A ferences rendi szerzetes arra buzdítja az embereket, hogy ebben a kialakult helyzetben a rettegés és szorongás helyett a lelki tisztulásra és megújulásra összpontosítsunk. Az a tapasztalat, hogy év végére az emberek elfáradnak, egymásnak feszülnek. Viszont ez az év még inkább stresszes volt. Csaba testvér részletezi, hogyan tudunk mégis higgadtan, szeretetteljesen fordulni a embertársaink felé. Advent igazából a remény ideje!
Nem mindennapi évet tudhatunk magunk mögött, sokunk a betegségtől, míg mások a munkahely elvesztése miatt aggódtak, ráadásul az online oktatás, az otthonról végzett munka, a gyerekek nevelése a felfordult mindennapokban mindannyiunk életét megnehezítette. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója viszont azt tanácsolja, hogy fordítsuk jóra a rossz dolgokat, és kitartóan, hittel nézzünk a jövőbe!
Gyengeségünk, kicsinységünk megtapasztalása után alázattal Istenhez kiáltsunk, és kérjük, hogy jóságos mennyei Teremtőnkként öleljen át bennünket, ahogy a szülő a gyermekét, Ő is vigasztaljon meg minket, és mutasson utat nekünk! Jézus egyetlen parancsot adott, a szeretet parancsát.
Ezen belül is nekem annyira tetszik az a gondolat Szent János evangéliumában: Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Jézus Krisztus maga ajándék. Mit kell tennünk nekünk is ebben a vírusos időben? Váljunk ajándékká és áldássá! Erre annyi lehetőség van most a bezártságban. Látom, hogy az idősebb híveink is nagyon félnek, segítsük őket azzal, hogy felhívjuk őket telefonon, kicsit viccelődjünk velük, mindjárt jobb lesz a hangulatuk.
Minden reggel 7 órakor roráté szentmisét tartok, amelyre szeretettel hívom az érdeklődőket. Most több idő van imádkozásra, Istent és embert szeretni, sokkal jobban rá lehet hangolódni.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy keressük az Istent, és szeressük egymást!
Egy hatalmas öntudatra ébredést érzek a világban! Az emberek kezükbe veszik az életüket, elkezdtek tudatosan táplálkozni, mozogni, önmagukat fejleszteni, képezni, gondolkodnak, kérdéseket tesznek fel és – hála Istennek – nem csak jelszavakat skandálnak – foglalta össze Csaba testvér, aki örömmel látja a változást a világban. Az adventi időszak még inkább segít, hogy magunkba nézve tisztuljunk, és szeretettel forduljunk egymás felé.
Jó látni ezt az ébredést, egyre többen szembesülünk a bennünk működő, sokszor követelőző ösztönökkel, és lám, tudatosan keressük, hogy ezekre a félelmekre, vágyakra, érzésekre jó válaszokat találjunk, mint a jó hajós, a bárhonnan jövő szelet befogjuk sikerrel a vitorlánkba! A félelmeim, vágyaim, ösztöneim hozzám tartoznak, de azok nem én vagyok, viselem, mint a bányász a csizmát, de azt lehúzhatom, nem az határoz meg engem! Tisztul, szépül a világ, hallgatunk Jézusra, elkezdtünk ébredezni, éberekké válni, virrasztani, és ez azt jelenti, hogy önmagunkra, világunkra sokkal jobban vigyázunk!
Az irány jó, az lenne még jobb, ha ezen az úton egymást bátorítanánk, ösztönöznénk, hiszen még hosszú út vár ránk! A porszem talpra áll, elindul, s a cél, hogy a szentháromságos szeretetközösségbe felnőve, Teremtőjével egy asztalhoz üljön a nagy mennyei lakomán! Szívemben nagy öröm van, hogy sok nagyszerű emberrel élhetem át az adventi szentidőt, ezt a nagy utazást, mely minden gyengeségünk ellenére egészen biztos, hogy sikeres lesz, hiszen Megváltónk hatalmas ígéreteit egészen biztosan betartja!
