Már jóval az 1938-as első bécsi döntés előtt, 1937. szeptember 3-án terjedelmes cikket közölt a Prágai Magyar Hírlap a világsajtóban megjelent magyar területi igényekkel foglalkozó írásokról. Ki-ki a maga szájíze szerint írt ezekről az követelésekről. Nem meglepő hát, hogy Pered egyszerű embere teljes képet kapott arról, hogy mi történik a nagyvilágban. Az idő előrehaladtával érkeztek a hírek, hogy az anyaországhoz való visszatérés nem is annyira álom.
Elérkezett az 1938-as esztendő, amikor boldogság, öröm lett úrrá az embereken. Már októberben szinte mindenki biztos volt a hazatérésben.
Mi történt Pereden?
Varga mester, az új kántor készítette fel falunk fiatalságát a felszabadulási aktusra. Esténként hegedűvel a kezében tanította a Himnuszt és a Szózatot. Amikor a „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt… részhez értek, olyan hangerővel énekelték, hogy beleremegtek az öreg iskola (ma óvoda) ablakai. Mire elérkezett 1938 novembere, már a falu apraja-nagyja tudta a Himnuszt, a Szózatot, a Kossuth Lajos azt üzente és a Letörtük a szarvát annak a nagy úrnak című dalokat, énekeket. Reis Dávid méteráru-kereskedőnél lehetett pult alól nemzeti színű szalagokat, piros pruszlikra való anyagot vásárolni. A lányok mind magyar nemzeti színű viseletet varrattak maguknak, hogy ebben fogadják a bevonuló magyar csapatokat. A férfiak a kocsmákban politizáltak, voltak, akik szidták a cseheket és várták a felszabadító csapatokat, mások csöndben voltak.
Elérkezett a várva várt nap, 1938. november 9. szerda. Délelőtt átmasíroztak Pereden a kivonuló csehszlovák egységek, aminek néhány ablak szenvedte kárát. Amint elhagyták a falunkat a csehszlovák csapatok, máris kikerültek az épületekre a magyar lobogók. A templomon is ott lobogott a magyar zászló. Napközben biciklis járőrök figyelték a Peredre vezető utakat és mivel nem tudták előre, hogy melyik irányból jönnek a felszabadító seregek, három helyen is díszkaput építettek a faluvégekre.
Illusztrációs felvétel: Fortepan
Késő délután végre hatalmas izgalom lett úrrá a falun. Zsigárd felől közeledtek a magyar csapatok. Peredet a komáromi 2/II. határőrosztály árkászszázada szabadította fel. A századparancsnok Tulipán István főhadnagy volt. Először a kerékpáros raj halad át a díszkapun. A honvédeket azonnal megrohanták a lakosok, ruháikat virággal díszítették fel és egy emberként zengett:
Éljen Nagy Magyarország, Éljen a haza! Éljen Horthy!
A nagy kocsma előtti emlékkőnél (mai főtér) volt a bevonuló katonák hivatalos fogadása, ahol Varga kántor mondott ünnepélyes beszédet. Elcsukló hangon kezdte meg beszédét:
Magyarok! Drága testvéreink! Két évtizede várunk erre a pillanatra, és Szűz Máriában, a magyarok nagyasszonyában bízva biztosak voltunk benne, hogy ez a perc el fog jönni…… .
A beszéd után a Szarka Sándor vezette fúvószenekar kezdte el játszani a Himnuszt. Az emberek levett kalappal álltak a megdermedt katonák között. A 2/II. határőrosztály árkászszázada az estét a faluban töltötte, szinte minden házban voltak elszállásolt katonák. Este nagy vigadalom és mulatság volt mindenfelé, a kocsmákban húzták a cigányok. Az emberek ünnepelték a hazatérést. A bevonuló csapatok másnap reggel indultak tovább Deáki irányába.
