Ezerkilencszázharmincnyolc szeptember 30-án, a kora éjjeli órákban megszületett a müncheni egyezmény, amely francia, brit és olasz jóváhagyással Németországnak ítélte Csehszlovákia egy részét, a túlnyomórészt németek lakta Szudéta-vidéket. Kötelezték továbbá Prágát, hogy kétoldalú tárgyalások útján rendeződjenek a lengyel és a magyar területi követelések. Mivel októberben a szlovák és a magyar fél a vitás kérdésekben nem tudott megegyezni, ezért a döntés a német-olasz döntőbizottságra maradt (Franciaország és Nagy-Britannia nem akart részt venni a rendezésben).
Időközben mind Magyarországon, mind a Felvidéken a visszacsatolásra készültek.
Győr, a menekülteket befogadó város
A magyar és a szlovák politikusok októberi egyeztetése idején, az éj leple alatt egyre több felvidéki magyar szökött át az anyaországba. Győr utcáin is feltűntek azok a mosolygó katonák, akik cseh egyenruhájukra magyar nemzeti színeket helyeztek. A járókelők hol itt, hol ott találkozhattak a szegény magyar és szlovák legényekkel, akik életüket kockáztatva a csehek elől szöktek át a német vagy a magyar területre. A Széchenyi téren az árusok egy fillért sem fogadtak el tőlük a gyümölcsért, míg a vásárlók ajándékokkal, cigarettával és pénzzel halmozták el őket.
Ugyancsak Győrbe érkezett az a huszonkét cseh katonaruhába öltözött magyar fiú is, akiket szintén besoroztak a csehszlovák hadseregbe, azonban ők inkább a menekülést választották.
Püski községnél jöttek át csónakkal a Dunán, majd a városban „a legnagyobb szeretettel fogadták őket”. Elmondásuk szerint a pozsonyi kaszárnyából szöktek meg, mivel a cseh katonai hatóságok brutalitásait nem bírták tovább. Rengeteget kínlódtak az éhezés miatt, és az erdőkben való bujkálástól agyongyötörve, a fáradtságtól elcsigázva érkeztek partra a szigetközi oldalon. Az itt élőknek hírül hozták, hogy a felvidéki magyar lakosság már türelmetlenül várja a magyar felszabadítást.
Az elsötétült győri utcák
A csehszlovákiai események és a Szudéta-vidék német megszállása a kereskedelmi kapcsolatokat negatívan befolyásolták. Mivel az utcai világításhoz szükséges cseh szenet a gázgyár nem kapta meg, ezért a pótlást biztosító lengyel és német szén megérkezéséig korlátozniuk kellett a gáz felhasználását. Ennek következtében „az amúgy sem pazar fényárban úszó győri utcákon különösen a gázlámpák világítását korlátozták”.
Győr lakossága a kellemetlenségek ellenére is szolidaritását fejezte ki a határon túl élő magyarok irányába.
A győri nők mintaszorgalma
1938 októberében az egyik győri társulás felhívással fordult a város asszonyaihoz. A Felvidékre szánt ezer lobogóhoz szükséges nemzeti színű anyagot biztosítanák, míg reményeik szerint a „hazafias érzésű győri nők” vállalnák a varrást.
A híradások alapján az anyag átvételénél a győriek sorfalat álltak, hogy mielőbb elkészüljenek a szebbnél szebb magyar zászlók.
A közösségi munkát végző asszonyokon kívül csoportok is jelentkeztek, köztük a cserkészlányok, a csendőrtiszti feleségek, az Állami Tanítóképző hallgatói és az Állami Polgári Leányiskola növendékei.
„Az a lelkesedés, amit a győri nők mutattak, mindenkor méltó példaképül állhat az elkövetkezendő új győri leánynemzedéknek.”
Magyar a magyarért mozgalom gyűjtése
Horthy Miklósné őfőméltósága által az elszakított felvidéki magyarok segélyezésére életre hívott kezdeményezés híre a folyók városába is megérkezett. A település egész társadalma, sok ezer főnyi tömeggel vett részt „azon a lélekemelően szép hazafias felvonuláson”, amelynek célja az akció népszerűsítése volt.
A média szerint mindez ékes bizonyítéka volt annak, hogy a helyiek mennyire együttéreztek a megszállt területeken sínylődő, ám a felszabadulás boldog pillanatát váró magyar testvérekkel.
Az ünnepséget zenés köszöntő vezette be, amelyet a magyar királyi 3. honvédgyalogezred menetzenekara biztosított. Előttük és utánuk mintegy 500 győri cserkész vonult fel zászlókkal, köztük a bencés gimnázium cserkészeinek 47 lobogójával. A kis gimnazisták uzsonnafilléreiket összespórolva vásárolták a felszabaduló területek magyar diákságának szánt jelképeket. A kiscserkészek vitték azokat a táblákat, amelyekre a mozgalom jelszavát írták: „Magyar a magyarért!”
A menet Révfaluból indult és hazafias dalokat énekelve vonult végig a belvároson és Nádorvároson keresztül a Hősök terére. Közben a város leányszervezeteinek tagjai az általuk készített szívjelvényeket osztották, amely a mozgalom gyönyörű szimbóluma lett. A rendezvény lelke, Späth Gyuláné, a polgármester neje több ezer új szívjelvényt rendelt, hogy ezzel is népszerűsítse az országos kezdeményezést a győriek körében.
„Felvidéki véreink megsegítésére”
A segélyezési mozgalom győri munkabizottsága az összes jótékony és egyéb társadalmi egyesületek részvételével, Polniczky Lipót főispán támogatásával kinyilvánították, hogy a „felvidéki véreink megsegítésére megindítandó gyűjtésben részt kívánnak venni”.
Az országos mozgalom november 3. és 10. között szervezte meg a gyűjtést, mégpedig úgy, hogy az igazolvánnyal ellátott gyűjtőhölgyek az általuk vállalt körzeten belül látogatták végig a lakásokat.
Az adományozó polgároknak elismervényként bélyeget adtak át. Győrben a mozgalomhoz csatlakozva külön gyűjtést indítottak az Ipartestület és Kereskedelmi Lloyd Testület tagjai, a gyárak, a pénzintézetek és a bankok, valamint a közalkalmazottak.
A pénzadományt küldők között ott volt Polniczky Lipót főispán, Späth Gyula polgármester, a vármegye összes köztisztviselője és alkalmazottja, a városi tisztviselők és alkalmazottak, továbbá a Szigetközi Ármentesítő Társulat, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara, s a Királyi Erdőgazdaság összes alkalmazottja.
A győri cserkészek kezdeményezése
A visszacsatolást megelőző napokban örömünnep töltötte el a várost. A cserkészzenekar lampionos csoporttal járta be a város utcáit, majd a házak lakói zászlódíszbe öltöztették az épületeket. A bencés templomban ünnepélyes nagymise keretében emlékeztek meg a visszatérő magyar testvérekről. „Az ifjúság könnyes szemmel, ujjongó lélekkel hallgatta a házfőnök szavait.”
Zászlókat a Csilizközbe
A hazatérést követően a cserkészek a város lakosságát megszólítva indították el a zászlógyűjtésüket, amelynek célja Győr vármegye elszakított csilizközi részén, valamint a Csallóköz további területein található falvak ellátása volt nemzeti színű lobogókkal. Ahhoz az országos kezdeményezéshez csatlakoztak, amely csonkaországi városokban átadott zászlókat juttatott el a felvidéki településekre.
A cserkészek Győr város közönsége felé vállalták az összegyűjtött jelképek átadását, mégpedig a zenekaruk kíséretében, hazafias ünnepség keretében a felszabadított falvak népének.
Az újsághírek alapján 1938 októberében és novemberében a győriek együttérző módon gondoskodtak a menekültekről, majd példás összefogással készültek a Felvidék visszacsatolására.
Felhasznált irodalom: a korabeli sajtó híradásai.
