Immár egy éve abszurd, szürreális világban élünk, mint egy rossz álomban, melyből csak nem jön az áhított ébredés. Korlátok között, a otthonainkba szorultunk vissza, ami ideig-óráig nagyon jó dolog, hosszú hónapokon át annál kevésbé. Négy fal közé zárva élünk, kijárási korlátozások, megszegésük esetén pedig szankciók terhe mellett. De hová szoruljon az, akinek nincs otthona, mert hajléktalanná tette a sorsa?
Egyéb lehetőség híján az utcára, vagy a hajléktalanok számára fenntartott szállókra, melyeket bizonyos okoknál fogva sokan nem szívesen választanak, ugyanakkor azok kapacitása nem is elegendő az országszerte több mint 23 ezer hajléktalan befogadására. S ha marad az utca, akkor bizony jön a rend szigorú őre és számonkéri a kijárási tilalom megszegését, s azonmód meg is bünteti a szerencsétlent.
Történt ugyanis, hogy Pozsonyban a hétvégén 100 eurós büntetést róttak ki egy hajléktalanra a kijárási tilalom megszegése miatt. Az illető az igazoltatás során nem tudott megfelelő, a kijárási tilalom megszegésére feljogosító kivételek között szereplő indokot felhozni arra, miért tartózkodik az utcán, ami nem mellesleg sajnos a lakhelye. A rend őrét ez nem hatotta meg, nosza kirótta a bírságot, s a rend kedvéért aláíratta emberünkkel, hogy egyetért a büntetéssel. Aláírta hát, s tegyük gyorsan hozzá, mi mást tehetett volna, ráadásul ha az ember az utcán él, a végrehajtótól már nincs túl sok félnivalója, az alkalmi fekhelyként szolgáló parki padot még az sem veheti el tőle.
Az esettel a Vagus Polgári Társulás foglalkozik, mely Pozsonyban a hajléktalanokat segíti.
Mint kiderült, a szerencsétlen férfi eredetileg zólyomlipcsei, de hajléktalanként évek óta Pozsony utcáin él, s ebből kifolyólag a törvény szerint a járáshatárok átlépésének tilalmát szegte meg. Az őt igazoltató járőrt pedig nem érdekelte, hogy a társadalom peremén élő hajléktalannal van dolga, aki nem mellesleg szájmaszkot viselt és negatív teszteredményt igazoló bizonylatot is fel tudott mutatni, de a törvény, az törvény ugyebár.
A Vagus felhívja a figyelmet, hogy ezeknek az embereknek egyszerűen nincs lehetőségük betartani a kijárási tilalmat, mert ugyan honnan ne menjen ki az, akinek nincs otthona? Emellett Pozsonyban nagyon sok olyan hajléktalan él, aki más régiókból érkezett ide és egyszerűen nincs módja visszatérni származási helyére. Az ilyen emberek megbírságolása mindössze egy valamire jó, hogy növelje az adósságukat, amit nem tudnak törleszteni, állapították meg, azonnali megoldást követelve.
A legelső megoldás az lenne, hogy a hajléktalanok kivételként mentesüljenek a kijárási tilalom és az annak megszegésével járó bírság alól. Megengedhetetlen és egyben tragikomikus ugyanis, hogy valakit otthontalanként megbüntessenek azért, mert nem maradt otthon.
A tanulságos eset fájdalmasan jellemző társadalmunkra és embertelen világunkra. Az állam segítséget nem ad, de az őt képviselő rendőrség büntet, ha valaki nem tartja be a számára betarthatatlant. Az már csak hab a tortán, hogy a rend szigorú őre is mérlegelhette volna a helyzetet, s feltehette volna magának a kérdést, vajon hol maradjon otthon a szerencsétlen…
(NZS/Felvidék.ma)
