Nemzeti ünnepünk alkalmából több felvidéki magyar személyiséget tüntettek ki. Áder Jánosnak, Magyarország köztársasági elnökének megbízásából március 14-én Dunaszerdahelyen Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete, Szepsiben Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja, míg Budapesten Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adott át kitüntetéseket jeles személyiségeinknek.
Budapesten az 1848-49-es szabadságharc ünnepén a művészeti élet legjobbjait is díjazták, a kitüntetéseket március 13-án Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, valamint Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Magyarország Babérkoszorúja, Magyarország Kiváló Művésze, Magyarország Érdemes Művésze, Balázs Béla-díjat, Balogh Rudolf-díjat, Jászai Mari-díjat, Harangozó Gyula-díjat, Szabolcsi Bence-díjat, Martin György-díjat, Hortobágyi Károly-díj, Erkel Ferenc-díjat, Liszt Ferenc-díjat, Máté Péter-díjat, Ferenczy Noémi-díjat, Munkácsy Mihály-díjat, József Attila-díjat, Németh Lajos-díjat, Márai Sándor-díjat, Táncsics Mihály-díjat, Bánffy Miklós-díjat, valamint Semmelweis Ignác-díjat adott át.
Kiemelkedő népművészeti munkásságának elismeréseként Martin György-díjban részesült Takács András néptánckutató, akinek sorozatát a felvidéki népi táncokról portálunkon is olvashatják. Kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréseként Táncsics Mihály-díjban részesült a felvidéki születésű Mács Ildikó, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap szerkesztő-riportere. Borbély Alexandra, a budapesti Katona József Színház színésznője Jászai Mari-díjban részesült, őt a kiemelkedő színművészeti, színházi tevékenysége elismeréseként tüntették ki.
„Ha a nemzet kezébe veheti sorsa irányítását, akkor képes talpra állni, építkezni és lehetetlen körülmények között is gyarapodni. Ebben a központi szerep mindig a kormányzatoknak jut, azonban a kormány munkája önmagában nem elég, szükség van hozzáértő, elkötelezett, bátor emberekre, akik a maguk területén kiemelkedőt alkotnak. Ilyen emberek a díjazottak, akiknek a munkája túlmutat önmagukon, több és magasabb rendű, mint ők” – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerdán Budapesten, mielőtt állami kitüntetéseket adott át a nemzeti ünnep alkalmából – írja az MTI.
Áder Jánosnak, Magyarország köztársasági elnökének megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15-e alkalmából, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést adott át többek között Géresi Róbertnek, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettesének.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere (Fotó: kormany.hu)
Magyarország köztársasági elnöke március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta az amerikai emigrációban élő magyarok körében közel fél évszázadon át végzett önzetlen szolgálata elismeréseként Jaschkó Balázs jezsuita atyának. Jaschkó Balázs Kassán született 1922. február 3-án. Az akkor Csehszlovákiához tartozó Kassán járt magyar elemibe és gimnáziumba. 1938-ban Kassát Magyarországhoz csatolták, így a visszakerült premontreieknél tett reálgimnáziumi érettségit 1940-ben. 1947-ben Szatmárnémetibe került magiszternek, de egy hónap múlva el kellett hagynia Romániát, mert vízumát nem hosszabbították meg. Teológiai tanulmányait Szegeden kezdte, de nem tudta ott befejezni, mert Róma tanácsára több társával együtt külföldre szökött. 1953-ban került a kanadai Hamiltonba, a Szent István-templomba káplánként és a provinciális titkáraként egészen 1955-ig. Ezután elöljárója a montreali Immaculée Conception jezsuita kollégiumba küldte, hogy A Szív folyóirat kiadóhivatalát vezesse. 1955-től 15 évig Jersey Cityben (New Jersey) a St. Peter Preparatory School tanáraként hittant, latint és franciát tanított.
1970-től elöljárója a torontói Szent Erzsébet-egyházközségbe rendelte lelkipásztornak. Itt 1977-től 2000-ig plébánosként szolgált. 1971 és 1978 között a kanadai magyar jezsuiták tartományfőnöke volt, 1990-ben pedig észak-amerikai regionális elöljárónak nevezték ki 2003-ig. 2003-ban provinciálisa a kanadai magyar jezsuiták elöljárójának nevezte ki. 2004 óta a plébánián lakik, és segít a magyarok lelkipásztori gondozásában.
A szintén kassai születésű Hoppál Mihály a sámánizmus kultúrájának kutatásában elért, a magyar őstörténet feltárása szempontjából is kiemelten fontos eredményei, a folklór szimbolikájának elemzése, az amerikai diaszpóra-magyarság életének vizsgálata, valamint az etnoszemiotika területén végzett jelentős tevékenysége elismeréseként részesült Széchenyi-díjban. A tudós szerteágazó kutatásai közül számára legfontosabbként a magyar nép folklórjának, a népi elbeszélések, mondák, mítoszok gyűjtését és elemzését, valamint a szibériai, eurázsiai népek sámánizmusának kutatását emelte ki. Mint elmondta, utóbbi témát is azért kezdte el kutatni, mert nagy vita van a tudományban arról, hogy a magyarok mit hoztak magukkal keletről. „Identitásra mindig szükség lesz” – hangsúlyozta a néprajztudós, aki szerint a világ kis népeinek mindig nagy szükségük lesz saját hagyományaik, szokásaik megőrzésére. Elmondta azt is: optimista a kisebb népek kultúráinak fennmaradását illetően, úgy véli, hogy a jövő néprajzosainak is sok munkájuk lesz.
Rieger Tibor szobrászművész „az igazság, a jóság és a szépség megformálására, a népet nemzetté nemesítő lelkiség kifejezésére törekvő alkotóművészete, a kereszténység értékeit különleges művészi látásmóddal ábrázoló műalkotásai elismeréseként” kapta meg a Kossuth-díjat. Számtalan munkája közül Rieger Tibor érzelmileg nagyon fontosnak érezte például az 1991-ben Mosonmagyaróváron felállított 1956-os emlékművet, amely a forradalom idején ott eldördült sortűz áldozatai előtt tiszteleg. Mint felidézte, akkoriban egy közeli faluban, Levélen lakott és Győrben tanult, így szinte közvetlen élményként élte meg a sortüzet, hiszen sok ismerőse is a vérengzés szemtanúja vagy áldozata volt. Rieger Tibor alkotása a Királyfiakarcsán 2017. augusztus 19-én felavatott Magyarok Nagyasszonya szobor is.
***
Dunaszerdahelyen a MOL Arénában Pető Tibor nagykövet adta át az 1848-49-es szabadságharc kitörésének 170. évfordulója alkalmából az állami kitüntetéseket.
A díjak átadása előtt a nagykövet beszédében kifejtette: azokról a dicső napokról emlékezünk, amikor a magyarság az európai történelem fő sodrásába került. Nagy megtiszteltetés, hogy éppen a Csallóköz szívében kerül sor az átadásra, hiszen a csallóközieknek százhetven évvel ezelőtt nagy szerepük volt az eseményekben, a kezdetektől csatlakoztak a forradalomhoz, ezzel hozzájárulva a modern értelemben vett polgári társadalom kialakulásához.
Már a forradalom kitörésekor érezni lehetett, hogy ez egy nagyon tiszta küzdelem, a lánglelkű ifjak meggyőződésből cselekedtek. Amikor Petőfi megfogalmazta a világszabadságra vonatkozó gondolatait, olyan szabadságot képzelt el, ami nem kirekesztő, hanem egyetemes, ennek pedig a mai napig jelentősége van. Ez az eszme mindenkit megszólított, nem csak a magyarokat.
„1848-ban megvolt az a hit, az a bizalom, ami azt eredményezte, hogy a forradalom győzelmet aratott és nagyon rövid időn belül átalakította azokat az úrbéri viszonyokat, melyek meghatározták a korábbi feudális Magyarország sorsát.” Hogy a forradalom nem lehetett sikeres, az az akkori európai erőviszonyok következménye – mondta Pető Tibor a dunaszerdahelyi díjátadó előtti beszédében. A szabadságharc idején a magyarság és a környező népek össze tudtak fogni annak érdekében, hogy egy jobb, igazabb, szebb világban élhessenek gyerekeink, unokáink, s napjainkban szintén összefogásra van szükség – hangsúlyozta Pető Tibor.
Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A kitüntetések átadása előtt Holop Zsóka, az est moderátora felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a levelét: „Ritka fényjelenség a történelemben az olyan pillanat, amely századok múltán sem veszít tökéletességéből és tisztaságából. 1848. március 15-én az első kokárdától a Nemzeti dalon át a Tizenkét pontig minden a magyarság összetartozását és szabadságvágyát hirdette. Azóta pedig e napnak a fénye éppúgy meghatározza életünket, ahogy bevilágította az egymástól való elszakítottság és a diktatúra legsötétebb évtizedeit is. Reményt adott, amikor az új tavaszra váró magyarság pincékben, padlásokon, széna alatt, vagy téglarakásokban őrizte nemzetünk piros-fehér-zöld zászlaját, és bebizonyította, hogy amikor kiállunk egymásért, és vállvetve küzdünk közös céljainkért, akkor nincs számunkra lehetetlen. Ma ismét eljött az idő, amikor együtt kell megvédenünk szabadságunkat és ezeréves kultúránkat. Mert mi, magyarok, ma sem kívánunk mást, mint hogy közösen ünnepelhessük hőseinket és olyan világot építhessünk magunknak, amelyben szabadon használhatjuk nyelvünket, és büszkén mondhatjuk el, hogy akárcsak őseink, mi is az erő, a hűség és a jövőbe vetett reménység színeiben akarunk élni a Kárpát-medencében.”
Orbán Viktor gondolatai után Karácsony Laura, a dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpad tagja Tóth Elemér Beszéd a jövőért című költeményét adta elő, amellyel a nemrégiben elhunyt költő, író emléke előtt is tisztelegtek a szervezők. A Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola diákja, Bartal Dóra egy katonasiratót adott elő, majd átadták a kitüntetéseket.
A díjazottak, Grendel Lajos, Öllős László, Huszár László, Jókai Tibor és Szigeti László (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Áder János köztársasági elnök Szigeti László, a Magyar Közösség Pártjának elnökségi tagja, a Szlovák Köztársaság volt oktatási minisztere részére, a szlovákiai magyarság identitástudatának, anyanyelvének és kultúrájának megőrzését szolgáló aktív politikai és közéleti szerepvállalásának elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Szigeti László a díj átvétele után köszönetet mondott Magyarországnak, hogy megtisztelték a kitüntetéssel, és a családjának, feleségének és gyermekeinek, valamint annak a közösségnek, amelyet képviselhetett. Az MKP-nak megköszönte azt a lehetőséget, amelyet kapott, hogy a felvidéki magyarságért dolgozhasson. Szigeti László rövid beszédében azt is elmondta: a munkát továbbra is folytatja, a kitüntetés átvételével nem ér véget a tevékenysége.
Grendel Lajos, Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja az egyetemes magyarság huszadik századi sorsát és a felföldi magyarság útkeresését, az eredeti, a fájdalmas valóságot gyakran szeretetteljes iróniával ábrázoló regényei elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje elismerést kapta meg. A díj átvétele után Grendel Lajos is köszönetet mondott Magyarország elnökének a kitüntetésért.
A magyar államfő Öllős László politológus, filozófus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológia és Euro-ázsiai Tanszékének docense részére, a szlovákiai magyar tudományos és közéletet egyaránt gazdagító sokrétű tevékenysége, valamint a helyi magyarság identitástudatának megerősítését szolgáló oktatói munkájának elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta.
Öllős László köszönő beszédében elmondta: nagyon jó érzés, ha felfigyelnek egy ember munkásságára, bár nem azért dolgozik, hogy kitüntetésekkel jutalmazzák a tevékenységét. Ha megbecsülik a munkáját, az erőt ad, ezért köszönetet mondott Magyarországnak, a barátainak, a családjának. A díj erőt ad ahhoz, hogy még intenzívebben dolgozzon – mondta Öllős László.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a felvidéki magyar oktatás fejlesztése, valamint a Kárpát-medencei pedagógusszövetségek közötti összefogás megerősítése érdekében végzett példaértékű tevékenysége elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vette át. Jókai Tibor köszönetet mondott azoknak, akik gondoltak rá és előterjesztették a díjra, valamint az adományozóknak, a családjának, hogy támogatták abban, hogy a közösség érdekében dolgozhasson. Jókai Tibor szerint ez a díj a pedagógusszövetségnek szól, annak a kollektívának, mellyel együtt dolgozhat.
Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója a felvidéki magyarság identitásának és hagyományainak megőrzését elkötelezetten szolgáló kultúraszervező tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott. Huszár László úgy véli, a közösségek nélkül, népdalkörök, néptánccsoportok, hagyományőrzők nélkül nem jutott volna senki eszébe, hiszen egy életet élne, de így többet él. Aki egy könyvet elolvas, annak egy élete van, aki többet, annak több élete. Huszár László kifejtette: élni csak úgy lehet, ha szolgálunk.
A díjak átadása után a hazai néptáncegyüttesek legjobbjai közé tartozó Csallóközi Néptáncegyüttes adott ízelítőt legújabb műsorából. Ezúttal kalotaszegi táncokat láthatott a közönség előadásukban. A zenét a Pósfa zenekar szolgáltatta, amely a 2017-es Fölszállott a páva tehetségkutató versenyben a legjobb zenekar címet nyerte el. (Neszméri Tünde)
Diószeghy Árpád átveszi a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Nemzeti ünnepi fogadás és a Magyar Ezüst Érdemkereszt átadása a Bódva-völgye szívében
Diószeghy Árpádot tüntették ki március 14-én az 1848-as forradalom és szabadságharc 170. évfordulója emlékére szervezett nemzeti ünnepi fogadáson, Szepsiben.
Magyarország Kassai Főkonzulátusa fontosnak tartja, hogy kassai székhelyükön kívül a közelebbi és távolabbi régiókban, konzuli területük kisebb-nagyobb településein is éreztesse jelenlétét. Ezért idén rendhagyó módon Szepsiben emlékeztek a magyarság egyik legnagyobb ünnepére, melynek alkalmával nemzedékről nemzedékre hagyományozva, újra és újra emlékezetünkbe idézzük annak a sorsfordító, 170 évvel ezelőtti, hideg, borongós, esős napnak a felemelő történéseit, illetve a főszereplők neveit, cselekedeteit. Ugyanígy a forradalom és a szabadságharc mámorító lelkesültségét, egy önmagára találó nemzet egységbe kovácsolódását, szédítő sikereit, de a társadalom egészét magával ragadó roppant erőfeszítés kudarcát, a leveretés, majd a megtorlás szívszorító keserűségét is.
„1848-49 hőseit napjainkban is példaként állítjuk magunk és az utánunk jövő nemzedékek elé. Ma 170 év távlatából visszatekintve úgy is fogalmazhatunk, hogy számunkra a nemzetet meghatározó mértékben a közös múlt teszi, s ennek az elődjeink által ránk hagyományozott közös múltnak a szinte génjeinkbe ivódott élményei közül kiemelkedő jelentősége van a forradalom és a szabadságharc történéseinek. A mi magyar közösségünk is csak akkor lehet képes boldogulni, előrébb jutni, ha megérti, tudatosítja és megfogadja a történelmi tapasztalatokat. A mai ünnep alkalom arra, hogy a szabadságharc történetének tapasztalataira irányítsuk figyelmünket. Mindenekelőtt arra, ami a sikerek, a nagyszerű politikai és katonai teljesítmények fő forrása, fő előidézője volt. Arra, hogy az emberek képesek voltak konfliktusaik, személyi és mindenféle egyéb ellentéteik, teljesen eltérő társadalmi rangjuk, helyzetük, koncepcióbeli különbözőségeik ellenére összefogni, az összefogást fenntartani, erre alapozva megszerveződni, és az akkori Európa egyik vezető hatalmával szemben hosszú időn át eredményesen felvenni a küzdelmet. A szabadságharc oldalán egy táborba álltak a mérsékeltek és a radikálisok, a konzervatívok és a liberálisok, a jobb- és a baloldaliak, a sokszor különböző származású és még ki tudja hány szempontból eltérő világlátású emberek. Vannak és mindig is lesznek közöttünk politikai vagy más különbségek, lesznek egyéni érdekeink, de a történelmi tapasztalat, amit meg kell fogadnunk megmaradásunk érdekében, világosan megmutatja, hogy nem fordulhatunk egymás ellen. Csak egymásba kapaszkodva tudunk megmaradni. A mai gyorsan változó világban, hogy megfelelhessünk a kor kihívásainak, a nemzetközi színtéren is ugyanígy összefogásra törekszünk. A Visegrádi Együttműködés keretében a térségben legnagyobb, legerősebb államnak számító Lengyelországgal, valamint Csehországgal és Szlovákiával összefogva, közösen lép fel Magyarország Közép-Európa megerősítéséért, a kereszténység megőrzéséért, nemzeti és kulturális azonosságtudatunk megtartásáért” – hangzott el Haraszti Attila főkonzul ünnepi beszédében.
Diószeghy Árpád, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola nyugalmazott tanára (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Magyarország köztársasági elnöke Diószeghy Árpád, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola nyugalmazott tanára részére a felvidéki magyar diákok generációinak oktatása és nevelése terén végzett munkájának elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta.
Diószeghy Árpád 1943. szeptember 4-én született Ungmogyoróson. Iskoláit 1949 szeptemberében kezdte Mogyoróson, majd 1960-ban a nagykaposi gimnázium jogelődjében, a Tizenegyéves Középiskola első érettségiző osztályában érettségizett. Főiskolai tanulmányait a nyitrai Pedagógiai Főiskolán, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakán folytatta, ahol középiskolai tanári diplomát kapott. 1965-től a kassai magyar gimnázium tanára, 2003-as hivatalos nyugdíjba vonulásáig. Azóta óraadó tanárként ugyanott, csökkentett óraszámban tovább tanít, napjainkig. Több mint fél évszázadot felölelő pályája során diákok százait nevelte tisztességre, becsületre, a természeti törvények tiszteletére. Tehetséges diákjai hosszú éveken keresztül sikeresen szerepeltek a fizikai olimpiákon. Munkáját nemcsak a szülők és diákok, de olykor-olykor a hatalom is értékelte. 2004-ben díszoklevelet vett át Csáky Páltól, a Szlovák Köztársaság akkori miniszterelnök-helyettesétől eredményes pedagógiai munkájáért, s ugyanebben az évben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Felvidéki Magyar Pedagógus Díjában részesült, ami a legmagasabb hazai szakmai kitüntetésnek számít. 2009-ben a Kassa Megyei Iskolaügyi Hivatal a fizikai olimpia 50. évfordulója alkalmából a középiskolai diákok sok éven át végzett felkészítése kapcsán elért kitűnő eredményekért részesítette elismerésben. Hivatása iránti elkötelezettségére az anyaországban is felfigyeltek, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat az Országos Középiskolai Fizikatanári Ankét és Eszközkiállításon két ízben, 1996-ban és 1999-ben is díjban részesítette, 2003-ban pedig Staar Gyulától, a Természet Világa főszerkesztőjétől vehette át a Magyar Tudományos Akadémián a legjobb felkészítő tanárokat megillető elismerő oklevelet. Szakmája iránti szeretetének és elkötelezettségének átörökítése mellett a kisebbségben élő magyarság tagjaként, és mint pedagógus legalább ennyire fontosnak tartja diákjai magyarságra nevelését, vagyis a magyar identitás, a nyelv, a kultúra továbbadását az ifjúságnak, így elősegítve a felvidéki magyar közösség megmaradását.
Diószeghy Árpád: „Azért tudok 52 év után is megmaradni a katedrán, mert én nem fizikát tanítok, hanem gyereket”
Diószeghy Árpád tanár urat a magyar diákság több nemzedéke Dióként ismeri. Diákjait kedvesen „fizikusokra és halandókra” osztja. A fizikusokat következetesen, hihetetlen céltudatossággal okítja a szakmára, a halandókat elnéző szeretettel terelgeti más pálya felé.
„Úgy érzem, hogy ezt a kitüntetést nemcsak én kapom, hanem a több száz felvidéki magyar pedagógus is, akik határtalan odaadással nevelnek, tanítanak, biztatnak és szeretnek minden felvidéki magyar gyereket. Köszönöm azt a fokozott figyelmet, amit az utolsó évtizedben az anyaország részéről tapasztalunk, ezt az erkölcsi és anyagi segítséget. Köszönjük az óvodákat, amelyek reményünk szerint minden magyar család gyerekét befogadják majd. Ha lesznek óvodáink, akkor lesznek óvodásaink, és akkor lesz iskola, lesz magyarság és akkor megmaradunk. Köszönöm az egykori diákjaimnak és a mostani diákjaimnak, hogy hagyták és hagyják magukat meggyőzni, hogy a természet és a fizika csodálatos, izgalmas és hogy gondolkodni jó, ezt én ilyen szelíd erőszakkal ötven éve gyakorlom. Köszönöm a családomnak, hogy elviseli, hogy az iskola gyakran az első otthonom és a kollégáknak, hogy a második otthonomban otthon tudom érezni magam” – mondta Diószeghy Árpád a kitüntetés átvétele után.
„Számomra ez váratlan és kicsit meglepő. Nekem az a szerencsém, hogy úgy alakultak a körülmények, hogy fizikát kell tanítanom, amit végtelenül szeretek. És ennek érdekében megpróbálok másokat is erre csábítani. Ez nem megy könnyen, otthon is azon agyalok, hogy a jövő héten mit fogok csinálni az iskolában, ez a pihenésem is, ez a munkám is, és ezért még fizetést is kapok. Ilyen szempontból nagy szerencse. Naponta az a legnagyobb sikerélményem, ha 17-18 éves lányok figyelmét fel tudom kelteni a tananyag iránt. A pedagógiában ugyanis nincs nehéz feladat, ami a gyerekek nyitottságát generálja, azt el kell érni. El kell érni, hogy a gyerek kérdezzen, mert akkor a tudás útjára lépett. Lelki traumát okoz, ha a tehetséges gyerekekhez nem tudom megtalálni az utat. De általában megtalálom” – nyilatkozta portálunknak Diószeghy Árpád.
A nemzeti ünnepi fogadáson fellépett a rimaszombati Csillagvirág verséneklő együttes Páko Mária vezetésével és elhangzott nemzeti imánk, valamint a szlovák himnusz is. (Nagy Emese)
(MTI, papageno.hu, Felvidék.ma)
