Komáromban a felvidéki népviseletes babacsaládok 20 éves történetére emlékeztek a búcsi Kultúráért és a Turizmusért Társulás tagjai, pártolói, segítői és az érdeklődő közönség.
A jubileumi alkalomra Szobiné Kerekes Eszter, a társulás elnökének gondozásában azonos címmel kiadásra került egy gyönyörű, színes könyv, amelynek bemutatójára is sor került az este folyamán.
A zsúfolásig megtelt Csemadok-teremben nagy izgalommal folytak az előkészületek, hiszen 20 évről beszélni, a fontosabb állomásokat összefoglalni, a történetben meghatározó személyeket megszólaltatni, nem kis feladat. Főleg azért, mert az ötlettől a megvalósulásig nagyon sok kihívást kellett legyőzni.
A jó szándék, a segítőkészség azonban mindig jellemezte azokat, akik azonosulni tudtak a magyar népviselet, a hagyomány, a nyelvhasználat megőrzésének szellemiségével.
Felvidéki népviseletes babacsaládok új könyve (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Gondoljunk bele, a történet még 1996-ban kezdődött. Az akkori gyerekek ma már felnőttek, családot alapítottak. A probléma akkor is az volt, mit ma 2018-ban. Létszámcsökkenés mutatkozott az óvodákban és az iskoláinkban.
Ezért új utakat kerestek az anyanyelvi iskolák népszerűsítésére. Ez az út volt a népviseletekbe öltöztetett babák gyűjtése.
Kellett egy hajtómotor, aki mozgásban tartotta a megkezdett munkát, hiszen csatlakozni, támogatni csak azt a szellemiséget lehet, amelyet már életre hívtak. Szobiné Kerekes Eszter rendületlen lelkesedése, meggyőződése, elhivatottsága ez a motor, immár két évtizede.
Szobiné Kerekes Eszter, a társulás elnöke, az ötlet megálmodója (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Az induláskor Méry Margit és Jókai Mária néprajzkutatók végezték a szakmai feladatokat és olyan közéleti személyiségek álltak a babacsaládok körülményeinek évek hosszú sora alatti lépésről – lépesre tett fejlődése mellé, mint Bauer Edit, volt EP-képviselő, Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója illetve a korábbi pozsonyi nagykövet felesége Boros Jenőné.
A sikertörténet 1998-ban indult, az első kiállítással. A krónika szerint közel járnak a 300 kiállításhoz, és ma már 52 faluközösség népviseletes babacsaládjának ad otthont a búcsi múzeum.
Mindez nem valósulhatott volna meg a számos önkéntes odaadó munkája, és a tájegységenként felkutatott varróasszonyok nélkül. A létrehozott érték kétséget kizáróan nemzetiségünk megmaradásának egyik kiemelkedő alappillére.
Lucza Sára, a társulás nevében köszönti a résztvevőket (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
A társadalmi hasznosulás ma sem kérdéses. A társulás szoros kapcsolatot ápol a községükben működő Katona Mihály Alapiskola vezetésével és diákjaival. Győző Andreától, az iskola igazgatójától megtudtuk, hogy a mindennapi oktatásba beépítették a múzeum kínálta lehetőségeket.
A diákok már az alsó tagozatban megismerkednek a múzeumpedagógiával, de tartanak itt különleges honismereti és később történelem órákat is. Országos vetélkedők rendezésekor remek kulturális program az ideérkező tanulók számára a kiállítás megtekintése és a felfedezés öröme, amikor megtalálják a családok között a saját tájegységük népviseleti öltözetét.
Ám lássuk be, hogy igazából az érzések tartják össze azokat az asszonyokat, akik 20 év alatt jóban-rosszban megismerték egymást, öltöztették a babákat, vitték a babacsaládokat dobozokban a kiállításokra, áldoztak a szabadidejükből. S talán már nem is beszélhetünk áldozatról, hiszen megismerve őket azt látjuk, hogy odaadásuk egyfajta szenvedély, ami az életük része. Szeretet, ami töretlen két évtizede.
Megtelt a terem a közönséggel (Fotó: Böcskei Tímea/Felvidék.ma)
A hagyomány szerint egy házasságban az eltelt 20 évet porcelánlakodalomnak nevezik és nagy ünnepséget nem von maga után. A jövőre tekintve azonban a közösség kívánsága az, hogy a folyamat tovább éljen, és együtt ünnepeljék a babacsaládok ezüstlakodalmát.
