Idén augusztus 18-án és 19-én az Árpád-ház egyik legjelentősebb uralkodója, II. András koronázási ceremóniáját és életét viszi színre Szikora János rendező. A Koronázási Szertartásjátéknak tevékeny részese lesz a Vörösmarty Színház és a Rákóczi Szövetség megkötött együttműködése révén mintegy hatvan vajdasági, partiumi és felvidéki diák is.
Valamennyien augusztus 12-22. között az I. Kárpát-medencei Színjátszó Táborban vesznek részt, és ők alkotják majd a II. Andrásról szóló nagyszabású előadás statisztériáját is.
A hagyományteremtő céllal életre keltett tábort dr. Cser-Palkovics András polgármester, Csáky Csongor a Rákóczi Szövetség elnöke, és dr. Szikora János rendező nyitotta meg augusztus 13-án, a Városháza Dísztermében. A helyszín szimbolikus jelentőségű, hiszen a Díszterem falán Kontuly Béla hatalmas szekkója II. Andrást ábrázolja, amint kihirdeti Fehérvárott az Aranybullát, alatta pedig Fery Antal grafikus betűivel részletek olvashatók ebből a magyar közjogiság történetében oly nagy jelentőséggel bíró törvényből.
Ugyanezen az emeleten a Szent Korona, az országalma és a koronázási kard hiteles másolata is látható, míg a falon Aba Novák Vilmos óriási festménye az 1938-as Szent István-év ünnepségeit idézi. A 20. századi nagy művészeknek ezek a jeles alkotásai fogadták a színjátszó tábor résztvevőit, akik a koruknál megszokotthoz képest kicsit megilletődöttebben foglaltak helyet a teremben, de aztán a mobilok gyorsan előkerültek, és készültek a képek, mielőtt egy rövid, az eddigi öt koronázási játékról készített video-összeállítással megkezdődött a megnyitó.
Székesfehérvárnak a magyar történelemben betöltött szerepéről beszélt a fiataloknak dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki a várost az Árpád-kor igazgatási központjának nevezte. Míg Esztergom, az érsekség székhelyeként szakrális központ volt, Fehérvár a kormányzásé, hiszen itt koronázták középkori uralkodóinkat, és itt voltak évente a törvénynapok, amelyeket a királynak kötelező volt megtartania, tehát a kor szintjén a demokrácia intézményének tekinthetjük, ahogy az Aranybullát az Alaptörvény ősének.
„Bár egyesek szerint – mondta a polgármester – nem jelentett tragédiát a 150 éves török megszállás, mi másképp látjuk: a város elnéptelenedett, értékei elpusztultak, maga a koronázó templom is. Az a színpad, amelyre a koronázási játékokat hatodik éve megálmodja Szikora János rendező, ott áll, ahol egykor a templom, s fent a színpadon azokat a szavakat mondják a színészek, amelyek 800 éve eredetiben ott hangzottak el. Mindez első királyunk, Szent István sírjától néhány méterre. Találhatnánk-e hitelesebb helyet a bemutatóra?”
A díszterem freskója (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke elmondta, hogy nagy meglepetésükre és örömükre tavasszal kereste meg őket Szikora János azzal, hogy a már bevált előadásokat még gazdagabbá téve kibővítené azt a színház művészei mellett határon túli fiatalokkal, mintegy jelképezve az Árpádok korának Magyarországát.
Tudta, hogy a Rákóczi Szövetség számos ifjúsági tábort szervez, feltehetően nem lesz nehéz alkalmas szereplőket találni. Csáky Csongor megköszönte a rendezőnek, hogy megkereste őket, a polgármesternek pedig, hogy felvállalta az első Kárpát-medencei Színjátszó Tábor ügyét. Ő maga biztos abban, hogy a tábor résztvevői számára örök élményt jelentenek a próbák is, az ismert, igazi színészekkel való közös munka, és az, hogy ilyen ünnepi alkalomra készült előadásokban léphetnek közönség elé. „Lesz mit posztolni a közösségi oldalakon!” – tette hozzá, s a fiatalok elismerő kuncogással nyugtázták, hogy a Rákóczi Szövetség elnöke pontosan tudta, melyek a számukra népszerű oldalak.
Szikora János, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója hajdani önmagát idézte fel, aki 30 éve pályakezdő rendezőként azt hitte, hogy az a fontos, ami a színpadon történik. Ma már tudja, hogy az a fontos, amit az előadás a nőzők gondolataiban, érzéseiben ébreszt. A királyi szertartásjátékokkal egy virtuális katedrális épül hatodik éve, és még fog további négy éven át, annak helyén, amit téglából, kőből már sosem lehet visszaállítani, de képzeletből, gondolatokból, érzésből igenis fel lehet építeni.
„Ti olyan országokból jöttetek, ahol a magyar nyelvet kell úgy őriznetek, mint a középkori katedrálisok építésének titkát egykori építőik óvták és adták tovább. Nem tudjuk nevüket, de nem is volt fontos számukra, csak az együttlét és a közös alkotás. Ti megajándékozzátok játékotokkal a közönséget, benneteket pedig megajándékoz a részvétel tudata, az, hogy beépültök ebbe a virtuális katedrálisba” – mondta Szikora János.
Befejezésül újabb szemelvényeket láthattunk a vetítőn a korábbi előadásokból, majd elindultak a fiatalok az első próbára. Néhányukkal sikerült röviden beszélgetni.
Felvidéki diákok az első sorban (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Göbő Anna Léváról, Tauber Krisztián Alsószemerédről és Csáky Máté Ipolybalogról iskolatársak, és az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola amatőr színjátszó csoportjában működnek, ahol az előadásokat diáktársuk rendezi. Nagyon izgalmas lesz híres rendezővel igazi színészek között részt venni egy előadásban, nagyon várják már az első próbát is.
Közülük Székesfehérváron csak Csáky Máté járt egyszer egy egyházi kórussal. Valamennyien nagyon kíváncsiak a városra, amelynek nevezetességeinek és környékének felfedezését Csáky Csongor a tábor szabadidős programjai között említette. Feltehetően nem lesz nehéz teljesíteniük Cser-Palkovics András polgármester kívánságát, hogy vigyék hírét Székesfehérvárnak, és térjenek is vissza olykor.
