Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben arról a fiatalemberről ír a szerző, aki belenézett Robert Kaliňák számláiba.
Amikor úgy tűnt, hogy a Bašternák-ügy feledésbe merül, váratlan fordulat következett be. A Tatra Bank egyik munkatársa, Filip Rybanič, aki egyúttal az SaS képviselőjének, Jozef Rajtárnak az asszisztense is volt, belenézett Robert Kaliňák és Ján Počiatek számláiba. Rybanič észrevette, hogy a Smer politikusainak a számláira több százezer euró érkezett a B. A. Haus cégtől, amelyet Ladislav Bašternák alapított. A pénzeket „hitel-visszatérítésként” mutatták ki. Amikor a pénzátutalások iránt a Trend hetilap és a Denník N napilap is érdeklődni kezdett, a rendőrség azonnal cselekedett. Megszállták a bankot, elvették Rybanič mobiltelefonját, és felszólították, hogy csomagolja össze a holmiját. Állandóan ellenőrizték, merre jár, nehogy szem elől tévesszék. A kihallgatáson tizenkét órát töltött, átkutatták az autóját és a lakását is. Rybaničot a banktitok megsértésével vádolják, és több éves börtönbüntetés fenyegeti.
Amíg az SaS hazafias tettnek tartja Rybanič lépését, és a miniszter fejét követeli, Robert Kaliňák veszélyes precedensről beszél. „Túllépi az elfogadhatóság határát, hogy egy politikai párt a politikai küzdelemben képes bűncselekményt elkövetni.” A belügyminiszter egyúttal tagadta, hogy Bašternákkal átlagon felüli kapcsolatokat ápolna. „Sohasem kaptam Bašternák úrtól vagy a cégeitől pénz közvetlenül és közvetve sem.” Filip Rybanič néhány napig hallgatott. Talán nem volt egyetlen szerkesztőség sem, amelyik ne szeretett volna akkor interjút készíteni vele. A szlovák Edward Snowden imidzsű fiatal férfi vonzotta a bulvársajtót, de a komolyabb médiumokat is. Rybanič végül belegyezett, hogy az Aktuality.sk portálnak és a Nový Čas napilapnak nyilatkozzon. Mindezek ellenére én arra is felkészültem, hogy bármikor lefújhatja az interjút.
Amikor Lukáš Milan kollégámmal a Nový Časból bekapcsoltuk a diktafonjainkat, nagyon gyorsan megértettük, hogy ez nehéz szülés lesz. Rybaničnak ugyanis semmilyen tapasztalata sem volt a médiával, egy vagy kétmondatos válaszokat adott csupán a kérdéseinkre. Látszott rajta, hogy nagyon izgul, meg fél is attól, hogy rács mögött végzi. A beszélgetésen az ügyvédje is jelen volt, aki irányítgatta őt, hogy Rybanič ne bonyolítsa a helyzetét, mivel már akkor büntetőeljárás folyt ellene. „Amennyiben a bank munkatársában felmerül a bűncselekmény gyanúja, meg kell vizsgálnia és ellenőriznie kell azt. Komoly aggályaim voltak azt illetően, hogy pénzmosásról van szó. Ráadásul egy rendőrség által megfigyelés alatt tartott vállalkozó és politikai szempontból jelentős személyek közti átutalásokról volt szó. A törvényben külön paragrafus vonatkozik erre, amely pontosan meghatározza, miért kell ezt megvizsgálni” – magyarázta Rybanič. De miért nem fordult akkor azonnal a rendőrséghez? „Mert féltem. Meg akartam tenni, de féltem attól, amivel szembesültem. Ismert nevek szerepeltek az ügyben, szerettem volna a családomat is megóvni. S nagyon jól tudják, ki irányítja a rendőrséget.”
Rybanič csak az ügy mediális kipattanása után cselekedett. A Tatra Bankban is be akarta jelenteni a gyanús pénzügyi átutalásokat. Ám a bank a bejelentését nem fogadta el. „Azt mondták, hogy valamilyen irányelv értelmében az egészet fel kell töltenem az internetes adatbázisba. Csakhogy nekem oda már nincs belépésem, mivel leblokkolták azt. Így aztán írásban adtam le nekik a jelentést, de nem vették át tőlem, bár még mindig a bank alkalmazottja vagyok.” Rybanič a rendőrségi kihallgatás menetét is ismertette. „Kétszer is vallomást tettem, mert az első vallomás a nyomozókat nem elégítette ki. Nyilván túlságosan semleges volt. Igyekeztek lelkileg megtörni, miközben úgy viselkedtek, mintha a barátaim lennének.”
A nyomozók állítólag azt mondták neki, hogy ha ügyvédet hív, minimum három napot a rendőrségen kell töltenie. Rybaničot ugyanis pénteken délután vitték be, azaz hétfőig bent fogták volna. „Meg azt is mondták, hogy valamilyen drogost vagy alkoholistát kapok társnak a cellámba, s hogy a kövön kell aludnom. Úgy négy óra múlva engedték csak meg, hogy felhívjam a barátnőmet. Azt állították, hogy egy órán belül elengednek, végül aztán hajnali háromig ott tartottak. A kihallgatás során többször is letegeztek, nagyon kellemetlen volt.” Vajon mi játszódhatott le akkor a fejében?
„A leginkább attól féltem, hogy tényleg a cellában kötök ki.” Utólag sem sajnálja, hogy megnézte Robert Kaliňák és Ján Počiatek számláit? „Nem tudom, hogy most van-e értelme a sajnálatnak. Csak a kötelességemet szerettem volna teljesíteni. A végső érzéseim attól is függnek majd, hogyan végződik az ügy. De biztosan nem közömbös számomra ez az egész.”
A Rybaničcsal folytatott beszélgetés után röviden még az ügyvédjével is beszélgettem az interjú jóváhagyásának feltételeiről. Szerencsére jól végződött, Rybanič semmit sem változtatott rajta. Amikor kiléptem az utcára, ömlött az eső, a legközelebbi kávézó fedett terasza alatt kerestem menedéket, és rágyújtottam egy cigarettára. Kis idő múlva megjelent Rybanič is, és izgatottan megkérdezte tőlem, hogy nyomoztam-e én, vagy valamelyik kollégám a lakhelye után. Amikor azt válaszoltam, hogy nem tudok ilyesmiről, és nem is látok okot arra, hogy miért került volna sor erre, láthatóan megkönnyebbült. „Nem akarom, hogy valakik a házam előtt álldogáljanak” – magyarázta. A biztonsága miatti aggodalom okán azzal sem értett egyet, hogy a beszélgetés során fotózzuk vagy videóra vegyük őt. A rendőrség egyelőre még nem zárta le Rybanič ügyét.
De nehéz pillanatokat élt meg Robert Kaliňák is. A közzétett információk nyomására sajtótájékoztatót hívott össze, ahol színt kellett vallania. A belügyminiszter elismerte, hogy üzleti kapcsolatban állt Bašternákkal, akitől a B.A. Haus cég részvényeit megvásárolta. Az Aktuality.sk és Veronika Remišová képviselő egymástól függetlenül megállapították, hogy Ján Počiatek és a Metis Consulting cég is – amely mögött a Kaliňákhoz közeli Marek Turčan ügyvéd állt – a B. A. Haus részvényesei voltak. A belügyminiszter azzal védekezett, hogy semmilyen törvénytelen dolgot nem tett, csakhogy a gond teljesen más volt. A Bašternákkal való üzleti kapcsolat megerősítésével a rendőrségért felelős tárca vezetőjeként összeférhetetlenség állt fenn az esetében, ami tarthatatlan volt. Nem beszélve arról, hogy Kaliňák egészen addig úgy tett, mint akinek tulajdonképpen semmi köze sincs Bašternákhoz.
Úgy gondolom, hogy a belügyminiszter is érezte, közelegnek politikai végnapjai. A sajtótájékoztatón már nem keltette egy magabiztos politikus benyomását, aki minden botrányból elegáns módon „ki tudja magát dumálni”. Az álláspontját papírról olvasta fel, remegett a keze, és kerülte a szemkontaktust. Kaliňák nem bízott magában, s csak annyit közölt, amennyit kénytelen volt. Bašternák nevét sem mondta ki magától, csak a média ismételt kérdéseit követően. Kaliňák csupán „részvényesként” emlegette őt, akitől a B.A. Haus cég részvényeit vette.
Ha Filip Rybanič nem nézett volna bele Kaliňák számlájába, a belügyminiszter valószínűleg soha sem ismerte volna be, hogy üzleti kapcsolatban állt Bašternákkal. A mód, ahogyan mindezt Rybanič tette, valóban precedensértékű. De ha vállalnia kellene ezért a büntetőjogi felelősséget, akkor a rendőrségnek ugyanúgy el kellene járnia Robert Fico esetében is. A kormányfő is közzétett ugyanis egy feljegyzést az adóhivatalból, amely Igor Matovič vállalkozásának eladásával függ össze.
Kaliňák sajtótájékoztatója után a politikai színfalak mögött azt találgatták, mikor nyújtja be a lemondását. Boris Zala európai parlamenti képviselő például azt mondta nekem, hogy a belügyminiszter leváltását Robert Fico is fontolgatta: „A párt képviselői klubjának tanácskozása előtti estén azonban valaminek történnie kellett. Nem tudom, hogy valamiféle nyomásgyakorlásról volt-e szó, de az eredmény az lett, hogy Fico teljesen más állásponttal érkezett a szóban forgó tanácskozásra. Vehemensen kiállt Kaliňák mellett, így a frakció megtartotta őt.” Méghozzá nem is akárhogyan, hanem demonstratív módon. A Smer képviselői besorakoztak a frakcióvezető Martin Glváč mögé, aki tolmácsolta a klub álláspontját az újságíróknak. Glváč is ismeri Bašternákot, abban a pozsonyi Tupý utcai lakóházban lakik, amelyet egy Bašternákhoz közeli cég épített. Glváč embere, Ľubomír Múčka (a feketevízi botrányból ismert) közösen vállalkozik Bašternákkal.
Robert Fico azért állt ki Robert Kaliňák mellett, mert nem tehetett mást, függetlenül attól, hogy voltak-e, vagy sem mindezek mögött oligarchaérdekek, ugyanis nem csak a miniszter sorsa forgott kockán. A kormányfő tudta, ha elengedi Kaliňákot, az ellenzék a Bašternák-ügyet ellene fordítja majd, mivel ő is tőle bérel lakást a Bonaparte lakótömbben. A négyszáz négyzetméteres luxuslakáshoz még egy 100 négyzetméteres terasz is tartozik. A Plus 7 dní hetilap szerint a kormányfő olasz luxusbútorral rendezte be azt, a könyvespolca például mintegy 15 ezer euróba került. Ám Fico csupán 2650 eurós havi lakbért fizet Bašternáknak, bár a lakás minimális bérleti díja a hasonló kategóriájú lakásokkal összehasonlítva havi 5 ezer euró kellene, hogy legyen.
Az Aktuality.sk oknyomozó csapatának egyik tagja, Veronika Šmiralová az ingatlanközvetítőkkel való tanácskozás után kiszámította, hogy a 2650 eurós havi bérleti díj mellett Bašternák lakásának piaci ára, amelyben Fico lakik, 80 év alatt törleszthető le.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
