Évtizedekkel ezelőtt Délvidéken, Újvidéken, Piroson, Bácsfeketehegyen a női munka kapcsán találkoztam egy roppant szellemes, és mélyen keresztyén lelkületből kinőtt mozgalommal, a Legkisebb Pénzegység Mozgalmával. Akkoriban ennek ökumenikus koordinátora református részről Furmann Mária újvidéki presbiter-egyháztag volt, népszerűsítője és a Női Világimanappal összekapcsolója Röhrig Klaudia pirosi (Rumenka) református lelkésznő, az országos egyház akkori missziói vezetője. Mi is volt ez a mozgalom?
Elindítója dr. Shanti Rajeshwari Solomon protestáns hívő tanárnő, egyházi munkatárs volt, aki 1956-ban hozta létre a mozgalmat a Legkisebb Pénzegység Nemzetközi Baráti Társaságaként. Édesapja és családjuk az anglikán egyház misszionáriusai voltak Indiában. Édesapját vallási fanatizmusból unokatestvéreinek a hindu barátai megölték, amikor Shanti még csak héthetes volt. Azt anglikánok karolták fel, nevelték, iskoláztatták.
Mély sebeket hagyott benne ez a családtörténet, így élete végéig elkötelezett építője, hirdetője lett a társadalmi és főként vallási (hindu, buddhista, keresztyén, iszlám közösségek és emberek közötti) türelemnek, megbékélésnek és a szociális igazságosságnak. Az akkori India mélységes nyomorban, szeméttelepeken és városszéleken tengődő szegényeinek és gyermekeiknek a felkarolása volt a célja mozgalmával. Ennek lényege:
mindenki tegye bele egy gyufás skatulyába országa legkisebb pénzegységét, mondjuk a ma már nem létező filléreket, forintocskákat, s ha megtelik, gyűjtsék össze bizonyos központi helyen és az így összejött summát küldjék el gyülekezeteknek, egyházi és nem egyházi segélyszervezeteknek, akik azt a rászorulóknak tovább adják.
Ebben a munkában főként keresztyén nők vállaltak szerepet, szerveztek, gyűjtöttek Shanti példáját követve, propagálták az akciót. Olyan eredményesen, hogy mozgalmuk több mint 100 országban talált követőkre és támogatókra. Mozgalmuk tovább működik, segíti a rászorulókat, Isaac Newton Johnson lelkész az alapítvány elnöke Punjab Államban, ahol világközpontjuk van. Érdemes és hasznos fellapozni facebook-oldalukat, bizony alázatra és hálára ösztönöz mindaz, amit ott láthatunk.
Az irgalom legkisebb (pénz)egységeiért
Nemrég jelent meg a Felvidék.ma online újságban az a cikkem, amiben ezzel a kérdéssel foglalkozom: Mit tehetünk 2021-ben az irgalmasság etikájáért és kultúrájáért? Ebben alaptételként vagy alapszólamként ez olvasható: az irgalmasság tettei nélkül a jövő elképzelhetetlen. Vagy megőrizzük, gyakoroljuk az irgalom etikáját és kultúráját, vagy a technikai, emberi irgalmatlanság szakadékába esünk. Többen reflektáltak a cikkre, s konkrétan azt kérdezték, hogyan, milyen napi tettekben gondolom megélni, megvalósítani ezt a kultúrát, etikát.
Nos, válaszként a szeretet nemzetközi találékonyságát bizonyító Legkisebb Pénzegység Világmozgalma jutott eszembe. Bizony, a szükség irgalmat is szülhet, csak Valaki kell ehhez, hogy szívünket látóvá tegye. Aki nyitott szívvel-szemmel jár környezetében, az észreveszi a kiáltó, olykor néma hívásokat emberekben, gyermekekben, természetben, lakóhelyén, ami együttérzés, segítség, támasz, odafigyelés, kis törődés, jó szó, apró jótett után fohászkodik, kiált. Tele vagyunk ilyen apró segélykiáltásokkal. Egy egész hangtalanul kiáltó világ vesz körül mindannyiunkat! Voltak, akik listákat állítottak össze arról, hogyan, milyen formában tudjuk kifejezni ilyen irányú elkötelezettségünket, érzékenységünket, fogékonyságunkat, tenni akarásunkat. Néhány példát említek, a legteljesebb mértékben ökumenikus és világméretű ötletszedegetéseim nyomán. Kérem, fantáziáljunk tovább, a szükséget és lényeget látó szívek köznapi kultúrájáért! És tegyünk is valamit ezért – a legkisebb jótett is nagy segítség lehet!
Mit tehetünk 2021-ben az irgalmasság etikájáért és kultúrájáért?
Káromkodás és káromlás böjt
Az irgalmasság ellentéte az irgalmatlan gúny, a szavakban ölő lenézés, az emberi kapcsolatokat mérgező verbális erőszak. Hihetetlen mértékben lövik ki az emberek egymásra másokat semmibevevő, meggondolatlan vagy nagyon is szándékos mérgezett szónyilaikat. Valóságos negatív szócsata zajlik a mindennapokban.
Ha csak fele annyi káromkodás lenne, helyette próbálnánk némi elismerést, figyelmességet küldeni egymásnak kifejezéseinkkel, hogy a Jóistenről már ne is szóljak. Őt annyi közönséges káromlás éri naponta, ok nélkül és ízléstelenül, mint az elmúlt században együttvéve.
Istenkáromló ország lettünk. Amennyit csak magyarul szidalmazzák a nevét, ha azt kicsit átfordítanánk jó szóra, vagy inkább lenyelnénk a káromkodást, akkor biztosan jobb, elviselhetőbb lenne a közhangulat és saját idegállapotunk is.
Ingyen lehetne sokat javítani a közérzeten, neked, nekem, nekünk. Hogy nem lehet ezt belátni? Minthogy a szív teljességéből szól a száj, kinek-kinek belső nagytakarítást kellene tartania ahhoz, hogy a szív teljességéből vagy inkább semmi, mintsem mérgezett nyilak tömege zúduljon elő.
Kiváltképpen a mostani böjti időszak alkalmas lehetne a nyelv bűneinek megfékezésére, szóböjt tartására. Káromlásböjtre. Káromkodást csökkentő böjt tartására. A múlt század neves katolikus írója, François Mauriac jegyzi le egyik írásában: az emberszív viperafészek, csak úgy kígyóznak, tekerődznek benne a gyilkos indulatok, szavak. Viperairtás kellene sok emberszívben. És vulkanikus lávaként sisteregnek a szavak legújabb tűzokádó technikáinkon, az online vagy twitter és facebook bejegyzéseken, ahol elszabadulnak az indulatok. Negatív gyóntatószékek vagy szemétkosarak a modern kibertérben? S ha ez nem sikerül, mert mindent, ezt is akarni és gyakorolni kell, a káromlásböjtöt, akkor még ott van a figyelmeztetés, amit jó lenne meghallanunk, a közel 3 évezredes tanács és kérés:
„Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltár 141,3).
Hívj fel valakit! – mobilböjt
Különösen napjaink kényszerű bezártságában felértékelődik a kommunikációnak kéznél lévő formája, a mobiltelefon, egyáltalán a telefon vagy az email, a chat, az sms. Ez az előzőek pozitív fordítottja. Beteg vagy magányos ismerősök mindig akadnak körünkben. Kovidosok, vagy karanténesek. Ha tudnak az emberek órákat fecsegni, pletykázni, akkor lehet tartani mobil-böjtöt is, azaz a szükségeset beszélni azokkal, akik jobban rászorulnak az érdeklődésre, jó szóra, mint mi. Legalább legyen naponta, hetente egy ilyen mobilpartnered, akit meglepsz érdeklődéseddel.
„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó” (Péld 15,23).
Közbenjáró ima ellenségemért vagy akit annak gondolok – kép-böjt
Rengeteg konfliktus forrása manapság (is) az ellenségképek sokasága, amit magunkban felépítünk vagy átveszünk. Valóságos őserdő vesz körül bennünket vélt vagy valódi ellenségeink képeiből. Márpedig akiért tudunk imádkozni, annak a képét már kiveszi az imádság tisztító szava Isten előtt a minket fojtogató őserdőből. Mi magunk vegyük csak elő azt a bizonyos „bozótvágó kést”, s nyissunk utat a másik felé imádsággal. Olyan jó megtapasztalni azt és elmondani, s ez valóságos lelki szabadításélményünk lehet, ingyen jótétemény másokkal és magunkkal: – Barátom, testvérem, imádkoztam érted. Így csökkenteni tudjuk egészen hatékonyan azokat az ellenségképeket, melyek a szívünket elnehezíthetik. Fohászkodhatunk így is: Uram, áldd meg bosszantómat, X. Y.-t, és könyörülj rajtam is!
„Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket!” (Lukács 6,28)…
