Az egykori búzakalászos könyv új köntöst kapott a budapesti Sikerx Kiadó gondozásában és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének, valamint a Pósa Lajos Társaságnak a támogatásával.
Az új kiadvány az 1897-ben Budapesten, a Singer és Wolfner Kiadónál megjelent könyv alapján készült. A Sikerx Kiadó és a támogatók ezzel tisztelegnek az idén 120 éve elhunyt édesanya, Pósa Antalné Kovács Mária, Marcsa néni emléke előtt.
Az eredeti könyv borítóját egy búzakalászból kötött csokor díszíti, innen kapta a búzakalászos könyv elnevezést. Lyka Károly 1897. április 7-én a Budapesti Naplóban közölt róla recenziót. Abban így ír a költő, Pósa Lajos szülőfalujáról:
„Abban a pötty falucskában bogárhátú házikók intenek feléje, s ha ilyenkor tavaszkor lemegyen oda, ösmerősen kínálja őt frissen fakadt virágaival a becsületes illatú orgonabokor. Abban a kis faluban él egy jó öreg néne, falusi viganóban, nagy fekete kendő a fején, rozmaringos imádságos könyv az asztalán; napkeletről napszálltáig ott szorgoskodik csirkéi, libái körül, ki-kitekint az ősi szántóföldre, vagy gondosan kigyomlálja a szagos fodormenta közül a giz-gazt. Ez az öreg jó parasztasszony édes anyja Pósa Lajosnak, őróla, nékie szól a búzakalászos könyv.”
S ahogyan Lyka Károly a továbbiakban kifejtette, szól a könyv „kis kertről, nagy eperfával, nyíló muskátli bokrokról, öreg nagyszekrényről, vékonylábú varróasztalról, de legfőképp csodálatosan meleg szeretetről…”
Csipka Rozália, a Sikerx Kiadó vezetője elmondta, hogy „igazán kiemelkedő sikert nem is a legjobb könyve hozta számára, hanem az 1897-ben megjelent Édes Anyám című verseskönyv. Pósa mondandója eredeti tartalmát nem vesztette el és az átlagember érzelmein túl a poétikai követelményeknek megfelelő esztétikai és érzelmi szintre emelte a verseket. A siker óriási, hiszen édesanyja mindenkinek van s amiről Pósa ír: általában a gyermeki szív örök hálájáról, az mindenkiben él és létezik.”
S mint Csipka Rozália felidézte, Benedek Elek a Nemzeti iskola című lapban így ír:
„Amint nézem, nézem a képet, egyszerre csak könnybe borul a szemem: ihol az én édesanyám! Szakasztott az az arc. S amint olvasom végtől végig e gyönyörű verseket, mind a szerető édesanyáról, úgy érzem, hogy az én érzelmeimet és gondolataimat foglalja szépen csengő rímes sorokba Pósa Lajos.”
Az egykori és a mai kötetben is megjelent a költő édesanyjának a fényképe is.
„Pósa édesanyja nem értette ezt a nagy sikert, talán élete végéig fájlalta, hogy fia nem a papi hivatást vállalta, idegen maradt számára az irodalmi világ, mindig bizonytalannak érezte fia egzisztenciáját. Amikor 1897-ben életében először felutazott Budapestre, ugyanaz a falusi nénike maradt a nagy ünneplés közben az Otthon Körben is, ahol melléültek a jeles férfiúk: Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Dankó Pista. Csupa ismeretlen arc és érthetetlen lelkesedés” – tette hozzá Csipka Rozália.
Kifejtette: „az első, ami megragadja az olvasót, az a meleg, szülői szeretet, hála, és ami a tájhoz szorosan tartozik, a táji hangulat, az egyszerűség, tisztaság, a leegyszerűsített ábrázolás, ez Pósa költészetének a lényege. Az életrajzi vonatkozások közé kell sorolnunk ezeket a verseket”.
„Az első részben a gyermekkori emlékek ihlette versek köszönnek vissza. Radnót igazi magyar falu volt. Látta és átélte a magyar hagyományok megtartását. Ugyan csendes gyerek, de mindent megfigyel, és elméjében elraktároz. Az idillikus élethelyzet részei: kedves kis falu, de valószínűleg nem hétköznapi település, valamivel kiválik a többi közül, szalmatetős ház, gondos anya, mind egy jól felépített s az olvasók által elismert költői léthelyzet kellékei. Ráadásul Pósa esetében igazak is, nem kitalálások. Sőt, még tovább elemzi a szülőfalut s ez a részletezés egyértelműen elárulja: számára ez a meghatározó, ez a legfontosabb helyszín. Miként így is lett, hiszen mindig is csak Radnót volt életének minden kritikus pontjában a menedék. Második rész a vágyakozás a szülői falu, táj után, a szorgalmas falusi emberek emlékéről szól – visszaemlékezések, általában bús hangvételű versek, ami abból fakadt, hogy nehezen adta magát a siker. A harmadik rész, amikor aztán Pósa Lajos bekerül az irodalmi köztudatba, és sikert arat, megsegítette az Isten, annyi verejték után – diadalt aratott, kéri édesanyját, osztozzon vele a jólétben” – magyarázta Csipka Rozália, a kötet szerkesztője.
Ebben a kötetben csak azok a versek jelentek meg, érthető módon, melyeket 1887 előtt írt. De rengeteg verset írt az édesanyjáról annak halála után is. Azok Pósa Lajos özvegye kiadásában jelentek meg 1929-ben.
Sas Ede recenziója így szól:
„ … ha olvassuk ezt a gyönyörűséges könyvet, amely tele van a szív legmelegebb, legtisztább hangjaival: bizony-bizony kicsordul a könny a szemünkből. És ez a könnycsepp a legméltóbb kritika, ami Pósa könyvét érheti. Gyermekek, anyák, imádságos könyvül használhatják ezt a dalos, aranyos könyvet. És áldhatják azt az öreg jóságos asszonyt, ott a tiszta vizű Balog partján és áldhatják fiát, a híres, nagy poétát, aki akkor lett a legnagyobb, legdicsőbb, mikor ékes koszorúját édes anyja lábai elé rakta.”
A könyv Rimaszombatban a Tompa Mihály Könyvesbolton keresztül rendelhető és vásárolható meg. Érdeklődni a sikerkiadobt@gmail.com e-mail címen lehet.
A kiadó így ajánlja új könyvét: „Olvassuk el e csodálatos könyvet, amellyel Pósa Lajos valóságos bibliát adott az anyák és a gyermekek kezébe: két lélek tárul föl előttünk a lapjain: nemcsak a költőnek, az édes anyjának a lelke is.”
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
