Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje 2020. augusztus 21. és 24. között volt a Szent István királyól elnevezett makranci filiális templomban. A záró szentmisét a falu szülötte dr. Szalya László nagyidai plébános mutatta be.
A szentmise befejeztével a missziós keresztet Szencre szállították, Hengán Kristóf és Nagy Alexandra kíséretében.
Hengán Kristóf a kezdetektől, 2018-tól viszi városról városra, templomról templomra a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképét. Egyedül, egy kerék segítségével oldja meg a műtárgy emelését, furgonba helyezését: azt a munkát, ami az ereklyetartó súlyából kifolyólag négyemberes lenne.
„Csíksomlyó volt a legnagyobb távolság, ahová eddig szállítottam a keresztet. A legtávolabbi helyszín, ahol járt, a Vatikán volt, de oda nem én vittem” – mondta Hengán Kristóf. A fogadtatásról, a közösségek készületéről a következőket tapasztalta: „Volt olyan, hogy ahogy odaértem, megérkezett a fotós, és amikor visszamentem másnap a műtárgyért, az atya már a szentképeket mutatta, amelyeken a missziós kereszt áll a templomukban.”
Általában nagyon felkészültek az emberek. Gyakran készítenek a kongresszus jelképéről kiadványokat. Sok helyen olyan plakátok fogadják, amit a helyiek készítettek.
„Jellemző módon megmozdul a közösség, ha odaér a kereszt.” A legmegdöbbentőbb fogadtatásban egy görögkatolikus közösségnél volt része: „Az egész településen megállt az élet arra az időre, amíg a keresztet a templomig vittem. Lezárták a rendőrök a területet, s a falu határától gyalog kísértek Isten házáig.”
Hengán Kristóf beszámolt egy hihetetlen esetről, ami útközben történt vele. Éppen Kassa felé tartott a missziós kereszttel, amikor egy vámos intett neki az út széléről, hogy álljon meg: „A szlovák ellenőr, aki gyanakvóan vizsgálta kívülről a furgon hatalmas zárt terét, megpróbálta kideríteni, hogy mi és miért van benne. Ebből fakadóan kisebb bábeli zűrzavar keletkezett. Szlovák, magyar és angol szavak keveredtek egymással. A feleségem segített megoldani a helyzetet, aki tud szlovákul.” A vámos, miután megértette, hogy mit szállítanak, kinyittatta a furgon ajtaját. „Olyan dolog következett, amire egyáltalán nem számítottunk. Megcsókolta, megsimogatta, és térdre borulva imádkozni kezdett. A feleségemmel döbbenten álltunk. A férfi a hosszas tiszteletadás után fordult csak felém, és megrendülten mondta, milyen szerencse, hogy megállított bennünket.” Ezek után végigmondatta Hengán Kristóffal angolul az ereklyetartó szentjeit.
A keresztet tehát speciális, átalakított járművel szállítják. Az autó túl van már a százezer megtett kilométeren. Tőlünk, Makrancról is tovább indult.
Köszönjük. Köszönetünket azzal is igyekeztünk kifejezni, hogy Hengán Kristófnak, Nagy Alexandrának és dr. Szalay Lászlónak a három szent kassai vértanú emlékplasztikáját ajándékoztuk.
