Interjúsorozatunkban olyan tehetséges nógrádi fiatalokat szólaltatunk meg, akik hűek maradtak szűkebb hazájukhoz, a Palócföldhöz, és büszkén vállalják azt. Elsőként Telek Attila dobossal beszélgettünk, majd a Panyidarócból származó Papp Gabriella operaénekessel készítettünk interjút.
Most pedig egy olyan testvérpárt mutatunk be, akik édesapjukkal kiegészülve, családként alkotnak egy közös zenekart, Kelemenék név alatt. A tízéves jubileumához érkezett Verséneklő Együttesek Országos Fesztiváljának gálaműsorát a losonci zsinagógában Kelemenék nyitották, akik több mint tíz éve foglalkoznak versek megzenésítésével. 2010-ben ők lettek a Tompa Mihály Országos Verseny legjobbjai.
Hogyan kezdődött egyrészt a zenélés iránti vonzalmatok és aztán a Kelemenék énekegyüttes zenei pályája?
Zsófi: Édesapánk már fiatal korában kezdett versmegzenésítéssel foglalkozni. Lényegében ebben nőttünk fel. Egészen picik voltunk, amikor már gitározott nekünk, énekelt, és a saját dalait is játszotta. Volt, hogy az esti mese helyett is muzsikaszóval ringatott álomba minket. Aztán kisiskolás korunkban már együtt is zenélgettünk. A losonci Pitypang néptánccsoportban kezdtünk el táncolni, ami szintén hatással lehetett zenei ízlésünkre, mivel a népzene szeretete máig erősen jelen van. Előfordult, hogy egy-egy iskolai, városi rendezvényen népdalt énekeltünk a testvéremmel, apa pedig kísért minket gitárral.
És hogy honnan is számítható közös zenélésünk időpontja?
Valójában egy pinci falunapon, apa szülőfalujában bontogatta szárnyait családi zenekarunk.
Apa és Berni még csak ketten zenéltek, az apa által megzenésített verseket. Akkor én még csak a nézőtéren ültem és hallgattam őket, és talán ott fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó is lenne velük együtt állni a színpadon. Viszont abban az időben még erősebb volt tinédzserkori gátlásosságom. El kellett telnie egy kis időnek, míg aztán én is úgy döntöttem, hogy csatlakozom a családi zenekarhoz.
Az, hogy ki melyik hangszeren játszik a zenekarban, már az elején kialakult, vagy útközben találtátok meg a megoldásokat?
Zsófi: Már egy ideje zenélgettünk különböző falusi, városi rendezvényeken, amikor éreztük, hogy mennyivel színesebb lenne a muzsikánk, ha más hangszerek is megszólalnának a gitáron kívül. Körülbelül 7. osztályos lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy elkezdem a zeneiskolát, először furulya, majd fuvola szakon. Így utólag sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam vele, hiszen egy hangszertanulásnál a legjobb, ha minél korábban elkezdi az ember.
A zenénk elengedhetetlen hangszerei a kis ritmushangszerek, csörgő-börgők, amivel leginkább Berni színesíti a verseket.
Apa pedig általában 12 húros gitárján kísér bennünket, de olykor-olykor egy dal a klasszikus gitárt kívánja meg, így azt cserélgeti.
Az említett gálaműsor végén, a Kell még egy szó éneklése közben minden zenész együtt énekel a színpadon és édesapátok, Kelemen Gábor egy adott pillanatban belétek karolva énekel. Ő a zenekar motorja, vagy rátok is támaszkodik időnként, amikor új dal, új műsor születik?
Berni: A verseket apa zenésíti meg, de nekünk is vannak olykor ötleteink, ami a hangszerelést, előadásmódot illeti. Az egész szerintem attól tud jól működni, hogy egy család vagyunk, fontosak vagyunk egymásnak, mindenki véleménye és egyénisége számít. Apa a fő mozgató erő, de a mi szívünk-lelkünk is benne van.
Mindkettőtök élete jelenleg Budapesthez kötődik, főiskolai tanulmányok, Nem Adom Fel Alapítvány és egyéb kalandok, távol Losonctól. Hogyan lehet ezt a kétlaki életet összeegyeztetni a zenéléssel?
Berni: Igen, Pesten dolgozunk mindketten. Nem egyszerű, egyre kevesebb időt tudunk otthon tölteni, így nehéz gyakorolni, fejlődni. Ez az oka mostanság, hogy kevesebb fellépést tudunk vállalni.
A Kelemen lányok (Fotó: facebook)
A háttérben van egy biztos pont, az édesanyátok. Ő mennyiben veszi ki a részét a zenekar útjának egyengetéséből?
Berni: Véleményem szerint
anyának nagyon fontos szerepe van az egészben, biztonságérzetet ad, ha látom a nézőtéren.
Segít rendet tenni köztünk, amikor nem értünk egyet valamiben. Ha visszajelzésre van szükségünk, mindig támaszkodhatunk rá, mert a véleményének köszönhetően tudunk építkezni. Ő valóban egy biztos pont.
A Nélküled című dalt talán elsőnek vettétek fel a repertoárba. Kelemenéktől egészen másképpen szól, természetszerűleg lágyabban, de mégis ugyanúgy megérinti a szíveket. Mit jelent nektek a szülőföld, Losonc, Pinc, az Ipoly völgye?
Berni: A nélküled című dalt nem említeném, egyszer énekeltük, nem igazán képezi a repertoárunk részét. A lemezünk címadó dala a Szülőföld. A szülőföldem kedves számomra, nagyon szép vidék. Mindig szeretettel jövök haza, de számomra igazán az otthon érzését a családom, a körülöttem lévő emberek jelentik.
Zsófi: Csatlakozni szeretnék Bernihez. Nagyon szeretünk hazajárni.
Ha az otthonomra gondolok, mindig egyfajta melegséget érzek.
Amíg otthon éltem, talán nem is figyeltem fel úgy igazán a természet szépségére. Mostanság, hogy ritkábban járok haza, rácsodálkozom, hogy milyen csodálatos helyről származom. Az igazi otthonérzést, hasonlóképpen, mint Berni említette, a családom, s a rokonok, barátok jelentik.
Ha hárman a színpadra léptek, a mosolyotokkal, a nyugalmat árasztó megjelenésetekkel elvarázsoljátok a közönséget. Apropó, tudtok ti egyáltalán dühösek, haragosak lenni?!
Berni: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szoktam dühös lenni. Sőt egészen könnyen be tudok gurulni, de amilyen gyorsan jön, olyan hamar el is száll a mérgem. Szeretem, ha békesség vesz körül. Egyébként a próbáinkon is összekapunk néha, de csak azért, mert mindenki a legjobbat szeretné kihozni az egészből.
Áruljatok el pár titkot a szürke hétköznapokról, amikor a dalok születnek, csapatmunka eredménye, ami a közönség elé kerül, vagy édesapátoké a döntő szó?
Berni: A dalok apától születnek, de a végeredményen már rajta van a kezünk nyoma.
Zsófi: Igen, a versek mazsolázgatása, megzenésítése egyértelműen apa érdeme. Bár egy-egy vers kiválasztásánál anya is szerepet játszott. Néhány részletbe viszont mi is beleszólunk, mint például a hangszerelés, a vokálok milyensége.
Melyek a zenekar jövőbeni tervei? Hol láthatjuk Kelemenéket legközelebb?
Berni: Időnkét vannak még új ötleteink, de mivel már kevesebbet tartózkodunk otthon, nem nagyon tudunk tervezni. Emiatt fellépést is ritkán vállalunk. Szeretjük csinálni, otthon énekelgetünk is, de hogy a közönséggel mikor találkozunk legközelebb, arról most nem tudok nyilatkozni.
