Lévárt község a Nagyrőcei járás egyik apró faluja, Tornaljától mintegy 14 kilométerre, dombok ölelésében fekszik. Mindmáig magán viseli a gömöri tájegység ősi jegyeit, lakói büszkén emlegetik a fazekaselődök egykori sikereit, munkájuk gyümölcseit.
A település élén harminc éve Halász Márta polgármester asszony áll, aki tisztségében amit lehet megtesz falujáért, hogy élhetővé, a lehető legkellemesebb lakóhellyé tegye azt maga és népe részére. Nem könnyű mindez a mai világban, és különösen a mostani koronavírus-járvány idején, de a polgármester asszony tapasztalata és ügyessége sok mindenen átsegít.
A Lévártról szóló első írásos említés 1427-ből származik, hosszú ideig a Bebek és a Csáky család birtokolta.
Ma lakosainak száma 85, mint egy kiterjedt nagy család, korbeli összetételük vegyes, a falvainkra jellemző elöregedés itt is érzékelhető, de vannak fiatal családok is, többen ragaszkodnak elődeik örökségéhez és tiszteletreméltóan szülőföldjükhöz.
A falu jelenlegi életéről Halász Mártát kérdeztük: „Az elmúlt években sikerült berendeznünk egy értékes anyagot felmutató tájházat, ahol elődeink élete és a falura jellemző fazekasság munkaeszközei és termékei láthatók. Akik látták, csak dicsérően szóltak az anyagról. A turul madaras emlékműre ugyancsak büszkék vagyunk, nemzeti ünnepeink méltó színhelye ez. Jelenleg a kultúrház tetőszerkezetének cseréje és az épület szigetelése zajlik, erre a munkára az enviromentális alaptól sikerült támogatást szerezni. Ez egy nagyobb horderejű munka, ahogy a tűzoltó szertár melletti garázs építése is, amelyre a belügyminisztérium hozzájárulását használjuk fel. Biztonságot ad a falunak, hogy van egy 11 fős tűzoltógárdánk, de reménykedünk, hogy sokszor nem lesz szükség a bevetésükre. Ezeket a munkálatokat még az idén mindenképpen meg akarjuk valósítani. Csakúgy, mint Ujváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem volt professzora, néprajzkutató bronzszobrának felavatását. Ujváry Zoltán nagy tiszteletnek örvend községünkben, 1994-ben díszpolgári címet is kapott. 1991-ben megjelent Szülőföldön hontalanul című könyvében éppen egy helyi család életén keresztül ábrázolta közösségünk szenvedéseit, a Beneš-dekrétumok következtében történt jogfosztottságunkat”
Halász Márta az emlékmű előtt (Fotó:Halász Márta/facebook)
„Nagyon szép természeti környezetben, de nagyon leromlott állapotban van a falu határában található, egykor nagy népszerűségnek és látogatottságnak örvendő fürdő, amelynek felújítását a közeljövőben tervezi a tulajdonos. Ezt a fürdőt nem a község birtokolja, de ha felújításra és üzemeltetésre kerülne, annak hasznát a falu is látná. Egyrészt fellendítené a falu hírnevét, többen látogatnának el hozzánk és munkalehetőséget is adna a helyieknek, ami ebben a térségben külön előny lenne” – sorolta a közelmúlt eseményeit és a jövő terveit a falu elöljárója.
A TASR hírügynökségnek a fürdő tulajdonosa Ján Daniš úgy nyilatkozott, hogy a felújítási munkálatokra jelentős anyagi eszközökre van szükség, de mindenképpen elkezdik a munkát, hogy legalább a főépületet és egy, elszállásolásra alkalmas épületet üzembe helyezhessenek.
A fürdő története a 18. századra nyúlik vissza, amikor helyi pásztorok megtapasztalták a földből feltörő víz jótékony hatását. A jelenlegi tulajdonos dédszülei 1929-ben vásárolták meg a fürdőt és azt egészen 1953-ig kisebb-nagyobb nehézségekkel, de működtették. Köszvényt, reumát, pszoriázist kezeltek itt.
A területen az 1980-as években történt mélyfúrás, amikor egészen 67 méter mélyre eljutottak és ennek eredményeként ma innen látják el vízzel a környék hat községét. A tulajdonosok 1989 után kérték a fürdő visszaszolgáltatását az akkori tulajdonostól a tornaljai állami gazdaságtól. Mindenképpen szeretnék most már legalább részben felújítani a fürdőt, de terveiket behatárolják az anyagiak.
A kultúrház (Fotó: TASR)
Halász Márta is reméli, hogy a tulajdonos tervei megvalósulnak, hiszen ezzel a falu is gazdagodna. Aki ismeri a polgármester asszonyt igazolja, hogy nem ismer lehetetlent, a községért és a közösségért mindenre képes, szívügye a falu sorsa, gyarapodása. Kis, összetartó közösség az övék, mindenki érdekének érzi a szülőföld, az örökség megtartását, hagyományainak ápolását. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy amilyen a pásztor olyan a nyáj, amilyen a vezér, olyan a nép. Itt legalábbis érvényes.
