Ahogy arról már korábban is beszámoltunk, a budapesti Magyar Állami Operaház épületének komplex felújítása idején külhoni operatúrára indult, melynek során az egyes elcsatolt magyar vidékeket járják be két darabjukkal.
Az állami intézménynek e tevékenységét kormányhatározatban hagyták jóvá, ami üdvözlendő, hiszen nem kis esemény, hogy egy ilyen nívós intézmény tájainkra is ellátogat.
A Felvidéken három helyszínen, Pozsonyban, Érsekújvárott és Kassán mutatják be két darabjukat, a Hunyadi Lászlót és A víg özvegyet. A fellépésekre olyan helyszíneket kerestek, ahová nagy számban fér be a közönség, így sportcsarnokokban kerül sor az előadásokra.
Ezek reklámozása annak rendje és módja szerint kezdetét vette, a kivitelezésbe viszont némi hiba csúszott. A plakátok kétnyelvűségének tekintetében senkinek nincs kivetnivalója. Az opera olyan műfaj, mely nemzeti hovatartozástól függetlenül képes szórakoztatni, művészi élményt nyújtani. Éppen ebből kifolyólag a szövegek feliratozását fölöslegesnek ítéljük, de belefér.
A Horná Zem (Felvidék) olvastán már kissé elkerekedett a szemünk, de végeredményben nem elfogadhatatlan e megjelölés, ahogy az is természetes, ha a városok neve mindkét nyelven fel van tüntetve. Hunyadi László neve Ladislav Huňadyra való torzítása viszont sokaknál kiverte a biztosítékot. Ez ugyanis megfelelési kényszer a javából, amit a nyelvtörvény szigorával sem lehet magyarázni, hiszen tulajdonneveket nem lehet lefordítani, ne adj’Isten fonetikusan használni. Persze a rettegett nyelvtörvényre és a Rigó Konrád szerint nem létező – ám államtitkárságához tartozó nyelvrendőrökre lehet hivatkozni, de személyneveket még ezek miatt sem kell szlovákosítani.
Balassa Zoltán kassai helytörténész szerint a magyar történelmi nevek ilyen torzítása a szlovák nacionalista történetírásra jellemző. „A szlovák nyelv szabályainak kényszerzubbonya tudtommal a magyar nyelv használata számára nem kötelező. A név az identitás része, azt önkényesen nem szabad megváltoztatni. Netán Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának a nevét is Silvester Starý-Kováčnak kellene írni?” – teszi fel a kérdést Balassa.
A következetlenség ugyanakkor tetten érhető a plakáton szereplő többi személynévnél is
Az észak-komáromi születésű zeneszerző, Lehár Ferenc egyik helyen még magyarul szerepel, egy másik plakáton már Franzként olvashatjuk. De tekintettel részbeni német identitására ez megmagyarázható, ugyanakkor Hunyadi esetét elnézve felmerülhet, nála miért nem František szerepel? Akárcsak Erkelnél, ahol szintén magyarul van a keresztnév.
Próbáltunk utánajárni, vajon az erdélyi turné során is akadtak-e hasonló furcsaságok, de az interneten fellelhető plakátokon nem szerepelt Ladislau de Hunedoara, tehát Hunyadi román nyelvű változata. Sőt éppen az ellenkezője. A temesvári plakáton a Vígözvegy szerepel románul, de Hunyadi – helyesen – csak magyarul, így még érthetetlenebb, hogy a Felvidéken szegény Hunyadi Lászlót miért kellett ilyen mód „megerőszakolni”.
Próbáltunk magyarázatot kérni az Operaháztól, de telefonunkra ezidáig nem válaszoltak. Gyanúnk szerint a hibák oka a szlovák jegyértékesítő iroda lehet, ugyanis a plakátok nyomtatott verzióján már Felvidék szó is Szlovákiára cserélődött. Mindez persze apróságnak és szőrszálhasogatásnak tűnhet, de a sokszor ragozott felvidéki identitászavarnak ez is egy látlelete, ami ráadásul ebben az esetben Magyarországról importálódik. Tudatosabbnak kellene lennünk, és jobban odafigyelni anyanyelvünk megbecsülésére.
