Európa e kies országában, amelyet úgy hívnak, hogy Szlovák Köztársaság, már lassan senki sem lehet biztos a helyében, mert itt fokozatosan mindenkit arra szólítanak föl, hogy mondjon le. Az is mondjon le, akit még le sem ültettek valamilyen székre. Elég, ha valamilyen pozícióval kapcsolatban fölemlítik, máris hitelesen kiderítik, mennyire nem alkalmas arra a helyre.
Bezzeg a tömeg mindent jobban tud. Értsd: a hangoskodók. A liberális médiákat beleértve. A mindentudás egyelőre a tagadásban merül ki. Az egyetlen programban: mondjon le. Akárki. Vagy mindenki. Utánam az özönvíz. A kiabálókon kívül van némi pártszerű ellenzék is, de annak, úgy tűnik, szintén csak egyetlen programja van: hatalomhoz jutni. Teljesen kivannak a hatalomvágytól. Hogy aztán mi lenne, ha az lenne, nem nagyon derül ki. Csak ismételgetik: mondjon le! Mondjon le A, aztán mondjon le B, majd C… Meddig?
Talán még emlékszik valaki, hogy 1989-ben is történt valami ehhez hasonló. Az akkori (polgári, értelmiségi) ellenzék (párt még nem volt) egyre többet követelt az összeomlóban levő egyeduralkodó kommunista hatalomtól. Igen ám, de az egy fölkészült ellenzék volt, tudták, mit akarnak, a program volt a cél, a hatalom pedig az eszköz. Ma programot valahogy nem látni, csak a célt: a hatalom megszerzését. Akkoriban az események rendkívül gyorsan alakultak, azt az ellenzék sem várta, mégis képes volt átvenni a hatalmat, mert volt programja. Sőt, eleinte még egysége is.
Ez az, amit a mai ellenzékről nem lehet elmondani. Csak kiabál, hergel, uszít, s eljátssza a tisztességes polgárt, de nem tudni, a hatalmon kívül mit akar. Divattá vált, hogy bárki bármibe beleszól, főleg, ha nem ért hozzá, s nem tartozik a kompetenciájába, de azért bájos egyszerűséggel demokráciának nevezik azt. Akinek pedig más véleménye van, azt vagy következetesen agyonhallgatják, vagy lefasisztázzák, xenofóbnak, populistának, jobb oldali elhajlónak, Orbán-csodálónak mondják. A demokrácia meg a tisztesség nevében, persze.
Szóba került ezzel kapcsolatban, hogy mindez Soros stílusára emlékeztet. Hű, de nagy volt a fölháborodás! Még hogy ilyen, hogyan lehet ilyet gondolni, nemhogy mondani is! Holott a hasonlóság eléggé szembetűnő, ráadásul Soros maga fogalmazta meg ebbéli elképzeléseit. Miről is volt szó, amikor a minap Timmermans fogadta? Arról, hogy Brüsszel ajtaja mindenki előtt nyitva áll? Tessék, próbálja meg bárki, vajon fogadja-e Timmermans. Micsoda naiv, amatőr dolgok ezek? Az utcán is ez folyik, amatőrök csinálják a fölfordulást, feledve, hogy a rendes munkához nyugalom kell, szakértelem, mértéktartás és idő.
Az utcai megmozdulások nem ezt eredményezik. Ha mást akarok, ahhoz elfogadható, mindenre kiterjedő program kell, amellyel a választókat meg lehet győzni. Egyelőre ezek a játékszabályok, nem az, hogy mindenkit lemondatnának. Nem az utca lincshangulata a megoldás.
