A múlt hét folyamán Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Közösség Házában (BMKH) két igencsak értékes rendezvénynek örülhettek a bodrogköziek.
Július 9-én Makoldi Miklós Zsombor, a Magyarságkutató Intézet (MKI) Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója a magyar eredetkutatás jelenlegi helyzetéről tartott előadást, vasárnap pedig Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művéből készült színpadi játék került bemutatásra a Csavar Színház előadásában. Mindkét program a Lorántffy Zsuzsanna Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás szervezésében valósult meg.
A tokaji születésű Makoldi Miklós régész mintegy másfél órás előadása során az MKI felépítéséről és tevékenységéről, a magyar eredetkutatás helyzetéről, annak mikéntjéről és egyes állomásairól értékes információkat tárt a közönség elé.
Az előadó elmondta, hogy az MKI a kormány, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma által irányított intézet, mely 2019 januárjában kezdte meg működését azzal a céllal, hogy a különböző tudományos szakágakban megszületett ismereteket összefogja, értékelje, magas tudományos színvonalon véleményezze, valamint kutatásokat végezzen a magyarság eredetének feltárása céljából.
Az intézmény keretein belül ellátandó feladatokat tíz kutatóközpont fogja össze, ezek egyike a Makoldi Miklós által irányított Régészeti Kutatóközpont, amelynek hosszú távú céljait, kutatási stratégiáját és konkrét terveit a gyakorlati kutatások szempontjából foglalta össze az előadó.
Küldetésüknek tekintik a magyar nemzet őstörténetével és a magyarság eredetével kapcsolatba hozható régészeti lelőhelyek felkutatását, feltárását és megfelelő dokumentálását a Kárpát-medence és Eurázsia területén.
A kutatóközpont igazgatója kiemelte, fontosnak tartják a tudományos értékelések eredményeit minél szélesebb körben – kiemelten a fiatalok körében – ismertetni, ezáltal a nemzeti identitást és a magyarságismeretet minél inkább elmélyíteni. Az intézet igyekszik a kutatási eredményeit online publikálni, de emellett nyomtatott kiadványokat is megjelentetnek, és előadásokat tartanak. Továbbá külön felkérésre szakmailag felügyelik és segítik a más szervezetek által megvalósított régészeti célú kiállításokat, rendezvényeket és bemutatóközpontokat.
Az előadó ismertette a Régészeti Kutatóközpont három fő kutatási területét, amely a mai Magyarország területére, a Kárpát-medence területére és a Kárpátokon túli területekre összpontosít. Kiemelt korszakként kezelik az V-XIV. századot. Az előadó említést tett a Bodrogközzel kapcsolatos régészeti lelőhelyekről, és felhívta a figyelmet az MKI munkatársa, Horváth Ciprián Régészeti tanulmányok a Bodrogköz 10-11. századi településtörténetéhez című kiadványára, amelyhez bárki hozzáférhet az MKI oldalán. A kötet a Bodrogköz 10-11. századi közösségeit és településtörténeti folyamatait mutatja be az ott található korabeli sírok és temetők elemzésén keresztül. A leginkább elfogadott nézet szerint ezek a temetők magának a fejedelmi központnak a hagyatékát jelzik. Mára már biztos, hogy a legkorábbi honfoglaló magyar szállásterület a Bodrogköz volt, mely Árpád fejedelmi központjaként is szolgált.
Az előadó bemutatta egy konkrét régészeti kutatás menetét, és szólt arról is, hogy sajnálatos módon sok esetben fémkeresőkkel dúlják fel a lelőhelyeket, szűkítve ezzel a régészeti feltárások leletanyagának teljességét.
Makoldi Miklós szólt arról is, hogy a magyarság megtelepedése a Kárpát-medencében számos régészeti kérdést vet fel. Az Ural keleti felén talált, magyarokhoz köthető régészeti leletanyag a korábbi elképzelések felülvizsgálatára ösztönzi a kutatókat. Fontosnak tartják az eredetkutatással kapcsolatos alapkérdések újragondolását, korábbi elgondolások felülvizsgálatát, ezek között a késő avar kor és a honfoglalás korának összefüggéseit, László Gyula több mint negyven éves „kettős honfoglalás“ elméletét – mely szerint mi a hunok vagy avarok testvérnépe vagyunk, vagy akár részben azonosak velük – amely nem elképzelhetetlen. Ezen kérdések esetében az intézet akár vállalja a tudományos vitát is a feltárt régészeti leletek és összefüggések elemzésével alátámasztva.
Makoldi Miklós elmondása szerint érdemes kutatni a sztyeppei területeket, a lovas és lovas íjász népeket, és a szkíta-hun-avar-magyar régészeti összefüggéseket, hiszen minden bizonnyal a honfoglaló magyarság nem minden előzmény nélkül érkezett a Kárpát-medencébe.
A leletanyagok tekintetében elmondható, hogy a magyarságnak sokkal több köze van a hunokhoz, a szkítákhoz, mint a mai finnugor népekhez. Anonymus írása alapján a magyarok 884-ben indultak el az Ural vidékéről. Valószínűleg ez lehet a helyes évszám. Be kell vallani, hogy nem tudjuk pontosan, mikor történt a honfoglalás. Elképzelhető, hogy a bodrogközi leletek korábbiak, tehát a magyarok egy része már bejött a 9. században, más részük 895 környékén, harmadrészük pedig a Dél-Ural vidékén maradt a 12-13. századig – és pontosan őket találhatta meg Julianus barát – mondta az előadó.
A tartalmas előadást követően, pár nap múlva könnyedebb szórakozásra invitálta a közönséget a Magyar Közösség Háza. Pataki András Jászai Mari-díjas rendező által színpadra állított darabot láthatott a közönség Gál Tamás (Jászai Mari-díjas színész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója) és Kiss Szilvia színművészek előadásában. A Jelenetek egy házasságból című darab sokszor szórakoztató, máskor szívszorító jelenetek összjátéka egy férfi és egy nő szerelmének történetéből. A színházi előadás Spisák Gyula, a kassai Thália Színház vezető menedzsere közvetítésével jutott el Királyhelmecre.
Mindkét programot örömmel fogadta a bodrogközi közönség.
