Nemzeti ünnepünk alkalmából Méry Margit, a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének volt munkatársa, a szlovákiai magyarság kulturális hagyományainak továbbörökítését főként a felvidéki népviseletek feltérképezésével és bemutatásával szolgáló, jelentős tudományos kutatómunkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. A néprajzost a díjátadó után faggattuk.
Meghatódottságát nehezen tudta leplezni, mit érzett a kitüntetés átvétele után?
Nagyon megható a díjátadó maga, de a kitüntetés ténye is. Ilyenkor arra gondolok, hogy az a sok fárasztó munka, amit évtizedek alatt végeztem, mégiscsak megérte, hiszen értékelték és megbecsülik azt egy ilyen elismeréssel is. A legtöbbet az jelenti számomra, hogy az idős emberek vallomásai, amiket felvettem, az általuk elmondott hagyományok ilyen formában is megmaradnak. Ezek a hangfelvételek egyébként nemcsak népzenei szempontból, hanem a nyelvjárások szempontjából is nagyon értékesek. Azt is mondhatnánk az összegyűjtött anyagra, hogy kincs. Nagy örömömre, az MTA Zenetudományi Intézete szívesen vette át a hanganyagot és digitalizálja azt. Azt szeretném, ha lesz még erőm rá, hogy itthon is hozzáférhetőek legyenek ezek a felvételek. Az intézetben nagyon jó helyen vannak, de fontos lenne, hogy hozzáférhetők legyenek itthon is és feldolgozzák azokat.
A kitüntetés átvétele után azt mondta, szeretné feldolgozni a felvett anyagokat. Most ezen dolgozik?
Remélem, lesz annyi erőm és energiám, hogy folytassam. Nem tudok meglenni munka nélkül. Csak az a baj, hogy érzem, fogy az erő és egyre kevesebb az idő.
Méry Margit (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Most már nem jár ki terepre. Min dolgozik most?
Már nem utazom ki, de hetvenöt éves koromig intenzíven dolgoztam, jártam az országot, s most már nem dolgozom a rádiónak, így már nem készítek hangfelvételeket sem. Azzal a temérdek sok anyaggal kínlódom, amit az évek során összegyűjtöttem. Voltam a Zenetudományi Intézetben két alkalommal egy-egy hétig, osztályoztuk és rendszereztük a felvételeket, majd ők digitalizálják, hogy megmaradjon az utókornak. Bízom benne, hogy meg is jelenik majd.
A néphagyományt és az anyanyelvet is meg kell őriznünk, ennek egyik alapja a magyar iskola. Nemsokára elkezdődnek a beíratások. Miért javasolja az anyanyelvű oktatást?
Mindig felbosszant, mikor azt mondják a magyar szülők, azért adják a gyermeküket szlovák iskolába, hogy jobban érvényesüljön. Azt hiszem, Komensky tanát kell kiemelni: az anyanyelvén tanul meg a gyermek a legtöbbet. Én a saját gyermekeimet magyar iskolába járattam, öt kilométerre volt a magyar iskola, de megérte. Mind a két lányomnak két egyetemi diplomája van, felvételi nélkül kerültek be az egyetemre. Magyar iskolába jártak, de nem volt gondjuk a szlovák és a cseh egyetemen a továbbtanulással. Az unokáim is magyar iskolába jártak, az egyiket az orvosi egyetemre protekció nélkül vették fel, már sikeresen végzi a harmadik évét. Az a kifogás, hogy a gyerek jobban érvényesül szlovák iskolából, nem igaz. Nagyon kérem a szülőket, hogy ne higgyenek ennek a tévtannak. A gyereknek sokkal nehezebb az idegen nyelvi iskolában, hiszen nem érti, amit hall, nem tudja megtanulni a tananyagot. Idegen nyelven kevesebbet tud elsajátítani.
Ön tanított is…
Nyolc évig tanítottam, azt tapasztaltam, hogy a magyar iskolában végzett diákok nem kerültek hátrányba. Meg lehet tanulni szlovákul. De a lényeg, hogy az ember az anyanyelvén szerezzen meg minél több ismeretet, amit később hasznosítani tud az életben, mert csak az idegen nyelv megtanulása még nem elég a boldoguláshoz. Én a magam nevében nagyon sok sikert kívánok a magyar szülőknek, azt kérem, ne féljenek a magyar gyermeket magyar iskolába adni.
