Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A világ Megváltóját és a Biblia igazságát követve csak ez lehet közös célunk: common responsibility – közös felelősség – lokálisan, itthon, hazánkban és planetárisan, nem „globálisan” a nagyvilágban!
„Mivel hiábavalóság a beszédetek, és hazugság a látomásotok, ezért íme, én ellenetek leszek – ezt mondja az én Uram, az ÚR. Kezem a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölgetnek. Nem maradnak népem gyülekezetében, nem írják be őket Izráel házának könyvébe, és nem mennek be Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, Isten vagyok az ÚR. Azért, mert áltatták népemet, amikor ezt mondták: „Békesség”, holott nincs békesség. És ha a nép falat épít, íme, ők bevakolják habarccsal. Mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy leomlik az…” (Ezékiel 13,8-11)
A keresztyének ne legyenek demagógok! A tét a jövő!
Ilyen, engem bizony nagyon megdöbbentő bejegyzést olvasok pártos Facebookon a KDNP és frakciója részéről: „Minél többen oltatják be magukat, annál gyorsabban térhetünk vissza a régi életünkhöz.”
Megdöbbent a mondat második fele, mert többszörösen nem igaz a fenti megállapítás.
Nem igaz a tapasztalat alapján, nincs visszatérés a pandémia előtti világba.
Nem igaz a virológusok előrejelzése alapján, mert nincs visszatérés a vírus előtti helyzethez.
Nem igaz filozófiailag, mivel nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, ez több ezer éves, alapvető következtetés, és ma is helytálló evidencia. Nem igaz teológiailag, mert az új ember, a keresztyénné lett ember, aki megtérése, nem csak keresztsége alapján Krisztus-követő, nem térhet vissza az ó-emberhez, még ha vannak is maradványok benne előző, „régi életéből”.
Nem igaz erkölcsi felelősségvállalás tekintetében sem, hiszen helyzet van, s ennek kihívó oka a világjárvány, ami hatalmas, planetáris cezúra minden korábbival szemben.
Aki mindezt a minimális evidencia-tényt nem látja, az hasonlatos Urunk példázata szerint a vak vezetőhöz, aki félrevezeti a világtalanokat. (Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs – Máté 15,8-9 és Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik – Máté 15,14).
Keresztyén ember ezt az „…annál gyorsabban térhetünk vissza a régi életünkhöz” típusú gondolkodást és szöveget egyetlen pillanatig sem vállalhatja! Nagyon kérem, s ezért imádkozom is naponta, hogy vegyék végre már észre azok, akik ilyen hamis áltatásokkal érvelnek, vagy beveszik ezt, hogy lássák meg a valót, ami a szemük előtt rajzolódik ki tényekből, világjárvány adatokból, vessenek egy pillantást a worldometers.com másodperceként közölt adataira, a II. világháború óta ilyen mértékben el nem szenvedett több, mint 3 és fél milliós halott számra, a kényszerű, aktív vírushalál által megszomorított 20-30 milliós hozzátartozói gyászoló sokaságra (nem tömegre!).
Az ellenünkre, pusztításunkra roppant találékony mutánsokra, a vakcinákból is kőkemény versenyfutást produkáló gyógyszergyárak filozófiájára és praxisára! Ha élni akarunk, nincs visszatérés a régi élethez! Hagyják már abba ezt a szöveget! Felelős ember, főként, ha keresztyén, törli a szótárából ezt a rontáskonzerváló mondatot.
Megtanulni „vírusos korban is emberül élni”!
A pandémia elmúlhat, de a vírusvilág marad! Nem visszafele kell tekintgetni, hanem előre. Megtanulni „vírusos korban is emberül élni”! Keresztyének meg főként nem beszélhetnek a régihez való visszatérésről! Aki az eke szarvára teszi a kezét és visszafele tekintget, nem méltó isten országára! (Lukács 9,62). Tessék végre meggondolni és kijózanodni, és senkit sem áltatni!
Sokkal inkább azzal a kérdéssel kell foglalkozni lelkiismeretesen és alaposan, amivel például svájci protestáns testvéreink is behatóan foglalkoznak: milyen legyen az élet a poszt-pandémiás időben?
Nem a poszt-covidosban! Hogyan lehet elviselhetőbbé tenni földi sorsunkat, elkezdeni emberiségméretben tanulni egy másfajta létszemléletet és létezésmódot, mint ami a Covid előtti hedonizmus lejtőjén ide vezetett! Ez a felelős keresztyén gondolkodás és politika útja!
Coram Deo, azaz Isten színe előtt, s nem a magunk kedvtelésére! Nem a lazításon kellene törni a fejünket, hanem a felelős túlélésen, a fenntartható jövőn, unokáink sorsán! Hogy legyen még utánunk is pár generáció, ahol ismerni fogják ezt a 3 betűt, szót, pozitív élet- és emberszemléletet: SDG! Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség. Amire – s ezt két éve napnál világosabban látjuk – rímel a másik SDG: Sustainable Development Goalsl – fenntartható, vállalható fejlesztési célok. Soha ennyire nem volt még fontos a két SDG egymásra hangolása!
Coram Deo, protestáns felelősségvállalással Isten előtt nem láthatom ezt másként azokért, akik között élek, s akiket féltek a hamis és megvezető szövegek jövő világától éppúgy, mint a jelenlegitől…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)