Július 26-án, szerdán, Szent Joakimnak és Annának, Jézus Krisztus nagyszüleinek, s egyben a Boldogságos Szűz Mária szüleinek liturgikus emléknapján ünnepi magyar misére került sor a horvátjárfalui Szent Miklós-plébániatemplomban. Ezen a napon Pozsony különböző városrészei, elsősorban pedig a belvárosi ferences templom magyar hívei, de a virágvölgyi templomot látogatók, a vereknyei, főrévi, ligetfalusi magyar katolikusok, sőt rajkaiak is részt vettek ezen a szép eseményen.
A lelki program fél hattól rózsafüzér-imádsággal kezdődött, majd hatkor folytatódott a szentmisével, melynek főcelebránsa Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora volt. A mise elején Kemp József helybéli plébános, a Pozsonyi Főegyházmegye egyházbírósági helynöke magyarul üdvözölte a nagyszámú hívősereget és közös ünneplésre buzdította a jelenlévőket. Külön köszöntötte Molnár Tamás atyát. Nagy öröm volt mindenki számára, hogy megvalósult a pozsonyi magyar hívek horvátjárfalui zarándoklata annak kapcsán is, hogy tavaly augusztustól még a jövő hónap végéig ebben a plébániatemplomban található a Máriacelli Szűzanya szobrának hiteles vándormásolata, melyhez a nyári hónapokban hetente 2-3 zarándokcsoport is ellátogat. Legutóbb, július 23-án, vasárnap a magyarországi Kópházáról voltak itt hívek, szombaton, július 29-én 15 órakor pedig a bezenyei horvátok érkeznek. Tehát elmondható, hogy csaknem 30 zarándokcsoport látogatott el Horvátjárfaluba idestova egy év alatt.
Tamás atya szentbeszédében a szentekről szólt, akik boldogok, hiszen földi létük során lelki szemeiket az égiek felé irányították; Istent szeretve az ő parancsai szerint igyekeztek élni. Erre azonban mi egyedül nem lennénk képesek, kevesek vagyunk, ahogy Szent Pál apostol mondja – Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok. Vagyis Isten kegyelmével együttműködve mindnyájunknak lehetőségünk van az életszentség útján járni. Tudatosítanunk kell ezzel kapcsolatban azt is, hogy erre nemcsak valamely kiváltságos, rendkívüli embernek kell törekednie, hanem mindnyájunknak. A szentek, köztük ünnepelt szentjeink, Anna és Joakim is bűnösök voltak, de tudtak az életszentség útján járva bűnbánatot tartani, gyarló emberek voltak, de Istenbe kapaszkodtak. Szent Anna az életszentségre való törekvését elsősorban családjában élte meg.
Tamás atya idézte Damaszkuszi Szent Jánost, aki így vallott a Boldogságos Szűz Mária szüleiről: „Joakim és Anna, szent és tiszta lelkű házaspár: titeket valóban házasságtok gyümölcséről lehet felismerni.“ A szülők, nagyszülők áldozatos munkájának a gyermekek helyes életútja a gyümölcse; anyanyelvük és hitük megtartása, ápolása.
Majd Ferenc pápa gyermekekhez intézett katekéziséből hallottunk gondolatokat. Nagyon jó érzés, ha a közelünkben vannak nagyszüleink, ha több időt tölthetünk velük, meghallgathatjuk élettapasztalataikat, megszívlelhetjük bölcs tanácsaikat. Nagy kincsek ők, akik segíteni tudnak abban, hogy jól, szépen, erkölcsösen éljük életünket. Ha viszont már nincsenek körünkben, imádkozzunk értük rendszeresen. Biztosan mindannyiunknak van olyan kedves, irányító gondolata, nagyszülői jó tanácsa, melyet időnként felelevenítve boldoggá válik életünk, olykor-olykor megkönnyebbülünk általa nehéz napjainkban.
A nagypapák és a nagymamák amolyan „kórust“ alkotnak abban a nagy lelki szentélyben, ahol az ima és a dicsérő ének támogatja az élet mindennapjaiban munkálkodó és küzdő közösséget. A nagyszülők küldetése egyebek mellett az a bátorítás, biztatás, buzdítás is, amit a hit és az élet értelmét kereső unokájuknak adnak. Töltsünk tehát minél több időt velük, látogassuk őket, ne csak ünnepekkor, ne csak akkor, amikor nekünk megfelelő. Adjunk hálát, hogy nekik köszönhetően olyanok vagyunk, amilyenek, köszönjük meg nekik szüleinket, hiszen nélkülük és az ő szeretetük nélkül nem jöttünk volna a világra. Micsoda öröm, amikor a fiatalok és az idősek átölelik egymást. Kérjük hát a Jóistentől bizalommal ezt az ölelést!
