Az Erdélyi Géza emeritus püspök magánkiadásában megjelent Magyar sors Csehszlovákiában (Momentumok mementója Felvidék örököseinek) című kiadványra egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet, mondván: „Okvetlen vedd meg, ez nagyon értékes mű, és különösen az unokáink számára tartalmaz fontos – a szülőföldhöz, a magyarságunkhoz és a reformátusságunkhoz fűződő – történelmi adatokat.”
Hallgatva a biztató szóra, beszereztem a könyvet, mely valóban nagyon érdekes részleteket tár fel a Felvidék történetéből.
Elmondhatjuk, hogy Erdélyi Géza tulajdonképpen egy képzeletbeli időutazásra hívja a kedves olvasót. Felhívja figyelmünket a Szentírást magyarázó, ezáltal a hallgatóságot tanító koldulórendek tagjaira és a huszitákra, akik tulajdonképpen előkészítették a talajt a 16. században a mi vidékünkre is megérkező reformátorok tanításainak.
A 19. századi történelem kiemelkedő alakjainak említése után elérkezik az író a 20. század elejére. Innen kezdve részletesen foglalkozik a Felvidék magyarságára kiható politikai eseményekkel, melyek tükrében mutatja be az itt élő magyarok és szlovákok helyzetét.
Kitér az oktatás és gazdaságpolitika terén bevezetett intézkedésekre, valamint a közéleti kérdésekre is, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve a 21. század első évtizedéig.
Ebben a szűk száz évben érdekesen alakult az itteni református egyház élete is. Erdélyi Géza összefoglalja Trianon és a 2. világháború utáni – felvidéki őseinkre nézve különösen – nehéz évek történéseit.
A Szlovák Liga magyarellenes működéséről, az egyház lelkigondozói szolgálatáról, a lakosságcseréről és a népbíróságról egyaránt olvashatunk a műben.
A csehszlovákiai magyarok sorsát bemutató rész összefoglalójában az 56. oldalon így ír a szerző:
„A leírtak és itt közöltek felől senkinek nincs alapja, sem joga kételkedni. Sajnos, mindezek velünk megtörténtek. (…) Hála Istennek, pozitívumokról is szólhatunk. Már a 20-as évektől kezdve egyházunkban rendkívül fontos, éltető, megtartó jelenség volt a belmissziói és ébredési mozgalom, amely a lelki élet ébredését eredményezte, és magyar közösségünkre frissítőleg, erősítőleg hatva felkeltette egymás jobb megismerésének vágyát.”
A következő fejezetekben a deportálásokról, az 1968 és 1989 közötti időszakról is olvashatunk, benne olyan kényes témát érintve, mint a szlovákiai ügynökkérdés.
Kiadványában Erdélyi Géza emberi sorsokat is feltár, és előadások, igehirdetések szövegeit is közzéteszi. A vallás és művészet kapcsolatának, illetve a reformáció művészetekre gyakorolt hatásának külön fejezetet szentel.
Rákos Lorántnak az Epilógusban szereplő szavaival ajánljuk ezt a könyvet a történelem és a felvidéki magyarok, reformátusok sorsa iránt érdeklődőknek, gyermekeinknek és majd unokáinknak is:
„Különös élményben részesítik az embert ezek a leírások, amelyek eminenciája abból adódik, hogy a mű szerzősége nem pusztán a krónikás tényekből táplálkozik (…) hanem a tanú-lelkész hitével, keresztyén elkötelezettségével az örökkévalóság reménységében és a teológus megvilágításával dolgozza fel a Felvidéken a sötétség óráinak hódoló hatalmi döntésekkel elkövetett azon eseményeket, emberellenes bűnöket, érzéketlen tetteket, amelyeknek emberi közösségekben valójában sosem lett volna szabad megtörténniük.”
(Fritz Beke Éva/Reformata.sk)
