Szerdán a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 107. helytörténeti előadására, melynek témáját a 100 évvel ezelőtti helyi események adták. Az előadás előtt kezdődött égiháború ellenére szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a szakosztály vezetője köszöntötte, aki mint az aznapi téma előadója, a legbátrabbaknak nevezte a rossz időjárás ellenére is megjelent közönséget.
Az előadás elején is tartó villámlás és mennydörgés miatt az előadó a vetítő és a laptop védelme érdekében eltekintett az előkészített vetítéstől, de mint mondta, a képek helyett a mennydörgés és villámlás hang- és fényhatásai fogják tarkítani az előadást, ahhoz hasonlóan, ahogy a lévaiak 100 évvel ezelőtt megélték a városért folytatott harcok eseményeit. Ezt követően az előadó lebilincselő módon, számtalan kordokumentumra hivatkozva mutatta be a lévai eseményeket 1919 májusának végétől 1919 júliusának közepéig.
Elsőként a világpolitika eseményeit vázolta fel, majd az annak hatására kialakult magyarországi eseményeket ismertette.
Így szó volt az elutasított Vix-jegyzékről, a Károlyi vezette kormány bukásáról, a Tanácsköztársaság megalakulásáról, Jan C. Smuts antant katonatiszt sikertelen magyarországi missziójáról, a román csapatok előretöréséről, de Sátoraljaújhely cseh csapatok általi megszállásáról, valamint a Miskolc, Eger és Salgótarján irányában történő előrenyomulásukról is. Ezek az események váltották ki a Magyar Vörös Hadsereg létrejöttét, a nagy mozgósítást és a Stromfeld Aurél vezette sikeres északi hadjáratot, mely a cseh csapatokat mélyen a 2. demarkációs vonal mögé szorította.
Az érdeklődő közönség (Fotó: Kosztolányi Magdolna)
A lévai események előzménye volt a sikeres ipolyhídvégi áttörés, ahol számos lévai fiú halt hősi halált. Ugyancsak megtudhattuk, milyen volt a helyzet Léván a Magyar Vörös Hadsereg által vezetett 1919. június 1-jei hadművelet előtt, illetve annak részleteiről is mesélt az előadó.
Korabeli visszaemlékezésekből megtudtuk, hogy mekkora volt a lévaiak öröme a magyar katonák láttán, s mekkora volt csalódásuk a bevezetett vörös diktatúra miatt.
Az előadó részletesen kitért a Léva elfoglalását célzó két cseh offenzívára, melyeknek visszaverésében a fő szerepet a Magyar Vörös Hadsereg kötelékében – IV. vörös vadászzászlóalj név alatt – harcoló Pálmay-csoport játszotta. Beszélt a Lévát ért tüzérségi harcokról, a számos légitámadásról, az emberéletben, házakban, közintézményekben okozott károkról, illetve a polgári lakosság nehéz helyzetéről.
Értesülhettünk a proletárdiktatúra által a jogrendben, városvezetésben, közoktatásban, egészségügyben, munkaügyekben, az egyletek működésében és az élet egyéb területein a lévaiak által keserűséggel fogadott intézkedéseiről.
Végül nagyhatalmi nyomásra 1919. június 30-án a Magyar Vörös Hadseregnek el kellett hagynia Lévát. A várost a francia parancsnokok által vezetett cseh csapatok csak július 2-án vették birtokukba, addig a lévai polgárőrség tartotta fenn a rendet a városban.
Tyekvicska Árpád hozzászólása (Fotó: Kosztolányi Magdolna)
Külön értékét jelentette az előadásnak a 100 évvel ezelőtti eseményeket 12 évesen a Lévához közeli lászlóművei majorban élt kisfiú később papírra vetett visszaemlékezései néhány részletének felidézése. Nagy tapssal jutalmazta az érdeklődő közönség ebben az eddig ritkán emlegetett témában bemutatott sok érdekes adatot. Nagy élmény volt meghallgatni az előadáson megjelent Tyekvicska Árpád történész-muzeológus-levéltárost, a korszak nagy ismerőjét, illetve a Lévára hazalátogató doc. dr. Ivan Halász, PhD. történész-jogászt, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársát, akik szélesebb összefüggéseiből tekintve, ugyanakkor nagyon érdekes részleteket is felsorakoztatva gyarapították ismereteinket. Ugyancsak résztvevője volt az előadásnak Gere József balassagyarmati helytörténész is, aki az 1918. november 25-én, Pálmay százados, a lévai nemzetőrség parancsnoka által kiállított igazolás másolatát ajándékozta a Reviczky Társulás helytörténeti szakosztályának.
A délután további része a jelenlevők visszaemlékezéseinek felidézésével, beszélgetéssel telt.
