Életének 85. évében elhunyt a párkányi születésű, végig ott élő és alkotó nagy lokálpatrióta festő, Lábik János. Neve ismert volt csaknem az egész Felvidéken, de a nyugati térségben ugyancsak.
Autodidakta módon került a hazai legismertebbek közé, mert a tanulás élete végéig motiválta őt. Tagja volt a Szlovák Képzőművészeti Uniónak, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, az Esztergomi Képzőművészeti Szakkörnek, és állandó résztvevője a különböző hazai és magyarországi művésztelepeknek.
Érdemei felülmúlhatatlanok szülővárosa szellemi kultúrájának gazdagításában. 1982-ben megalapította a Párkányi Képzőművészkört, majd ettől kezdve szorgalmazta, megszállottan kilincselt egy helyi galéria megnyitásáért. Törekvése eredményt hozott. A városban 1989-ben nyílt meg a Városi Galéria (ma már Barta Gyula Galéria), ahová ő nem kevés festményét ajándékozta a többi helyi képzőművésszel együtt.
Realisztikus felfogású tájképein főleg kedves szülőföldje, a Duna, a Garam és az Ipoly mente szerepel. Ezen gyönyörű földrajzi tájegységeket megörökítő festményei megtalálhatók képtárakban, múzeumokban, magángyűjteményekben. Kiállításaival élete végéig szerepelt nemcsak a szűkebb szülőföldjén, de Ipolyságtól Dunaszerdahelyig mindenhol, sőt a Duna mindkét oldalán lévő településeken is.
Gondja volt arra is, hogy munkáit, könyvillusztrációit egy emlékkönyvbe összeállítva adja ki, persze ennek kiadási költségeihez végigkilincselte az önkormányzatokat, támogatókat keresve.
1999-ben Párkány város Pro Urbe-díjával tüntették ki. 2016-ban pedig Esztergomban a Szent István-díj emlékérmét kapta.
Az örökmozgó Lábik János örök nyugalomra tért. Emléke tovább él a szülőföldjén és mindenhol, ahol ismerték és szerették!
