A Szent István-napi ünnepségre Kassán a Felsőbankón került sor augusztus 18-án, a nemzeti összetartozás szellemében a kassai Szent István Polgári Társulás (SzIPT), a Szakkay József Magyar Iparista Klub és a Bocskai Keresztyén Társaság rendezésében. A kezdeményező már évek óta a SzIPT. A cél, összehozni a kassai magyarokat, a családtagokat, a fiataloktól kezdve az idősebbekig. Ez idén csak részben sikerült. Bizony az egyik résztvevő fel is tette az állandóan aktuális kérdést: Hol vannak a fiatalok!?
Himnuszénekléssel kezdődött az ünnepség, és ezúttal a kassai Magyar Főkonzulátus képviselőit hiányolni voltunk kénytelenek egyéb elfoglaltságuk miatt. Ezt mindannyian sajnálattal vették tudomásul. A műsort Ivanecky Mária vezette.
Gyülekező Felsőbankón (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Jómagam emlékeztem államalapító királyunkra és az új kenyér ünnepére. „Az erdélyi Kós Károly regényében István király szembesül a világ erőszakosságával és képmutatásával – mondtam ünnepi beszédemben – Ez pedig megváltoztatja. Halk szavú ifjúból erőteljes uralkodóvá válik, aki felismeri: az erős hit mellett szüksége van a kardra is. Ez a kard és a kereszt harca. A kard a rendteremtő erő, a kereszt pedig Krisztus szeretetből fakadó életáldozatát, az ember természetének megválthatóságát jelképezi. Ez a harc folyik azóta is, csak ma már félelmetesebb fegyverekkel. Ezer év alatt letisztulhatott volna a kép, a kortársak elfogultságai vagy éppen torzításai, túlzásai lemállhattak volna ilyen hosszú idő alatt.
De a hiteles Szent Istvánt sohasem lehet megfesteni. A kép olyan, mint egy évszázadokkal korábban festett freskó, melyen sok már a kopás.
Egyrészt azért, mert az egykorú hiteles feljegyzések száma csekély. A latin írásbeliség ekkor indul. A nevében kiadott iratok és levelek nagyrészt elvesztek, s ami megmaradt, annak többségét utóbb meghamisították. Kortárs sem foglalta életét írásba. Csak jó két emberöltő múltán készültek legendák róla, melyek szentté avatását voltak hivatottak elősegíteni.
Akad mindig megbeszélnivaló (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az ezredforduló gyökeres változást hozott, azonban lényegében nem áll rendelkezésre forrásanyag, mely alapján alapos képet alkothatnánk erről a turbulens folyamatról. A pogányságot a nyugati kereszténység váltja föl. Így István egyéni vonásait elfedi a „harcos szent” kanonizált arcvonásaival. Azután számot kell vetnünk két ellentétes igyekezettel. A példakép-alkotás és a másik oldalon a deheroizáló törekvés ellentétes személyt mutat föl. Mi állt közelebb hozzá, a szentség, vagy a kegyetlenség? Ez minden történésznek gondot okoz, aki államalapító szent királyunkkal foglalkozik. A magyarok országát egységes keresztény állammá szervezte át. Ez az államalakulat 1028-tól szinte az egész Kárpát-medencére kiterjedt és államformájában a 20. századig stabil maradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülőket fegyverrel vagy békés úton hódoltatta. Az ellene irányuló lázadásokat leverte.
Az ezeréves magyar törvénytár az ő törvényeivel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével egy időben megszervezte a magyar keresztény egyházat, amiért ő és utódai viselhették az apostoli király címet.
Legalább egy érsekséget, hat püspökséget és három bencés monostort alapított. A magyar egyház a Szent Római Birodalomtól függetlenül létezhetett.
Buday Ernő elnök zárszavát mondja (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ne tagadjuk, a kereszténység terjedését szigorú büntetésekkel kényszerítette ki. A közigazgatást a várak köré szervezte, így kialakította a vármegye rendszert. Miután sikerült békét teremtenie, az ország a zarándokok és a kereskedők kedvelt útvonalává vált.
Röviden: keveset tudunk róla, mégis történelmünk legnagyobb alakját tiszteljük benne! Műve ezer évig állt fenn. Mert a krisztusi kősziklára épített, azt üzenve, nekünk sem szabad másképp. Áldott emlékezete éljen további évszázadokon át! És ami még fontosabb, legyenek hozzá mérhető minőségű és szellemiségű politikusaink!
Az új kenyér ünnepe is régi eredetű. Hálaáldozat jellege volt. A középkori Magyarországon július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották. A hagyomány szerint, az apostolok ezen a napon indultak a Szentlélek vétele után, a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék Krisztus tanítását. Az aratás befejezése után lovas felvonulást tartottak. A lányok kalászkoszorút vittek és első útjuk a templomba vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezéséért. Később ez az ünnep elmaradt, de 1899-ben felújították. 1949-ben a kommunista hatalom az új kenyér ünnepével szerette volna Szent István napját helyettesíteni, de ez nem sikerült. Így viszont két ünnepünk is van ezen a napon, melyek kiegészítik egymást. Emlékezünk államalapító királyunkra és hálát adunk érte és a kenyérért, mely éltet bennünket és Krisztus testének szimbóluma! A Miatyánkban kérjük a Mindenhatót, hogy adja meg mindennapi kenyerünket!“
Az Őszirózsa énekegyüttes (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezt követően a kassai Őszirózsa énekegyüttes dalos-verses összeállítással tette ünnepélyesebbé az együttlétet. Tóth Éva szavalata után sor került az új kenyér felszeletelésére. Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben c. versében hangzott el:
„Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,/ Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,/ Jobb is, ha szárnyam már most porba hull“
Béres Viktor Horváth Lóránt: Himnusz 1100 évre c. versét adta elő. Rövid pohárköszöntőm után sor került a gulyás felszolgálására, majd kötetlen beszélgetés következett néhány pohár bor mellett és az asszonyok jóvoltából volt elég sütemény. Az Őszirózsa énekegyüttes a későbbiekben műsorával emelte a hangulatot. Az ünnepség Buday Ernő, a SzIPT elnökének zárszavával, illetve a Halló Magyar c. ének eléneklésével ért véget.
