A Petőfi-programosok Kárpát-medence szerte segítik a közösségi hálózatok kiépítését, hogy a szórványterületeken első körben lassuljon, hosszú távon megálljon és visszaforduljon a magyarság számarányának csökkenése. Az új tanévben már Rimaszombat városába is érkezett ösztöndíjas a pécsi Rákos Ágota személyében, aki az oktatás, a tudományos jellegű kutatás és programok szervezése területén lesz segítségére a gömörieknek.
Miért jelentkezett a Petőfi Sándor Programba?
A Petőfi Sándor Program célja a szórványmagyarság identitásának megőrzése, a közösségek közötti kapcsolatok kiépítése, megerősítése, az együvé tartozás nem csupán elméleti, de gyakorlati megvalósítása. Ezek a gondolatok voltak azok, melyek számomra érdekessé tették a programot. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon én tudnám-e hatékonyan segíteni eme célok elérését?
Volt-e már korábban valahol ösztöndíjas?
Sajnos, még nem volt lehetőségem az előző években az ösztöndíjasok nemes feladatát ellátni. Ezért is tekintek kihívásként az elkövetkezendő hónapokra, olyan kihívásként, amely egy nemes célt szolgál: Magyarnak lenni és maradni… Mindenhol és mindenkor, minden körülmények között magyarnak maradni úgy, hogy büszkén, emelt fejjel vállalhassuk hovatartozásunkat, meg tudjuk élni magyarságunkat, mindezt annak érdekében, hogy történelmünket, szokásainkat, hagyományainkat továbbéltethessük utódainkban is.
Honnan, milyen közösségből érkezett Gömörbe?
Magyarország déli részéről, Baranya megye székhelyéről, Pécsről érkeztem. A szülővárosomban töltött esztendők alatt számos lehetőségem nyílott arra, hogy sokoldalú ismereteket szerezzek hazánkról, a művészetekről, a hagyományokról, a vallásról és mindezek közösségformáló és összetartó erejéről. Szüleim nagy gondot fordítottak neveltetésemre, így többek között tanultam énekelni, és zongorázni a pécsi Kolinda Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, aktív tagja voltam több kórusnak, például a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium Gyermekkarának, a Kodály Zoltán Gimnázium Vegyes Karának, amelyekkel 2002-ben aranyérmesek lettünk a Helikonon. Népi táncot a pécsi Szivárvány Gyermekházban tanultam, mindezek mellett pedig a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma 47. számú Szent László Cserkészcsapatának is tagja lettem 1998-ban.
Rákos Ágota a Tompa Mihály Református Gimnázium előtt (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Mely intézmények a befogadó szervezetei?
Befogadó szervezetem a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, ahol B. Kovács István van segítségemre a munkámban, valamint a Tompa Mihály Református Gimnáziumból Molnárné Pelle Beáta igazgatónő egyengeti utamat. Kedves mentorom egyben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményének igazgatója is, akinek engedelmével már bekapcsolódhattam Szepesházy Kálmán hagyatékának rendezésébe, illetve a könyvtárban található református könyvek, iratok csoportosításába. Itt épül a Csillagház, melynek megnyitója november 17-én lesz. Reményeim szerint a készülődésben való segédkezésbe minél többször be tudok majd kapcsolódni.
Milyen területen szeretne tevékenykedni?
Tevékenységem fő területei az oktatás, a tudományos jellegű kutatás, programok szervezése, a közösség életéhez kötődő eseményekbe történő bekapcsolódás.
Megismerkedett-e már a várossal és a környékkel?
A város megismerésében B. Kovács István tanár úr volt/van segítségemre, aki nem csupán munkáit bocsájtotta rendelkezésemre, de személyesen is végigjárta velem a főbb épületeket, szobrokat, a város történetének szempontjából fontosabb helyeket. Alkalmam volt már ellátogatni Endrődi-Mike Attila kollégámhoz, aki Füleken látja el a Petőfi-ösztöndíjasok feladatait. Mint „tapasztalt” helybeli, volt kedves körbevezetni a várban. A Rimaszombatról Kassára vezető út szépségei, történeti jelentőségű helyei közül további két településre sikerült eljutnom: Várhosszúrétre, ahol a templomkertben felavatott Esterházy János-emlékműt volt szerencsém megtekinteni és Szilice festői környezetben megbúvó kis faluba, melynek református templomában lelték meg a Szent László-legenda nyomaira utaló freskórészletet.
Rákos Ágota az épülő rimaszombati Csillagház előtt (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Milyen benyomást tettek az első találkozások a gömöri emberekkel?
Az első benyomások, mint szokták mondani, a legmélyebbek és a legfontosabbak. Számomra ezek kellemes, és kedves érzések melyek már most olyan emlékképekké álltak össze bennem, amelyekre mindig is szívesen fogok visszaemlékezni.
Hogyan képzeli el a munkáját, milyen célokat tűzött ki?
Legfőbb célomnak tekintem egy olyan program megvalósítását, mely az elkövetkezendő években is segítségére lehet a rimaszombati magyarságnak, értékeiknek, történelmüknek a megtartásában, továbbörökítésében. Ezen belül egy tájházat szeretnék létrehozni helytörténeti kiállítással, múzeumpedagógiai programokkal. Másik célom egy várostörténeti séta kidolgozása, mely hasznára lehetne mind a fiatalságnak, mind pedig turisztikai szempontból is hasznosítható lenne.
Lesz-e arra alkalma, lehetősége, hogy a vidéki közösségek munkáját is segítse?
Az alkalmak és a lehetőségek egyelőre még nem tűntek elő a gömöri hajnali ködből, de reményeim szerint erre is sor kerül majd.
