Fergeteges koncertet adott Somorján a Magna Cum Laude augusztus 21-én. Mező Misit, az együttes énekesét a koncert után kérdeztük zenéről, hazáról, családról – azaz az alapokról…
Augusztus huszadika, az államalapítás ünnepe egyúttal a hazaszeretet ünnepe is. Számodra mit jelent a haza, a szülőfölded?
Mondhatom azt, hogy “A” mindent. És ez a zenében is tükröződik. Emlékszem, volt egy műsor a Petőfi Rádióban, amelyben meg kellett jelölni öt olyan zeneszámot, dalt, amely a legnagyobb hatással volt/van rád. S mindenki jelölgette a kedvenceit a Beatles-től kezdve a Rolling Stones-ig. Nekem az első, ami rögtön eszembe jutott, a magyar Himnusz volt. Furcsállta is a műsorvezető, hogy a Himnusz? Igen. Mert a legtöbb érzelmet a mi Himnuszunk váltja ki belőlem. Ezért ez számomra a legeslegfontosabb “dal”, zenei mű. Ezt (is) jelenti nekem Magyarország.
És a szülőfölded?
Bár már 16 éves korom óta nem élek Dobozon, de a mai napig nagyon fontos számomra. Már sokkal többet éltem kívüle, mégis van egy nagyon erős érzelmi kötődésem, több szempontból is. Az első mindenféleképpen a családom, mely a mai napig ott él. Én Budapesten élek, de az ember nem tud kibújni a bőréből, nem tudja maga mögött hagyni azokat az emlékeket, amelyeket megélt gyerekkorában. Szerintem az ember életében a legeslegmeghatározóbb élmények a gyermekkorban történnek. Úgyhogy, én is jó szívvel gondolok vissza ezekre az évekre.
Ugyanakkor nehéz is szembesülni az idő múlásával. Azzal, hogy az a közösség, az a település, ahol felnőttél, az már nem olyan, mint gyerekkorodban. Megöregedtek az emberek, a fiatalok kirepültek, szerencsét próbáltak más nagyvárosokban. S azt is látom, hogy kezd leépülni, ami fájdalommal tölti el az embert. Nekem volt egy képem a Bercsényi utcáról Dobozról, de ha ma elmegyek, teljesen mást látok ott – rosszabb képet, és ez nagyon rossz érzés.
A mai koncerten a családot is többször kiemelted. Ez a család-központúság a mindennapjaidban hogyan jelenik meg?
Nagyon sokan tragédiaként élték meg a pandémiát – nyilván én is, de próbálom mindennek a pozitív oldalát nézni. Azt az oldalát, amit én úgymond kaptam tőle. És ez az, hogy sokkal több időt tudtam a családommal tölteni. Ha valaki zenész, az tudja, hogy miként működik egy turné. Gyakorlatilag májusban beülsz a turnébuszba, és szeptemberben kiszállsz belőle. De így most sokkal többet tudtam velük lenni. És ezek a dolgok visszahozhatatlanok. Arról nem beszélve, hogy az ember a családja mellett picit magába is tudott szállni – hogy a helyemen vagyok, az utamon vagyok, jól csinálom azt, amit csinálok.
Úgyhogy tényleg a pozitív oldalát próbálom ennek megfogni – tudom, hogy nagyon sok ember életében ez tragédiaként csapódott le, mert elveszítette a szeretteit, ezt át tudom érezni, de nem tehetünk mást, túl kell lépni. Meg kell szoknunk, mert azt kell mondjam, ez nem fog eltűnni, ez továbbra is itt lesz velünk…
Mennyivel más számodra érzelmileg egy ilyen határon túli fellépés?
Ünnepként fogjuk fel. Már csak azért is, mert a határon túl élő magyarokkal nem tudunk annyiszor együtt lenni, mint az anyaországiakkal, s érezzük is a koncerteken ezt a várakozást. Fantasztikus érzés. Nagyon jó itt játszani – de igazából mindenhol, ahol szeretettel várnak bennünket, és szeretik azt, amit mi csinálunk.
(Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
https://felvidek.ma/2021/08/fergeteges-magna-cum-laude-koncert-es-tuzijatek-somorjan/
