Az Országos Szent István Ünnepség a Csemadok szervezésében vasárnap ökumenikus istentisztelettel folytatódott, amelyet a helyi római katolikus templomban tartott Tóth László kanonok, püspöki helynök és Édes Ákos református lelkész.
Tóth László a szentmise elején üdvözölte a vendégeket, majd felhívta a hívők figyelmét, hogy Deáki több esemény miatt is fontos. Itt született boldog Serédi Jusztinián, itt találták meg a legrégibb magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd másolatát és itt található az a Szent István kápolna, amelynek falaira festett freskóin Szent István felajánlja országát a Szűz Máriának. A kápolna még István király idején készült. Tóth László prédikációjában elmondta: ha István király ezekben az ünnepi napokban megjelenne köztünk, nem a budapesti parlamentbe látogatna el, vagy Esztergomba, hogy megtekintse a koronázási palástot, hanem a családokhoz. Valószínűleg nagyon meglepődne azon, amit lát. Családfőként azt látná, számos család csonka családként, bűnben él. Az államalapító nem örülne annak, amit lát.
Tóth László kanonok (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A kanonok szerint valószínűleg István meglátná azokat is, akik boldogságban élnek, szerető környezetet biztosítva családjuknak. István király áldást oszt, mint ahogyan Szűz Mária is áldást oszt. Példaként a Mátyás templomot hozta fel Tóth László, ahova a törökök betörtek, majd egy robbanás után Szűz Mária szobra megmozdult, és a törökök azt hitték, megfenyegette őket Szűz Mária, ezért kivonultak a templomból. De Szűz Mária nem fenyeget, mondta a kanonok, hanem áldást hoz, amint Szent István is áldást oszt népének.
Magyarnak lenni azt is jelenti, a végsőkig kitartunk
Édes Ákos református lelkész, Eszter könyvéből idézett: van egy nép, amely elkülönülve él, törvényei mások. Ez az idézet nemcsak a zsidókról szól, hanem akár rólunk, magyarokról is szólhatna. Kevés népről és nemzetről mondható el, amely ennyire szétszórtan él, mint a zsidók és a magyarok. A magyar nemzet kiválasztott, ezért is ünnepelhetünk augusztus 20-án, és mondhatunk hálát Istennek, hogy még ma is itt élünk, hogy nemzetünk ezer év után is virágzik. Ahogy gyökerek nélkül a fa is kiszárad, a magyar nemzet sem élhet a múltja nélkül. Több mint ezer év távlatából is emlékeznünk kell, megköszönni az életünket és jelenünket itt, a Kárpát-medencében. Szent István királyunk hite szerint jobb Istennel szövetségben élni. A szövetség, amelyet megkötött az Úrral az az áldás, amely nemzetünk életében is meghozta gyümölcsét.
Édes Ákos református lelkész (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Magyarnak lenni, a lelkész szerint azt is jelenti, végsőkig kitartunk. Ma, amikor néhány koszorúval is emlékezünk, egy kicsit mindannyiunknak Szent Istvánnak kell lennünk. Kérni az úr jelenlétét, hogy kísérje a nép jelenlétét, segítse azt.
Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő
A szentmise után a Kodály Zoltán Daloskör adott koncertet, valamint az ifjú zoboralji tehetségek, Csámpai Boglárka, Bencz Zsolt és Timorenská Sanela zoboralji dalokat adtak elő.
A koncert után Farkas Iván, Nyitra megye képviselője ünnepi beszédében kiemelte, augusztus 20-a a kenyér ünnepe is. Fontos, hogy friss kenyér kerüljön az asztalra. De augusztus 20-a legnagyobb nemzeti ünnepünk is. István király döntéseivel megerősítette jelenlétünket a Kárpát-medencében, felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának, a kereszténység felvételével meghatározta a következő ezer év történetét. Hitet, tartást és erkölcsi támaszt adott ezzel népének. Ezer év múltán is elmondhatjuk, hogy a kereszténység sziklaszilárd alap, amelyre ma is építhetünk.
Farkas Iván Szent István Intelmeiből idézett (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Beszédében Farkas Iván utalt arra is: az első király által megfogalmazott Intelmeknek köszönhetően maradtunk meg, hiszen olyan erkölcsi alapot biztosított, amelynek köszönhetően a szláv nemzetek tengerében is megmaradtunk. István országában békésen együtt éltek a nemzetiségek. Országa nemzetei közé tartoztak a szlovákok is. Ha nem István lett volna az ország vezetője, a szlovákság talán nem is létezne. Hiszen az ország határain belül hazát adott mindenkinek, így a népes szláv tengerbe nem olvadtak be. Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő – idézte Farkas Iván az Imre herceghez írt Intelmeket. Majd hozzátette: ma is meg kellene szívlelni ezt az elvet.
Az ünnepség a Szent István szobornál folytatódott, ahol a helyi Nefelejcs énekkar és a zoboralji hagyományőrzők, a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport, a Kútyika Nagycétényi Hagyományőrző Csoport és a Nyitracsehi Férfi Éneklőcsoport István királyról szóló dalokat adott elő. Bukovszky Dorottya Reményik Sándor versét szavalta. A koszorúzás után nemzeti imánkat is elénekelte az ünneplő közösség.
A Csemadok hagyományt szeretne teremteni a rendezvénnyel, így a jövő évben ismét megszervezi az országos ünnepélyt.
