A MartFeszt zökkenőmentes lebonyolításában főszerepet játszottak az önkéntesek is, akik mindig ott voltak, ahol valóban szükség volt rájuk. Ha kellett, sátrat cipeltek, máskor jegyet árusítottak, vagy éppen a tábor területén gyűjtötték össze a szemetet. Bugár Gergely volt a koordinátoruk, akit a tábor ideje alatt kaptunk mikrofonvégre.
Hány önkéntes dolgozik a tábor területén és miként toboroztátok őket?
Már tavasszal elindult a keresésük. Először is felvettük a kapcsolatot a régi csapattal. Azokkal, akik az elmúlt négy évben szerepet tudtak vállalni a fesztivál szervezésében. Mivel különböző okoknál fogva már nem mindenki tudott részt vállalni az idei munkából, nyitottunk a nyilvánosság felé. Április végétől regisztrálni lehetett a fesztivál honlapján, az erre szolgáló felületen. Ezután pedig megkezdődött a levelezés, a facebookos üzenetváltás, majd a telefonos kommunikáció a jelentkezőkkel. Nagyjából nyolcvan emberrel vettük fel ily módon a kapcsolatot, közülük hatvan ember volt, akire végül önkéntesként számíthattunk. Napi lebontásban 50-55 ember vett részt a szervezésben.
Kis eligazítás a jegyárusok sátránál (Fotó: Hideghéthy)
Sok vagy kevés ez a létszám, főleg, hogy mindig van tennivaló és a fiatalok azért szórakozni is szeretnének…?
A jövőre nézve – ha rendezvényközpontban tudunk dolgozni – akár 80-90 fős aktivista csapatot is el tudok képzelni. Így megoldható volna egymás váltása, több szabadidejük maradna az embereknek. Ilyenkor koncerteket nézhetnének, programokon vehetnének részt. Minél több emberrel tudnánk együttdolgozni, annál kényelmesebb lenne mindenkinek. Most is előfordult, hogy a szabadegyetem bizonyos programjait, például a Trollfociról szóló előadást, többen nézték volna meg az önkéntesek közül, de nem tehették, mert kötelességeik voltak.
Miért jó önkéntesnek lenni a Martosi Szabadegyetemen?
Szerintem ezt mindenkitől személyesen kellene megkérdezni, de véleményem szerint a lényeg, hogy szívvel-lélekkel a közösségért dolgozhatunk. Amivel mi kompenzálni tudjuk az önkéntesek tevékenységét, az a pár eurónyi italjegy, amit beválthatnak az itt jelenlevő standokon kofolára, üdítőre, s természetesen étkeztetést is kapnak tőlünk, valamint ingyen hetijegyet. Ami jóleső érzés, hogy nemcsak a Selye János Egyetem hallgatói és a Via Nova ICS aktivistái végzik itt a munkát, de sok a civil is. Itt vannak például a naszvadi Csemadok ifjúsági szervezetének tagjai.
Gergely üdvözli az emlékfutásra érkezett Novota „Motyó” Zoltánt (Fotó: Hideghéthy)
Mi a véleményed az önkéntességről általánosságban, ami mostanában egyre gyakrabban kerül előtérbe?
Fontosnak tartom, mert úgy vélem, hogy a 21. században már a munkaadók is pozitívan bírálják el, ha valaki önkéntes munkát is végez, a szabadidejéből áldoz. A fiatalok tekintetében pedig az önkéntesség, akár legyen az a cserkészszövetségen belül egy települési önkéntes munka, legyen az közösségi gyülekezetben önkéntesen bevállalt munka, vagy akár egy szabadegyetem szervezése, mind kapcsolatépítő szempontból, mind közösségépítő szempontból erőteljes tud lenni és az egyén számára is fejlődést eredményez. Aki önkéntes munkát vállal, annak már nem kell önzetlenséget tanulnia. Több ember kellene buzdítanunk az önzetlenség megtanulására, ha egyáltalán lehet ezt tanulni. Mindenesetre nagyon jó érzés másokért tenni valamit…
