkal pedig a meglévő család és a karrier, azaz az otthoni és a munkahelyi viszonyokról, hivatásokról és azok megvalósítási lehetőségeiről beszélgettünk. Egyelőre az ötvenen felüliekből nem jött össze csoport.
Ujpál Emőke: További témáink között szerepelnek többek közt a szerelem, az elköteleződés, a házasság, az intimitás, a kommunikáció, a krízisek, az elvárásaink áttekintése, átgondolása. Emellett kértük résztvevőinket, jelezzék felénk azokat a témákat, amelyekkel mindenképpen szeretnének foglalkozni találkozásaink során, így az előre tervezett témákat rugalmasan az egyes csoportok igényei szerint tudjuk alakítani.
Mi a különbség szakmai szempontból, ha fiatalokkal (16-19 év), fiatal felnőttekkel (20-35 év) vagy felnőttekkel (36-50 év) dolgoznak?
Ujpál Emőke: Nagyon fontos, hogy az adott korosztály jellegzetességeihez, életciklusához és fejlődési feladataihoz igazítva foglalkozzunk velük. A fiatalok, akik éppen a „ki vagyok én?” kérdéskör megfogalmazását ízlelgetik, másképpen gondolkodnak, más kérdések foglalkoztatják őket, mások a gondjaik, mint például a párválasztás, vagy családalapítás előtt álló fiatal felnőtteknek, vagy azoknak a felnőtteknek, akik éppen a serdülőkorú gyermekeik lázadásával bajlódnak, tegyük fel éppen egy válás után. Nyilván teljesen máshol tartanak az életükben, ezért a témákat, a munkamódot, a kommunikációt is az egyes korosztályok jellegzetességeihez kell igazítanunk. Sőt, az egyes korcsoportokon belüli résztvevők is gyakran máshol tartanak az életükben, hiszen lehet valaki egyedülálló a harmincas éveiben, vagy éppen több gyermekes családapa/családanya, és nagyon fontos, hogy mindegyikük megtalálja magát az adott kérdéskörben, amivel foglalkozunk. Ebből fakadóan az összes feladatot mindig úgy dolgozzuk ki, hogy több szempontból is feldolgozható variációk születhessenek, személyre szabhatóak legyenek.
Süll Tamás: Viszont a foglalkozások dinamikája mindegyik korosztálynál nagyon erős, azaz minden alkalommal játszunk is, de mélyebb gondolatokig is eljutunk, egészen a személyes intim szintig.
A projektet Somorjától Gömörhorkáig viszik. A korosztályonkénti eltéréseken kívül milyen különbségeket tapasztaltak?
Ujpál Emőke: Természetesen, még ha ugyanaz az életkori csoport is, de az egyéni, személyiségbeli különbségekből fakadóan minden csoport teljesen más. Mindamellett, izgalmas például egy nagyobb városi, valamint egy kisebb falubéli élet jellegzetességeiből fakadó különbség és sokszínűség megtapasztalása.
Süll Tamás: Minden csoportnál érezhető volt a kezdeti feszültség, ami a kíváncsiságból, de az ismeretlentől való félelemből is fakadt, amit viszont az interaktív bemutatkozás során, mindenki a maga tempójában és igénye szerint feloldhatott.
Az első tréningek után milyen fontos észrevételeket tudnak kiemelni?
Ujpál Emőke: Ahogyan azt előre sejtettük is, bebizonyosodott, hogy az idő valahogy mindig gyorsan elszalad, kevésnek bizonyul, így tényleg csak bele-belekóstolunk a témákba. Általában nem is fér bele az időkeretbe minden játék, kis feladat, amivel készülünk. Sok gondolat, érzés jön elő, amely nem is mindig kötődik szorosan az adott témához, de jelzi az igényt a megnyilvánulásra, és milyen fontosnak bizonyul, hogy van egy tér, lehetőség arra, hogy megosszuk egymással gondolatainkat, gondjainkat.
Süll Tamás: Szinte minden csoportban akadnak visszahúzódóbb emberek, akik úgy gondolják, hogy az ő életük kevésbé érdekes, közben viszont kiderül, hogy minden egyes résztvevő élete egy izgalmas és értékes kincs – én mindig megajándékozva érzem magam!
Ujpál Emőke: Általános tapasztalás volt, hogy sok résztvevő azt gondolta egy előadásra jött, és majd a háttérben “hallgat”, ehhez képest a tréning-forma több ízben meglepetést, olykor meghökkenést, megtorpanást keltett, melyet a végén sokan pozitív csalódásként jellemeztek. Szokatlan még itthon ez a fajta “együttlét” és közös “munka”, ami nemcsak passzív befogadást igényel, de aktív részvételt is. Természetesen mindenki olyan mértékben kapcsolódik be, amennyire számára az komfortos, semmi sem kötelező, és lehet nemet is mondani.
Hogyan folytatódik a projekt?
Süll Tamás: Minden egyes tréning után néhány nappal a résztvevők egy e-mail formában kapnak lehetőséget, hogy visszajelezzenek és értékeljék az alkalmat, ami alapján a következő találkozókat még van módunkban módosítani, ráerősíteni arra, ami igazán érdekli a résztvevőket. Bizonyára más lesz a második rendezvény, hiszen már van némi elképzelés, mit várhatunk, de sok mindent magában rejtenek még a betervezett témák is, és maguk a résztvevők is.
November 16-án tehát a komáromi Selye János Gimnázium 3. osztályosaival folytatjuk a második kört, november 18-án Búcson, november 20-án Dunaszerdahelyen és Somorján, november 30-án pedig Marcelházán, valamint december 10-én a Pelsőci régióban és ebben az évben utoljára december 11-én Füleken lesznek a tréningek.
