A magyarországi Felelős Szülők Iskolája közösség érdekes és tanulságos, a Facebookon is követhető online beszélgetést tartott a napjainkban legidőszerűbb témáról, a háborúról, illetve arról, miként beszéljenek a szülők, pedagógusok, hozzátartozók a legkisebbekkel, az óvodásokkal, kisiskolásokkal és a nagyobb tanulókkal az őket foglalkoztató kérdésekről. Hiszen ez a kérdéskör most mindannyiunk életébe begyűrűzött és egyre több vitát vált ki.
A beszélgetés címe Háborúval kapcsolatos félelmek, kérdések a gyermekekben, és Tibenszky Moni Lisa moderálásával Balatoni József történelemtanár, író, influenszer, Reményiné Cs.Borbála pszichológus és Polus Enikő mentálhigiénés szakértő fejtette ki véleményét, adtak hasznos tanácsokat a felvetések kezelésére.
Balatoni József gyakorló tanárként azt tapasztalta, hogy a gyerekek félnek, ezért számos kérdésük van. Számára szabály, hogy magától nem kezdeményez beszélgetést ilyen kérdésekben, úgymond kényes témákban, de ha a gyerekek kérdeznek, akkor kötelességének tartja válaszolni. A gyerekeknek pedig most számtalan kérdésük van, így többek között az, hogy mi veszélyben vagyunk-e, mi lesz az ukrán gyerekekkel, mi lesz, ha az ő szüleiket is elviszik katonának? Mindenképpen köntörfalazás nélkül, őszinte válaszokat kell adni és mindenképpen megnyugtatni őket.
El kell mondani azt is, hogy a közösségi oldalakon megjelennek olyan hírek, hogy tankokat visznek a határra, hogy az országon keresztül is harci eszközök tűnnek fel. Ezzel kapcsolatosan meg kell magyarázni, hogy ez nem azt jelenti, hogy nálunk is háború lesz, hanem mindez a mi védelmünket szolgálja.
Polus Enikő elmondta, hogy ő először fiataloktól értesült a háborús konfliktusokról, és ez azt jelenti, hogy ők azonnal odafigyeltek az eseményekre, a közösségi hírekre és sokakban rögtön meg is jelent a belső pánik. Ezért kell biztató szót adni nekik, nem riogatni, elsősorban arról beszélni, hogy mit lehet ilyen helyzetben tenni. Nem a támadás, az agresszió a célravezető, hanem a józan megítélés. És kihangsúlyozni, hogy a legtragikusabb helyzetekben is van normális élet, születés, esküvő és a humornak is helye van. Ez egyfajta önsegítő módszer, védőmechanizmus, ami jelen van az emberekben, csak elő kell hívni. És beszélni kell minden történésről, nyíltan, őszintén, arról is, ami körülöttünk zajlik, de arról is, ami bennünk, a mi bensőnkben, a lelkünkben, a fejünkben.
Reményiné Cs.Borbála pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekek érzékelik a beindult adománygyűjtést is, és bennük is felébred a segítő szándék. Ilyenkor azonban az iskolák környékén is feltűnhetnek hamis adománygyűjtők, akik kihasználják a gyermeki érzékenységet, és pénzt csalnak ki tőlük. A gyerekek hallva, látva a segítségnyújtást, akár zsebpénzecskéjüket is halandók odaadni, majd kénytelenek átélni azt a csalódást, hogy átverték őket.
Beszéljünk erről a veszélyről, kérjük a gyerekeket, ne dőljenek be ezeknek, csak hivatalos gyűjtőhelyeken adományozzanak, illetve bízzák ezt a szülőkre. Az is természetes, hogy a kicsik félnek, de félnek a felnőttek, a szülők is, ezt ne tagadjuk el a gyerekek elől, de ne pánikoljunk, őrizzük meg a nyugalmunkat.
Fontos kérdésként vetődött fel, hogy mit tegyen a pedagógus, ha azt tapasztalja, hogy a tanulók harci játékokat kezdeményeznek. Ez most elkerülhetetlen, hiszen a gyerekeket az foglalkoztatja, amit maguk körül látnak és ez jelenik meg a játékaikban és a rajzaikban is. Semmiképpen sem szabad ezt eltiltani, inkább megbeszélni kell velük a játék keretét, azt, miről is szóljon az. A harci helyzetet még a pici gyerekek, az óvodások is érzékelik. Ők is néznek tévét, hallják a rádiós híreket és a felnőttek beszédét, náluk ugyancsak azt kell kihangsúlyozni, hogy mindezek ellenére nálunk biztonság van, anya, apa itthon van, a házuk lakható, nekik a felnőttektől mindenképpen a biztonságot kell érezniük.
Polus Enikő lényegesnek tartja a lelki segítséget, amely elengedhetetlen felnőttnek, gyereknek egyaránt. Ha nem tudunk megbirkózni a saját mentális állapotunkkal, kérjünk segítséget szakembertől.
Mindig lehet segítséget kérni, ha valami túl sok, ne cipeljük egyedül. Figyeljünk magunkra, mert a lelki állapotunkat a testünk is jelzi. Készíthetünk úgynevezett érzelmi térképet, naponta lejegyezhetjük érzelmi állapotunkat, ebből aztán hosszabb távon komoly következtetéseket lehet levonni és természetesen tanulságokat is.
Mindhárom szakember megegyezett abban, hogy a jelenlegi állapot komoly próbára tesz bennünket, és úgy tűnik a háborús helyzet még sokáig elhúzódik. Ezért van szükség az egymásra való odafigyelésre, a példamutatásra, a segítségnyújtásra, az emberségre, az őszinte beszédre a családban, az iskolában és különösen a gyerekeknél, akik nem mindig tudják reálisan felmérni a háborús híreket, ráadásul nem biztos, hogy kiszűrik a közösségi médiákból ránk ömlő álhíreket. És fontos a biztatás, hogy ami fölött van hatalmunk, azt uraljuk, ha kell és tudunk, a dolgokon változtassunk, mert a legkegyetlenebb helyzetekből is ki lehet jönni úgy, hogy lelkileg felüdüljünk, feltöltődjünk. Bár így lenne a jelenlegi esetben is!
(BM/Felvidék.ma)
