Egy évvel ezelőtt a felvidéki politikum egységesítésére kezdték gyűjteni az aláírásokat, amit mindenki gondolkodás nélkül alá is firkantott, hiszen ki ne akarná több mint 10 év után, hogy a politikai megosztottságnak vége szakadjon. Az első átverés magában az aláírásgyűjtésben rejlett, hiszen gyakorlatilag az aláírásokkal egy új, 5. magyar pártot alakítottak. Ha ezt nyilvánvalóvá tették volna az aláírók számára, vélhetőleg nem gyűlt volna össze a pártbejegyzéshez a megfelelő létszám számukra. A második ordas nagy átverés akkor következett, amikor az „egyszeri, választási párt” végül mégse egyszeri választási párt lett, hanem az, ami első ránézésre is látszik: egy 5. magyar párt.
Minderre még legyintett is volna mindenki, de a legnagyobb átverés végül mindennek a vegyületéből fakadt, lévén, hogy az 5. magyar párt neve bár Összefogás, a tényleges egyesülési folyamatokat váratlanul felrúgva az összefogás gátló tényezőjévé kezdtek válni.
Az MKP és a Híd 10 évi lövészárok-háború után elásta a csatabárdot, az Összefogás pedig kiásta és most azzal hadonászva igyekszik zsarolni és fenyegetni az elviekben szövetségeseit, hogy felülreprezentálhassa magát. Molnár Judit a Magyar7 hasábjain találóan írta, hogy a követeléseik arról szólnak, hogyan legyen az éhes törpéből jóllakott óriás.
Pénteken kiderült, hogy az Összefogás párt nem enged követeléseiből, így egyelőre a két mérhető, releváns párt kezdi meg az egység megteremtését, a többi kisebb politikai tényező pedig később csatlakozik majd ehhez.
Az ÖF egyéves léte alatti többször megmásított krédó viszont nem mindenkinek tetszik a pártban, annak ellenére, hogy a párt tagsága alig haladja meg a 30 főt. Ragán Dávid, a párt legfiatalabb képviselőjelöltje hivatalos közösségi oldalán hozta nyilvánosságra, hogy megelégelte pátjának viszontagságait és kilépett belőle.
„Egyszerűen nem tudtam már együttműködni velük. Csak pár ember számít nekik, a szűk vezetőség, mely gyakorlatilag önmagát promotálja. Más ötleteit, nézeteit nem veszik figyelembe, nem is kívánnak foglalkozni vele. Ha pedig szóvá tettem valamit, egyből leteremtettek. Gyakran cenzúrázták az írásaimat, és le is tiltottak, így a hivatalos oldalon nem tudok már kommentelni.
Mélyen vallásos, konzervatív katolikusként nem értek egyet a liberális nézetekkel. Ez pedig nyílt szemléletkülönbségekhez vezetett köztem és a többi tag, főleg a szűk vezetés között. Nekem a vallásom, a becsületem és az egészségem fontosabb, ezért úgy döntöttem, kilépek közülük. Nem támogatom a Híddal való egyesülést, amikor meghallottam, hogy pártom, az Összefogás is tárgyal erről, akkor dőlt el végleg a távozásom”
– olvasható a most 23 éves Ragán Dávid Facebook-oldalán.
Bejegyzésében részletezi: „Születésemkor pár másodpercen múlott, hogy koraszülöttként világra jöttem. Mivel édesapám neve napján születtem, így mégsem kaptam az Ő nevét, ami generációk óta öröklődik a családunkban, hanem Dávid lettem. Sokan hasonlítanak ahhoz a Dávidhoz, aki a bibliai történet szerint legyőzte Góliátot. Engem is ilyen igazi küzdő egyéniségnek tartanak, aki néha kissé vehemens, s van, hogy elragad a fiatalos lendület, de akkor sem alkuszom meg. Amíg élek, harcolok. Ez az én politikai alapelvem. Küzdeni, harcolni magunkért, a kultúránk megmaradásáért, valamint, hogy szabadon és biztonságban élhessünk a keresztény értékeinkkel, melyek a tízparancsolaton, a római jogrendszeren, a kölcsönös megbecsülésen, nemzeteink tiszteletben tartásán alapulnak.
Ez az, ami az én meglátásom szerint nem egyezik a Híd politikájával, de a kampány során észrevettem, hogy az Összefogásban is megkérdőjelezhető. Amikor pedig ezt szóvá tettem, előfordult, hogy egyes párt- és képviselőjelölt társaim fenyegetni, zsarolni kezdtek. Sok esetben nyeltem egy nagyot és hallgattam, tettem a dolgomat tovább. A végére viszont nagyon elegem lett a szavazók hülyének nézéséből, az állandó színjátékból.
Szerintem a közösségünk abból nem gyarapszik, hogy egyesek táborokat, szépségkirálynő-választásokat és egyéb rendezvényeket szerveznek. Továbbá elegem lett abból is, hogy az ifjú titánok támogatása, felkarolása elmarad a pártomban.”
