Több mint húsz éve annak, hogy a Búcson élő Szobi házaspár elindította a Felvidéki népviseletek feldolgozását tájegységek szerint Csallóköztől – Bodrogközig, vagyis az egykori magyar Hon területén élő néprajzi tájegységek népviseletét.
Az ötlet anno Szobi Eszter, a búcsi óvoda volt igazgatónője gondolatában fogant meg, amikor az anyanyelvi iskolák népszerűsítésére keresték az utat a Magyar Pedagógusok Szövetségében a Beíratási Művelődési Program keretében.
Ekkor a magyar iskolák és óvodák célkitűzése volt: a nemzeti értékeink megismertetése, és közkinccsé tétele.
A felvidéki magyarság, a családtagok népviseletének ismertetése volt a cél. A terv megvalósítását indította útjára Szobi Eszter a helyi óvodapedagógusok bevonásával.
Szobi Kálmán a férj, az egykori ismert népművelő minden értelemben társa volt feleségének. Együtt indultak útra, hogy megkeressék a még élő hiteles adatközlőket, varróasszonyokat, akik ismerték a régi viseletek minden ráncát, anyagát, viseleti szokásait.
Szobiék gyönyörű és nemes vándorútja egy folyamat volt, s még a mai napig az, az azóta megözvegyült Eszter életében.
A kitűzött cél tudatosan értékteremtő, megvalósítása pedig a nemzet javára válik.
Szobi Eszterék aztán elindították a folyamatosan gyarapodó kiállítási anyagot. Vándorkiállításokkal eljutottak a hannoveri EXPO 2000 világkiállításra, Budapestre, Strasbourgba, Csehországba és hazai tájakra is.
A gyűjtés 10 éve alatt a Felvidék 11 nagy néprajzi tájegységének 41 községe babacsaládja vándorolta be ezeket a tájakat.
Majd 2010 májusában állandó kiállítási helyére Búcsra került. Eszter és öccse Kerekes András megörökölt családi házukat rendelkezésre bocsátva a Felvidéki Babacsaládok Házában lett a végleges helyük.
2010. május 2-án megnyílt a Felvidéki Népviseletes Babacsaládok háza Búcson. Azóta sok ezer felnőtt, gyermek, külföldi turista tekintette meg az egyedülálló gyűjteményt.
Szobi Eszter 2004-ben egyedül maradt. A hagyatékot azonban napjainkig őrzi, ápolja, és szervezi a táborokat, a honismereti, néprajzi programokat, Emese Udvarházi Napokat. Gondosan rendszerezi a sok-sok dokumentumot. A társulásukról, a babamúzeumról eddig három reprezentatív kiadvány jelent meg.
Az egykori családi hagyatéknak, a parasztháznak a babamúzeum csak egy részét tölti ki.
Eszter az utóbbi 10 évben állandó felújítással, bővítéssel gyarapítja a parasztporta egykori gazdasági részleteit, mint a fészer, a pajta, az istálló – mindezeknek megtartva eredeti építészeti jellegét, de korszerűsítve mai használatra. Előadások, gyerek-, és felnőtt kézműves foglalkozások, játékok zajlanak évente itt, és idén még szabadtéri kis színpaddal is bővülnek.
A Felvidéki Babák Házában a magyar állam jóvoltából elkészült egy új objektum (több helyiséggel), amely a további programok bővítésére szolgál majd, főleg az ifjabb nemzedék számára. E részleg átadására ez év március végén kerül sor.
S mindezt hogy bírja az egyedül élő, de mindig közösségért tevő s már szép korba hajló Szobi Eszter?
Nagy tisztelettel, szeretettel elkötelezettséggel népe, múltja, ősei iránt. Mert Wass Alberttel hiszi és vallja, hogy: „Ki hűséget vet- életet arat, / és a gyökér, az megmarad!”
Eszter mindig háláját és köszönetét fejezi ki a legfőbb segítőinek: a gyűjtéshez segítséget nyújtó hazai néprajzosoknak Méry Margitnak, Jókai Máriának, az épület mindennemű újjáépítéséhez a Budapesten élő Csenger Sándornak, néhai Pogány Erzsébetnek, a Bethlen Gábor Alap Zrt-nek, amelytől a nagymértékű anyagi támogatást kapta, s a társulási tagoknak, barátoknak, azoknak a személyeknek, akik helyileg is segítik munkáját.
Az 1996-ban elindított kiállítási útjain mindig az alábbi mottóval nyitotta meg a gyűjtemény kiállítását:
„ Megfogni egymás kezét,
összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából
annak, ami bennünk emberi
Új tüzet rakni a jövőhöz
És a friss kenyérsütéshez” (Heltai Jenő)
Példaértékű Szobi Eszter élete, munkássága, szívóssága, kitartása, hite és reménye a jóban.
2015-ben egy új feladatot vállalt: csatlakozott a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségéhez (KCSSZ), a Családlánchoz. Elmondhatjuk, nélküle nemcsak Búcs és a Komáromi járás lenne szegényebb, hanem az egész Felvidék, a magyarság is.
2017-ben a Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás a Példakép különdíjat adományozta Szobiné Kerekes Eszternek.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
