A Szenchez közeli Magyarbél nem egy tipikus szőlőtermő vidék, mégis a Kiskárpátoki Borút legdélebbi faluja. Ennek köszönhetően az évente megszervezett nyitott pincék napján van mit kóstolniuk a faluba látogató borivóknak. A magyarbéli borászatról Fülöp Péter fiatal vállalkozóval beszélgettünk.
Az itt lakók korábban is foglalkoztak szőlészettel, ezt bizonyítják a régi települési leírások is. Fényes Elek azt írta: Magyarbélen ”2-ik osztálybeli bort termő szőlőhegy” van. Korábban Vályi András is megemlíti munkájában, hogy a faluban vannak szőlőhegyek. A falu síkságon fekszik, de a település egy részén agyagos a talaj, ami kitűnő a szőlőtermesztéshez. A Kiskárpátok Borúthoz Magyarbélről 7 borászat csatlakozott, köztük a ViPeF k.f.t. tulajdonosa, Fülöp Péter is.
Fülöp Péter, fiatal borász, a Kiskárpátok Borút Felügyelő Tanácsának tagja elmondta: „Magyarbélről valamikor Bazinba hordták a bort. Mielőtt létrehozták volna a szövetkezeteket és állami birtokokat sok szőlő volt a faluban. A dédnagyapámnak is voltak szőlői. A hetvenes évek közepén ezeket a szőlőtöveket kitépték és gabonát ültettek a helyére. Magyarbél a kék oportójáról volt híres. Mivel agyagos a talaj, ezért a némebéli határban, amelyet Magyarbélhez csatoltak, nagyon jó minőségű kék oportói termett. Dédnagyapám, akinek arcképe a palackozott borok címkéjén is látható, jól értett a szőlőtermesztéshez. Nagyapám a modori szövetkezetben volt éveken át közgazdász, tehát a borkészítés mindig jelen volt a családban.”
A dédnagyapa arcképe dísziti az üveget (fotó: Karkesz Péter)
2007-ben alapították a céget, de már előtte is készítettek bort a családban. Ebben az időben kérték vissza a földeket is. Ez volt az első harminc ár szőlő, amivel dolgozni kezdtek, ma már közel öt hektáron termesztenek szőlőt. „Azt a szőlős területet, amit visszaigényeltünk a mai napig műveljük és további területeket vásároltunk Modorban, de bérelt szőlőink, ültetvényeink is vannak. Nagyapám révén nagyon sok ismerősünk van azon a vidéken.”
A Kiskárpátoki Borút 2004-ben alakult meg. Az eredeti tervek szerint Magyarbél nem lett volna a része. Ma már nem okoz gondot a többi területnek sem elfogadni a Borút legdélebbi települését, sőt Fülöp Pétert a szervezet közgyűlése a felügyelő bizottság tagjává választotta.
„Magyarbélen van egy nagyon neves borverseny, amely a szlovákiai 18 nominációs verseny egyike. Azok a borok, amelyek az itteni megmérettetésen több mint 85 pontot érnek el, jogosultak rá, hogy a nemzeti szalonba jelöljék őket. A magyarbéli volt az első olyan szlovákiai verseny, ahol nem papíralapon, hanem tableten értékelt a zsűri. Hobbiként kezdtük el a versenyszervezést és túlnőtte magát, ma már olyan rangot képviselünk, amit a zsűri, a kiállítók és a vendégek is elvárnak a többi rendezvénytől.”
A vevők nem az érmek miatt veszik a bort
A ViPeF K.f.t nem vesz részt nemzetközi versenyeken, hiszen bort sem exportálnak, nem terjeszkednek külföldre. „Az én vevőköröm nem az szerint választ bort, hogy az nyert-e valahol érmet. Megkóstolja, és ha ízlik neki, akkor megveszi. Mi nem kínáljuk a borunkat üzletláncokban, még csak kisebb üzletekben sem. Vagy itt vehetik meg nálunk a bort, vagy a különböző versenyeken vásárolhatnak tőlünk. A borkiállításokra eljárunk a borainkkal, megtiszteltetés, ha nyerünk, de a vevőkörrel ezeken a megmérettetéseken nem lehet kapcsolatot kialakítani. A vevőkkel három-négy rendezvényen tudunk személyesen találkozni – árulta el Fülöp Péter. Az egyik ilyen rendezvény szeptember elején az Egy nap a szőlőhegyen elnevezésű program, ahol az érdeklődők megtekinthetik a szőlőtöveket is. A másik három rendezvény a nyitott pincenapok. Ebből kettő a Kiskárpátokon belül van, a Szent Orbán Napja alkalmából szervezett, ezt május végén tartják, és vannak a nagy nyitott pincenapok, amelyeket novemberben rendeztek meg. Ilyenkor több mint 150 pince van nyitva Pozsonytól Nagyszombatig. Évről-évre jobb a visszhangja a magyarbéli pincelátogatásoknak. Sok borkedvelő igényli, hogy a szőlésszel és borásszal is találkozhasson. Vannak visszajáró vendégeink, és minden évben jönnek újak is.”
Saját és bérelt területen termelnek szőlőt (fotó: Fülöp Péter)
Évjárattól függ, hányféle bort készítenek. A májusi nyitott pincenapon 12 féle bort kínáltak. Ez nem mindig csak az aktuális évjárat borkínálata. Vörösborokból az öregebb évjáratok a kiforrottabbak. A novemberi kóstolókat azért szeretik az emberek, mert olyankor már a nyers, friss bort is meg lehet ízlelni. Ez még nem szűrt és palackozott bor, de sokan ezt szeretik a novemberi pincenapokban – tudtuk meg a borásztól. Fülöp Péter az mellett, hogy több hektáron termel szőlőt, felvásárolt szőlővel is dolgozik. Elsősorban kékszőlőt vásárolnak, abból ugyanis kevés van, csupán 2010-ben sikerült pár tövet kiültetniük.
A fiatal borász azt is elárulta, több tervük van még. Szeretnének kiépíteni egy új pincét. Új szőlőterületet évről évre vásárolnak, ezek egy részén újratelepítik a szőlőt, vagy csak pótolják a hiányzó töveket. Próbálják rendben tartani a már meglévő ültetvényeiket. A szőlészet és borászat állandó befektetést igényel, új technológiát, új prést, és hordókat szüntelenül vásárolni kell.
Fülöp Péter borász (fotó: Karkesz Péter)
Ahogy Fülöp Péter beszél, az embernek az az érzése, hogy nem is a munkájáról, hanem a hobbijáról mesél, holott szőlészként saját maga műveli meg a földeket is. „Ahhoz, hogy jó bor készüljön, kell egy kis szív is. Tíz éve vagyok a szakmában, és talán most mondhatom el magamról, hogy tudok bort készíteni, én közgazdász vagyok, az évek alatt saját magam tapasztaltam ki, hogy mit hogyan kell csinálni. Sok hibát követtem el, bár az azokkal is előfordulhat, akik ezt tanulták.”
