Ezzel a címmel jelent meg Szále László könyve az ipolybalogi születésű Pásztor Béláról, 200 oldalon, fotókkal illusztrálva.
A könyv írója, Pásztor Béla legjobb ismerője szerint Európa-szerte egyedülálló módon több mint fél évszázada vezeti Veresegyházát, előbb mint tanácselnök (1965–1990), majd mint polgármester.
Édesapja a Zselíz melletti Sáróról származott, Pásztor Béla Ipolybalogon született. 1946 tavaszán a deportálások miatt Magyarországra menekült családjával és 1948-ban Erdővárosba költözött.
1965. szeptember 1-én megválasztották Veresegyház tanácselnökének, holott soha nem volt az állampárt (MSZMP) tagja, mégis ezt a tisztséget 1990. október 12-ig betöltötte, amikor is csak a megnevezése változott meg, a város polgármesterévé választották. Többször újraválasztották, mind a mai napig polgármester.
Szále László Pásztor Béla egykori osztálytársa, barátja. Könyve a mindig többes szám első személyben beszélő polgármester életútjáról szól, amit ő maga „mondott tollba”, mert nem használja kommunikációs eszköznek a technika vívmányait, hanem dolgozik, cselekszik, személyesen elutazik, ha kell a világ végére.
S mindezek mellett „a hatvanas évekig a kicsi, szegény, súlyos munkanélküliséggel küzdő falvak közé tartozó, sokféle széthúzású Veresegyház mára Pásztor Béla vezetése alatt – mindössze eddig 56 év – több mint húszezres létszámú lakosával Magyarország legfejlettebb, s egyik legszebb kisvárosává nőtte ki magát.
Fejezetekbe foglalva csak idézetekkel lehet jelezni munkásságát. Felsorolni egy ismertető írásban lehetetlen.
Az Ötvenhat év címet viselő fejezet mottója Zrínyi Miklóst idézi: Akiben megvan a jó szándék, annak semmi sem nehéz”. „Hogy milyennek látjuk a világot, tudjuk jól, nemcsak a nézés objektumától függ, hanem a néző szubjektumától is. …hogy pl. sötét-e a szemüveg, vagy rózsaszín”– vallja a könyv szerzője.
Ötvenhat év hatalmas idő álmok, hosszú távú tervek megvalósítására. De nem ajándékba kapott idő.
Az egykori ráckevei gimnazista Pásztor Béla, „nagy volt, és vagány, erős, akinek minden szavára odafigyeltek, hódításait irigyelték. Vezér volt. Most a könyv szerzője Városférfinak nevezi, aki már életében kiérdemelte kortársaitól – pártállásától függetlenül-, hogy »ő igazi államférfi«. A legjobbak is általában évtizedek múlva kapják meg ezt a jelzőt az állítólag jobban látó utókortól. Pásztor Béla helyi politikus, egy kisváros vezetője…. Mondhatnánk, hogy ő tényleg a város első szolgája. Nem lázadó, hanem afféle lojális másként gondolkodó volt, s mégis még a szocialista hatalom is megtartotta őt negyedszázadon át a nagyközség élén. Párttagság nélkül és hívő emberként is.
S mivel nem lehet oldalakat idézni a polgármester vallomásából, egy-egy megszívlelendő gondolatot választottam, mely talán elgondolkoztató a jelen vagy jövő településvezetők részére is.
„A siker sosem szédített meg…. Tudtam, hogy az én szakmámban minden siker közös munka eredménye …A tanulás természetes folyamat… Utazásaim során egyértelművé vált: ha látod más városát, látod a magadét is… A mai Veresegyházban fél Európa benne van… Aki tájékozódni akar, az ne a közeli célokat nézze, hanem a távolit…
A politikától – ha az a hatalomért küzdő pártok rivalizálása – mindig távol tartottam magam, de mindig politizáltam, ha az a poliszért, a közösségért végzett munkát jelenti. Méghozzá egy ismert közösségért. Nekem megmaradt Veresegyház.
Ami nem volt természetes és életszerű, azt nem tudtam elfogadni a jogszabályok közül sem. Egyszer még a vádlottak padján is ültem, de mindig nyugodt voltam, tudtam: az élet igazsága erősebb minden kreált jogszabálynál.”
A könyv fejezeteiben a lényegre törekedve, de mindent elmond. Már a fejezetcímek is kifejezők: A makacsság hasznai; Szabálytalanul, de helyesen; Ipartelepítés; Chinoin; Pharmavit, Sanofi vitákkal; A kudarc haszna.
Most készül egy szoborcsoport, amely az önkéntes városépítőknek állít emléket, írja egy fejezetben. A társadalmi munkának nemcsak szervezője volt, de az első résztvevője is. „A rendszeres hétvégi közös munkák úgy összekovácsolták a veresegyházi embereket, hogy szinte keresték az új feladatokat. Az 1970-es években szinte mindent közösségi munkával építettek. «Mindenki meggyőzhető” – vallja a polgármester.
Többen a szememre vetették már, hogy túl gyorsan fejlődik a város. Én ezt nem hiszem.
– folytatja és magyarázatot is ad a polgármester. E gyors fejlődés alatt olyan szakemberekkel dolgozott, mint Makovecz Imre, Somodi Imre, Zsigmond László, (főépítész) aki szerinte főnyeremény, ezt tükrözi a város arculata, esztétikai varázsa.
A Misszió Egészségügyi Központ 1996 óta működik, de azóta is fejlesztették, ez az ún. „veresi modell”.
„A gyerekekért semmi se drága” – A Fabriczius iskolát 1987-től építik, bővítik. Merem állítani, hogy az ország legszebb és legkorszerűbb iskolája. Különösen szép belső tereit Zsigmond Ágnes belsőépítész tervezte, Kun Éva keramikus életfája, falburkolatai, ivókútjai, a helyi művészek munkái megállítják az arra járót. Na és a 4400 négyzetméteres városi sportcsarnok, a legújabb építmények egyike (teljes költségét a város állta). Vagy az új katolikus templom, melyet egy év alatt építettek fel. A templomban a hitéleti eseményeken kívül hangversenyeket is tartanak, de van benne kávézó is, nem a szakrális részben, hanem külön folyosóval.
A városháza épülete (Kép: veresegyhaz.hu)
A népszerű Medveotthonnak hosszú története van, 1998 novemberében nyílt meg. Az 5,5 hektáros területen jól érzik magukat a medvék, farkasok, hiúzok, lámák. A háziállatfarm is kedvelt hely lett főleg a városi gyerekek számára.
Hosszan lehetne még sorolni Pásztor Béla eddigi munkáját, eredményeit, módszereit, s mint ő vallja, még száz évre való terveit.
56 év! „Akiben megvan a jó szándék, annak semmi nem nehéz” – Zrínyi Miklóstól való az idézet, s ez jellemzi a polgármestert is.
Pásztor Béla közülünk való.
Sokan ismerjük, csodáljuk, tiszteljük, visszajárunk hozzájuk, mert ő az otthont, a szülőföldet soha nem felejtette. Számtalan települést, önkormányzatot, civil szervezetet, iskolát, egyházat segített a Felvidéken is.
Mikor Veresegyházon találkozunk az erdélyiekkel is (akiket szintén segít), testvérként köszöntjük egymást. Ezt is az ottani légkör teszi, a nemcsak a vezető, de minden alkalmazott részéről tapasztalható vendégszeretet.
Pásztor Béláról sokan tudjuk, hogy szorosan kötődik szülőföldjéhez, nemzetéhez, és hogy tőle telhetően segíti a Kárpát-medencében élő magyarokat.
Felsorolni is nehéz lenne, hány iskolát, önkormányzatot, Csemadok-alapszervezetet, egyházat támogatott pénzbelileg, erkölcsileg és egyéb módon. Személyes kapcsolata csaknem valamennyivel napjainkig megmaradt. Amikor hívják, segítséget kérnek tőle, ma is bármennyire elfoglalt, megjelenik.
Pásztor Béla rendkívül udvarias és lojális ember. Két arca van, jellemzi egyik kollégája: az egyik a bölcs, a higgadt, a mosolygós, a mindent megértő, mindennel megbékélt. A másik arca megtartotta régi lelkületét, a hűséget, a felelősséget, a konokot, a mindig újat, jobbat keresőt. További kettősségek: udvariasság és szókimondás, szerénység és magabízó öntudat.
Tab város polgármestere ezzel a gondolattal bocsátja útjára e könyvet, mely nekünk is szól:
„Jó olvasást kívánok mindenkinek, egykor volt, és mai polgármestereknek, de kiváltképp ajánlom azoknak, akik erre a pályára készülnek.”
E könyv főszereplőjének hitvallása: „Tiszta fejjel és tiszta kézzel. Semmi nem történhet az én kedvemért.”
Pásztor Béla 2018-ban Komáromban megkapta a Felvidéki Magyarságért Díjat.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
