Szlovákia alkotmánya előírja: a kormány kinevezésétől számított 30 napon belül a kormánynak el kell fogadnia programját a 4 éves választási időszakra és jóváhagyásra be kell nyújtania a törvényhozás elé. Vasárnap a kormány el is fogadta a terjedelmes, 121 oldalas kormányprogramot.
Mivel a kormányt 2020. március 21-én nevezték ki, járvány idején, veszélyes helyzetben vette át a hatalmat, sőt, egyes ágazatokban szükségállapotot hirdetett.
Meggyőződésem, hogy a helyzetre való tekintettel krízis-kormányprogramot kellett volna elfogadnia arra az időszakra, amíg a veszélyes helyzet, esetleg a szükségállapot tart.
Ennek több oka van. Egy hónapja regnál a kormány, ám a mai napig nem tudjuk, milyen stratégia mentén kívánja kezelni a kritikus helyzetet, mit szeretne elérni, mi a célkitűzése. Ennek következtében egyetlen ágazat számára sem készítettek el sorvezetőt, hogyan, milyen lépésekkel kell módszertanilag helyesen megküzdeni a koronavírus-járvány okozta nehézségekkel. Lebontva azokat az egészségügyben, a karhatalmi erőknél, a közigazgatásban dolgozók, vagyis az első kontaktusban lévők számára, hogy lépésről lépésre mit tegyenek, hogyan végezzék munkájukat a lakosság szolgálatában ebben az embert próbáló helyzetben. Megelőző jelleggel, mit kell tenni a szociális otthonokban, milyen lépéseket az egészségügyben, mit tegyenek a közigazgatás hivatalaiban. Arról, hogy a védőeszközök hogyan és mikor jutottak el az első kontaktusban tevékenykedő, emberéleteket védő, oltalmazó és gyógyító emberekhez, inkább ne is szóljunk. Mert nem volt világos, egyértelmű stratégia, egységes útmutatás. Ezzel kellett volna kezdeni a krízis-kormányprogramot.
Majd folytatni a gazdaság körforgásának részleges fenntartását megcélzó stratégiával és intézkedésekkel, hogy ne eseti jellegű lépéseket tegyenek, amit naponta látunk és érzékelünk. Hiszen a meghirdetett szociális csomagokból az érintettek máig sem láttak egyetlen eurót sem.
A kormányprogram harmadik fejezetében, tekintettel a veszélyes helyzetre, minden bizonnyal az átmenetileg karanténban, bezártságban, társadalmi elszigeteltségben levő emberek (milliók) mentális és fizikai egészségének megőrzését megcélzó intézkedéscsomagot kellett volna elfogadni.
A negyedik fejezetben talán arról kellett volna értekezni, hogy a járvány, a bezártság elmúltával mivel kellene kezdeni a társadalmi és gazdasági folyamatok újjáélesztését. Mert hiszen a különleges időszak különleges megoldásokat igényel.
A krízishelyzet lecsengését követően kellene elfogadni a hagyományos értelemben vett, nyugalmi állapotot tükröző kormányprogramot.
Ezzel szemben mi történt? A kormány elfogadta 121 oldalas programját, amelynek 17 fejezete közül csupán egyetlen, a 8. fejezet foglalkozik az aktuális járványhelyzettel. A többi 16 fejezetet úgy fogalmazták meg, mintha februárban mi sem történt volna és a gazdasági, társadalmi folyamatok ott folytatódnának, ahol 2020 januárjában tartottak.
Mi lesz, ha a járvány, a veszélyes helyzet, a különleges állapot évekig elhúzódik?
A német Bundestag 17/12051 számú, 2012-ben megvitatott és 2013 januárjában elfogadott anyaga erre enged következtetni. Mi lesz, ha a járvány lecsengését követően más világra ébredünk, számos elemét tekintve más szabályok és törvények alapján működő világra? Mi lesz, ha a gazdaság felpörgése évekig el fog húzódni, tekintettel arra, hogy a 2009-ben megtapasztalt gazdasági válsággal szemben az idei sokkal mélyebb lesz? A belső országhatárok schengeni légiessége fennmarad? S egyáltalán, az Európai Unió abban a formában, ahogy megismertük, a jövőben vajon fennmarad? Fennmaradnak az EU támogatási alapjai beruházásokra és minden egyéb területre, ahogyan azokat megismertük? Mert ha nem, alapjaiban rendül meg az elfogadott kormányprogram. A gazdaság jövőbeli alakulását senki sem tudja megjósolni. Sem időben, sem paramétereiben.
Szakmai berkekben várható volt, hogy az új, jobboldali kormány hozzáfog a közigazgatás reformjához, vagyis a települések összevonásához, a megyehatárok megváltoztatásához. Az utóbbi kívánatos lenne, hiszen a megyehatárokat a természetes régiókhoz kellene igazítani. Ám olyan híreket kaptunk az utóbbi hetekben, hogy 3+2 megyés rendszerben gondolkodnak (nyugat, közép, kelet + Pozsony és Kassa megye). Ezek közül semmit nem tartalmaz a kormányprogram, csupán a Stratégiai vízió megalkotása című fejezetben, a program 78. oldalán két mondat erejéig arról rendelkezik, hogy a kormányhivatal berkeiben létrehozzák a közigazgatás strukturális reformjának kormányzati szakbizottságát, amely a politikai döntéshez előkészíti a közigazgatási reform javaslatát és összefésüli más ágazati reformokkal.
Ami a gazdasági jellegű célkitűzéseket, a regionális fejlesztés és a vidékfejlesztés célkitűzéseit illeti, javaslom, hogy azokat akkor kell majd értelmezni, amikor a járvány lecsengését követően világossá válik, hogy miből, mennyiből gazdálkodhat a kormány, milyen mélyen érintette a járvány a gazdaságot, mekkora a foglalkoztatottság, mekkora a munkanélküliség és minden más gazdasági mutató.
E tekintetben addig mindenki a ködöt szurkálja. A kormányprogramról esetleg kiderülhet, hogy teljesen megalapozatlan, az előző világra, a 2019-ig érvényes körülményekre szabták, nem a 2021-től ránk köszönő, új körülményekre. Ebben az esetben az elfogadott anyag nem állja ki a próbát, újra kell majd fogalmazni.
A szerző az MKP Ügyvezető Elnökségének tagja.
