Az ipolysági színjátszás gyökerei időben messzire nyúlnak, bár a városról megjelent kiadványok erről csak foghíjasan (s helyenként tévesen) szólnak. Az egyik kétnyelvű kiadványban például arról olvashatunk, hogy 1874-ben alakult meg Ipolyságon a jótékony célú Nőegylet és a Műkedvelő Színtársulat. S mint a továbbiakban olvashatjuk: „A csoport első előadásán 1875. március 15-én Tóth Kálmán Nők az alkonyban című darabját mutatta be”.
A fenti közlésben tévesen írták a mű címét. Akkor ugyanis Tóth Kálmán Nők az alkotmányban című vígjátékának bemutatójára kerítettek sort az ipolysági műkedvelő színtársulat tagjai. Tóth Albert Kálmán (1831-1881) újságíró, politikus, a MTA levelező és a Kisfaludy Társaság rendes tagja egyébként kora ismert költője, tehetséges drámaírója volt. Említett darabját 1888-ban a Debreceni Városi Színház is bemutatta.
De mit is kell tudnunk erről a társaságról, illetve az ipolysági színjátszás kezdeteiről? A Borovszky-monográfiában olvashatunk arról, hogy az Ipolysági Műkedvelői Kört szintén Pongrácz Lajos alapította meg, „melynek működése úgy a társadalmi élet élénkítésére, mint különböző jótékony czélok javára szolgált”. Az egyesületek történetével is foglalkozó Salkovszky Jenő pedig ezt jegyezte fel a jótékony egyletek kapcsán: „Ez évben (1875-ben) alakult meg a jótékony Nőegylet, valamint a Műkedvelői Színtársulat. Mindkét egyesület létesítése Pongrácz Lajos érdeme./…/ A színtársulat hosszú éveken át működött, és sokat tett a város kulturális színvonalának emeléséért.”
1899-ben, Pongrácz Lajos halálakor a Honti Lapokban közöltek egy terjedelmesebb cikket, megemlítve ugyancsak, hogy az ezernyolcszázhetvenes években Pongrácz megalakította az Ipolysági Műkedvelői Társulatot, melynek működéséhez és szerepléséhez „sok diadal, számos siker fűződött”. A kis művészi csapat megannyi kellemes estét szerzett a honti közönségnek. S mindennek Pongrácz Lajos volt a motorja.
Kocsisovszky István szántársulatának tagjai
Színházszervezői munkálkodása kapcsán a cikkíró (Pongrácz Elemér) megjegyezte, hogy „nem csak a műkedvelőknek volt ő vezére, de a vidéki színészeknek is a mecénása. Nem csak bérelt ő minden színtársulatnál, hanem bérleteket is gyűjtött és közönséget toborzott, sőt, a háza is nyitva állt előttük. Emlegették is szerte a hazában a jó, a szíves, a készséges Pongrácz Lajost, akinek párjára nemigen akadtak egyhamar az országban”. Meg is érezték Pongrácz visszavonulását a megyében e téren is. A sági születésű Vértess József írta 1887-ben a Honti Hírlapban az alábbiakat: „amint ő belefáradt, elaludt a társulat is meg a társadalom is. Hiányzik ma az ő szelleme, mert ma már csak a vármegye pennáját forgatja”.
Milyen szellemi hatása lehet hát egy-egy tehetséges helybelinek és lokálpatriótának! Egyesülete bár nem ragyogott teljes lánggal tovább, de kisugárzása ösztönzőleg hatott a továbbiakban is az ipolysági színjátszásra. Hiszen az iparoskör, a legényegylet, a nőegylet egyaránt foglalkozott később is a színpadi megjelenés-megjelenítés valamilyen formájával. De fel-felbukkant a színjátszás a XIX. század utolsó negyedében az iskolák háza táján is, később pedig, az 1940-es évek végén, az Ipartársulatban, a Csemadok berkeiben és másutt. Rozsnyó József rendező az Állami Gazdaság fiataljaival vitte színre a Különös házasságot, a János vitézt, a Gülbabát és a Szabadság szerelem című darabokat. Az utóbbi ősbemutatóját még Huszka Jenő is megtekintette. Bulla Tibor a Csemadokban irányította a színjátszó mozgalmat az 1950-60-as években. Színre vitték a Csárdáskirálynőt és a Mágnás Miskát is. De rendezett Darida Ernőné is; az ipolysági szlovák műkedvelőket pedig Knoško Jozef irányította.
Ipolysági épület, ahol a színészek is felléptek (Cserna Károly rajzán, Csáky K. repr.)
Aztán országos hírűvé vált a Vas Ottó vezette József Attila Irodalmi Színpad, amely évtizedken át az ország legjobb együttesei között foglalt helyet, s jelen volt a komáromi Jókai Napokon. De jeleskedtek a magyar vagy a szlovák alap- és középiskolák színkörei is.
Az említett ipolysági színjátszó egyesület megalakulására valószínűleg ösztönző hatással voltak ama színtársulatok is, melyek megfordultak már a XIX. század első felében a városban, illetve azok a vándorszínészek, aki itt egykor felléptek. Minderről a Honti Kaszinó 50 éves történetét összefoglaló Pongrácz-féle kiadványban is olvashatunk. Innen tudjuk, hogy a kaszinó már az indulásakor támogatta a színészetet; termeit átengedte az itt fellépő társulatoknak: elősegítve ezáltal is a magyarországi színházművészet kibontakozását. Kezdetben tehát a kaszinó otthona volt az egyik lehetőség a fellépésekre Ipolyságon, később pedig az iskolák épületei, illetve a vármegyeháza nagyterme szolgálta ezt a célt is a városban.
Ipolysági épület, ahol a színészek is felléptek (Cserna Károly rajzán, Csáky K. repr.)
Azt hogy Ipolyságon már a Honti Kaszinó megalakulásának évében is járt színtársulat, a Schöpflin Aladár szerkesztette Magyar Színművészeti Lexikonból (1929) tudjuk, amely Ipolysági színészet címszó alatt foglalkozik a témával. Ebben találjuk a következőket:
„Ipolyságon (Hont m.) 1834. ápr. 24-én Balogh István színtársulata járt. 28-án a vármegyei tisztek 50 frtot juttattak a színészeknek. 1859. június havában Kocsisovszky Jusztin szín- társulata működött itt. Jobb tagok voltak: Ligeti, Draguss Károly, Lengyel, Benedek, Horváth, Kocsisovszkyné, Tóth Lujza, Szilágyi Hermin. 1864. jan. havában Győrffy Antal színigazgató volt itt. 1871. jún. havában Kétszery József színtársulata keresi fel a várost. 1884. szept. 24-én Bánfalvi Béla, 1885. júl. havában Bogyó Alajos, 1886. júl. havában Kövessy Albert játszik a megyeháza nagytermében. Újabb időkben (1903.) Szabadhegyi Aladár, majd 1915. dec. havában Farkas Mihály társulata kapott meghívást”.
Felekyné Munkácsy Flóra, aki szintén fellépett Ipolyságon (Csáky K. repr.)
Nem is akármilyen társulatok jelentek hát itt meg. Az igazgatók pedig előkelő szakemberei voltak az akkori színházi életnek. 1885-ben meghívták a városba a nemzeti színházból Felekyné Munkácsy Flórát is (1836–1906), akit – mint olvashatjuk a korabeli lapokban – „emlékezetes nagy pompával fogadtak a hontiak. Az ipolysági Kaszinó küldöttsége egészen Szobig utazott a színésznő elébe“, s „Ilyen bevonulást ritkán láthatott Hontmegye székvárosa. A küldöttség, mely a művésznőt Kemencén fogadta, tizennégy kocsiba szállott be, s követte a túlparton álló városba.“
A Kassán megjelent Színészeti Közlöny 1880-ban (4. szám) egy Sággal kapcsolatos híranyagot is közölt, melyben ezt olvassuk: „Hubay Gusztáv színtársulata élénk pártolásnak örvend Ipolyságon. Mint a „Losoncz és Vidéke” írja, a kis város műértő közönsége igyekszik leróni a nemzeti színészet iránti tartozását, minek élénk tanúsága, hogy a társulatnak 40 bérlete van. S hogy nagyobb mérvű pártolásnak nem örvendhet, egyszerű oka az, hogy a helyiségbe több látogató nem fér be, sőt a színpad is alig volt felállítható. Szóval a terem minden előadáskor megtelik, mely körülmény, míg egyrészt a társulatra nézve örvendetes, másrészt szép világításba helyezi Ipolyság közönségének hazafias lelkületét”. Hubay Gusztáv (1825-1905) egyébként ugyancsak kiemelkedő vidéki színész és színigazgató volt, akinek Ipolyságon bemutatkozott társulatát, illetve színészeinek fellépését az itteni Műkedvelői Színtársulat tagjai is láthatták.
Az ipolysági színjátszók egy csoportja 1948-ban. (Csáky K. repr.)
Schöpflin Aladár idézett lexikonában két ipolysági szülöttről, a színházi élethez is eljutott személyiségről is olvashatunk. Az egyik Honti Henrik író és lapszerkesztő (1879-1908), több vidéki lap tárcaírója, aki novelláit könyvalakban is kiadta Ipolyságon; 1906-ban pedig »Őr« címmel indított lapot a városban. »Különböző utakon« című háromfelvonásos társadalmi színművét Ipolyságon is előadták 1905-ben. (Ez az Akadémia pályázatán is figyelmet keltett.) A másik jeles szülött, akit a Lexikon jegyez, Honti Mari (Kiss Istvánné), színésznő (sz. 1863) aki 1881. április 16-án lépett színpadra Csóka Sándor színigazgatónál.
Hogy Ipolyságon a színjátszás a XIX. század végén is jelen volt, illetve a Trianon utáni időkben is élt, arról a korabeli sajtóból értesülhetünk. A Selmeczbányai Híradó 1896-ban közli (19.sz.), hogy „az Ipolysági Műkedvelő Iparos Ifjak legközelebb előadják a „Sárga csikót” az ipolysági kórház javára. Előkészülnek továbbá Bérezik Árpád „A kék szoba” és Dr. Grubiczy László „Sziget a szárazon” czímű egyfelvonásos vígjátékok előadására”. A Sárga csikó Csepreghy Ferencnek, megyénk jeles népszínműírójának az alkotása. Arról, hogy az iparosok később is programra tűztek más Csepreghy-darabokat is, szintén értesülhetünk a forrásokból. Azt is tudjuk, hogy a bemutatók bevételeiből egy Ipolyszalkán állítandó emléktábla költségeit szándékozták fedezni.
1932-ben a Prágai Magyar Hírlap (63. sz.) közölte az alábbi, fontos adatokat tartalmazó írást: „Az ipolysági műkedvelők újabb sikere. Ipolysági tudósítónk jelenti: Az Ipolysági Iparoskör szombat este kitűnően sikerült színházelőadást rendezett. Szenes Andor „Halványsárga rózsa” c. operettje került színre. Az előadást Nagy Klári zeneakadémiai hallgató rendezte, akinek a sikerben nagy része van. Ezzel az operettelőadással az ipolysági műkedvelő gárda ismételten tanújelét adta felkészültségének és tudásának.“
