Július 18-án, vasárnap délután három órától megemlékezés keretében koszorúzásra és főhajtásra került sor a 90 legyilkolt levente, s a pozsonyligetfalui 1945-ös mészárlás további áldozatai emlékművénél.
A rendezvényen egyenesen Gombaszögről érkezve tiszteletét tette Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke. Nagy köszönet érte, hogy a nagy távolság és számos elfoglaltsága mellett úgy intézte, hogy Ligetfaluban lehessen a meghirdetett időpontra.
Egy beszélgetés keretében felelevenítették a múlt tragikus eseményeit. Sajnos, az utóbbi két esztendőben – véleményem szerint nemcsak a járvány miatt –, mióta emléktáblát avattak a BS6-os Fűzfa bunker közelében, pozsonyi magyar értelmiségi körökben érdektelenség mutatkozik a megemlékezés iránt.
Bár örömre ad okot, hogy tavalyelőtt a Ligetfaluban végrehajtott tömegmészárlásról filmet készítő Udvardy Zoltán és a budapesti Wekerle-telepi hagyományőrzők csoportja egy kirándulóbusszal az évfordulóhoz igazodva ellátogatott az emlékműhöz, s velük együtt több mint félszázan emlékeztünk.
Tavaly is jött erősítés az anyaországi testvéreinktől: egy esztergomi, a múltunk iránt érdeklődő csoport, a Laskai Osváth Antikvárium köré tömörülő Mezeiné Tomorszky Mária és férje, valamint Prokopp Mária professzor, művészettörténész tette tiszteletét a leventék emlékműve előtt.
A résztvevők felidézték Dunajszky Géza legújabb, a témával foglalkozó részletes könyvét, mely Felszántott tömegsírok címmel jelent meg a közelmúltban.
„A hatvanas évek közepe táján újra kezembe került néhány megsárgult újságlap, s nem hagyott nyugodni a húsz évvel korábbi híradássorozat, melyet a szlovák koalíciós kormány Demokrata Pártjának lapja, a Čas tett közzé − nyilván dacolva bizonyos ellenállással − 1947 májusában. A háború utáni években, talán mert túlságosan megszoktuk az embertelenségeket, fel sem tűntek a szórványos jelzések, ezt a híradást (az esemény különleges kegyetlensége miatt) mégis megőriztem. Csaknem húsz év múltán felajzottan érdeklődni kezdtem megbízható ismerőseimtől, mert érthetetlennek találtam a tömeggyilkosság körüli makacs hallgatást. Szerettem volna fényt deríteni a valóságos tényekre, az igazságra.”
† Szabó József, született 1929.02.05., apja Szabó József, anyja neve Figura Margaréta
† Giba Pál Lajos, született 1929.06.30., apja Giba Lajos, anyja neve Hajdú Margaréta
† Svecz Pál, született 1930.06.29., apja Svecz István, anyja neve Tóth Erzsébet
† Szabó István, született 1930.10.31., apja Szabó József, anyja neve Figura Margaréta
† Szakál Imre, született 1931.07.07., apja Szakál Zsigmond, anyja neve Gyurás Katalin
† Németh Tivadar, született 1931.09.15., apja ismeretlen, anyja neve N. Julianna
† Magyar János, született 1931.10.12., apja Magyar János, anyja neve Miczán Mária
Az első és a negyedik személy, Szabó József és Szabó István a két rokonfiú, akik miatt a kutatást 2007-ben elkezdtem” – írta közösségi oldalán Dunajszky Géza.
