A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora január utolsó hetét Karsai Zsigmondnak szenteli. A zenei összeállításban a szerkesztő az erdélyi Maros és Küküllő mente népzenéjéből válogat.
A Kossuth Rádió „Hajnali” – Népzenei összeállítás korán kelőknek január végi összeállítása Karsai Zsigmond munkásságát mutatja be. A népművelő-táncos-festő 1920-ban született a Maros menti Lőrincrévén. Noha a háború után áttelepült a Pest megyei Pécelre, szülőföldje énekei és táncai miatt rendszeresen keresték fel a hazai népzene- és néptánckutatók, Molnár Istvántól Vargyas Lajoson át Martin Györgyig. Táncához viszont akkoriban még hiányzott a zene; a cigányzenekarok ugyanis nem tudtak a talpa alá muzsikálni, feldolgozott zenére meg ő nem tudott táncolni, ezért jobbára a saját füttyére ropta a táncot. Nagyon megörült, amikor a 70-es években Halmos Béla, majd később Székely Levente Sebő Ferenccel együtt eredeti formában játszott lőrincrévi muzsikával állt elő. Ettől kezdve számtalan fellépésen kísérték és gyakori vendége lett a budapesti táncházaknak.
Zsiga bácsi tánca olyan híres volt, hogy az ötvenes években a nagy tekintélynek örvendő szovjet koreográfus, Igor Mojszejev is ellátogatott hozzá, még az egyik táncát, a pontozót is próbálta eltanulni tőle. Később a Mojszejev Együttes és az Állami Népi Együttes is készített koreográfiát a táncaiból.
Legkitartóbb népzenei gyűjtője, Kiss Lajos szerint, Karsai Zsiga több mint 800 népdalt ismert, tőle származik a vidék népzenei hagyományáról készült legteljesebb gyűjtemény, mely „Lőrincréve népzenéje – Karsai Zsigmond dalai” címmel jelent meg 1982-ben. Ez a falumonográfiával is felérő kiadvány 25 év gyűjtőmunkájának eredményéből válogatva adta közre Zsiga bácsi dallamait. Táncban is kitűnt széleskörű motívumkészletével.
1962-ben megkapta a Népművészet Mestere címet.
Sokan festőművészként ismerték Karsai Zsigmondot, aki Magyarországon a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte. Életét így a tánc mellett a festés töltötte ki, képeit főleg lőrincrévi emlékei és Tokaj vidéke ihlették. 1986-ban Lőrincréve címmel Sebő Ferenccel közösen adtak ki hanglemezt a Táncházi muzsika sorozatban, amely megkapta Az év hanglemeze díjat. Amikor hosszú évtizedek után először ment vissza szülőföldjére, és egy szomszéd falusi lakodalomban fölállt táncolni, a vendégek ámuldozva jegyezték meg, hogy: „Né, úgy táncol, mint a lőrincréviek!”
Szerkesztő: Biri Elvira és Pénzes Géza
Műsorvezető: Pénzes Géza
Adás: Kossuth Rádió (minden reggel 4.03)
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
