Ipolyság több szabadtéri szakrális kisemlékkel is dicsekedhet. Közülük itt csak a legrégebbi kinti keresztekkel foglalkozunk, illetve néhányukról ejtünk szót, fűzünk kiegészítésképp egy-egy észrevételt.
A temető főbejáratánál látható központi kereszt 1777-es keltezéssel eredetileg a város régi temetőjében állt, körülbelül a mostani posta helyén. Feltételezhetően 1907-ben hozhatták át a mai helyére, mert abban az évben szentelték fel az új köztemetőt. A feszülettel a Szakrális Kisemlékek Archívumában is foglalkoznak, de még nem olvashatunk arról, hogy Clementis Zsigmond, a régi telekkönyvi hivatal szakembere a XIX. század végén egy rajzán megörökítette ezt a szakrális emléket is. A homokkőből készült, egyenes szárvégű korpuszos feszület akkor egy háromlépcsős, váza alakban végződő talapzaton állt, oszlopán az említett évszámmal.
A kereszt az áthelyezést apróbb módosítással vészelte át. Krisztus alakja öntöttvasból készült: jobbra fordított fejjel látható a kereszten; összezárt ujjú kezeit a csuklónál, lábait egymás mellé helyezve szögelték fel.
Clementis Zsigmond lakása Ipolyságon, mellette a régi temető keresztje. (Csáky K. repr.)
A Homok városrészen, ahol a hidak után a régi töltésút végződhetett, s az országút Parassa és Bernece irányába elágazott, szintén áll egy korpuszos út menti kereszt. A feszület ma már a kórházzal szembeni egyik családi ház előtt van, a kerttől épített fal, az utcától és a szomszéd telektől vaskeretes drótkerítés választja el. A keresztállítás idejében azonban itt még nem volt házsor, hiszen ez a városrész akkor még nem épült be.
A vaskorpuszos kereszt egy kétrészes talapzatra helyezett betonalapon áll; szárai háromkaréjúak. A halott Krisztust jobb vállára hajtott fejjel láthatjuk; az ujjak bezárva, a szegek a tenyér tövébe ütve, a lábak egymás mellé helyezett pózban felszegezve.
Erről a keresztről is írnak a Szakrális Kisemlékeink Archívumában, megemlítve, hogy a latin nyelvű dedikáció szerint az állíttató Csernota János volt. A dedikáció egyébként az adatgyűjtő (Bendíkné Szabó Márta) olvasata szerint így hangzik:”SUB PD/ IOANNE/ CSERNOTA/ PROVISOR/ AO/ 1720/ 1812”. A magyar fordítást nem közlik, s arról sem szerezhetünk tudomást, vajon ki volt az említett Csernota János, s miért állított keresztet? Ha az évszám olvasata helyes, akkor ez lenne a város legrégibb szabadtéri szakrális kisemléke. Van azonban a keresztre vésett (és festett) évszámnak egy másik olvasata is. Miután a róla készült képet elküldtem Hausel Sándor egykori múzeum- és levéltár-igazgatónak, kérve a fordítást, ezt a választ kaptam:
„Az oszlop szépen fel lett újítva, de a szövegét hibásan festették újra. A felirat jelentése: Tekintetes Csernota János intéző úr idejében 1790 1812. A felújítás előtti állapot és felirat megtalálható a Szlovákiai Magyar Adatbankban.”
A homoki kereszt (Ipolyság) dedikációja. Csáky Károly felv.
A régi állapotról mi is őrzünk egy felvételt, melynek alapján szintén más évszámot olvastunk, mint az archívumban közölt. Vitatott tehát az 1790-es és az 1720-as olvasat. Sztahula László atya szerint a keresztet Csernoja János plébános idejében (1720-1812) állították. Ilyen plébános viszont Ságon nem volt. Talán a jezsuiták felügyelője lett volna Csernota? A Magyar Katolikus Lexikon jegyez egy Csernota János nevű dobócai plébánost (1775 és 1810) a Rozsnyói Egyházmegyéből. Vajon ő összefüggésbe hozható-e a kereszttel s a Rozsnyói Káptalannal, amely a XVIII. század végén Ipolyságot birtokolta? Mikor ezt átvették (1776-ban), a kereszttel azonos oldalon (talán annak helyén?) állt már Nepomuki Szent János szobra, melyet aztán a hídépítés befejezése után áthelyeztek a jobb oldalra. Talán azért került volna a kereszt erre a helyre? (Megjegyezzük még, hogy az évszámoknak van egy harmadik közlésváltozata, olvasata is. A városról szóló két kiadványban 1730-at, illetve 1813-at írnak. – Danis, 2005:60. p.; Márton, 2017:23. p.)
A dedikáció első évszáma egyébként dr. Koczó József helytörténész olvasata szerint is 1790. Ugyanerre a következtetésre jutottunk helyszíni vizsgálódásunk során Pálinkás Tibor régésszel. A kilences szám vésésének vájata ugyanis megfelel az átfestett változatnak. A pontosítás a jövő valamely ifjú kutatójának feladata lesz.
A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola udvarán, a Lourdes-i barlang közelében, kör alakú kőágyon nyert másodlagos elhelyezést a Hídvég határából származó kőkorpusz. A korpusz másodlagos áthelyezésének történetét az említett helyen az adatgyűjtő ( Bendíkné Szabó Márta) így adja elő:
„Egy figyelmetlen traktoros szántás közben összetörte a határban álló kőkeresztet, ezért helyére a falusiak újat állíttattak. Az épségben maradt kőkorpuszt a plébános, Dobos Péter iskolaesperes javaslatára az ipolyhídvégi hívek az iskolának ajándékozták. Új helyén az 1994/95-ös tanévben szentelték fel”.
Mi egy kicsit más történetet ismerünk. A kereszt eredetileg Ipolyhídvégen, a volt uradalmi major közelében, a mai Rizsaföldek nevű dűlőben állt. Éjjeli tárcsázás közben Koncz József kelenyei traktorista a nagy géppel véletlenül megsértette a keresztet, az ledőlt és darabokra tört. Mivel a szakrális emlék a katonai térképeken is szerepelt, újat kellett oda elhelyezni. A traktorista ezt barátai, segítői közreműködésével meg is tette. A megmaradt régi felső keresztszárat pedig a korpusszal együtt Kelenyébe szállították, s a volt uradalmi szőlő feletti dombon, a nagy pince mellett a földre fektetve helyezték el, virágokkal vették körül, és sokáig gondozták. Kérésemre aztán 1994-ben beszállították Ipolyságra, s az egyházi iskola (melynek akkor igazgatója voltam) udvarán a mai helyére tették.
A XIX. századi korpuszos feszület. Csáky Károly felvétele
Újraszentelését 1995 áprilisában Tóth Domonkos nagyszombati segédpüspök és Katona István váci püspök végezték, akik akkor a magyar katolikus iskolák országos találkozóján vettek részt Ipolyságon. (Iskolai Emléksorok IV. 1995:22., 34.p.; Jubileumi Emlékkönyv, 2002:20.p.) A kereszt korpusza homokkőből készült, szépen kidolgozott XVIII. századi alkotás.
Ipolyságon a templom előtti téren áll egy XIX. század eleji korpuszos szürkés, egyenes szárvégű kőfeszület. Díszes fővel ellátott, barokkos talapzatán, illetve oszlopán ez a dedikáció olvasható: ANNO 1823. Az INRI-felirat alatt a keresztre feszített, színezett Krisztus-alakzat látható. A Megváltót arccal az ég felé fordulva, testén fehér ágyéktakaróval, egymás mellé szögezett lábakkal ábrázolták.
A kereszt eredetileg a templom kapujának közelében állt, mai helyére, a templomot és a régi kolostort elválasztó kőfal elé csak később (Bíróczi Istán plébános atya idejében) helyezték át.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
