Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a Kassai Polgári Klub (KPK) már hagyományosan lerója tiszteletét Esterházy János emléke előtt a mártírrá lett politikus születése napján (1901. március 14-én született). 1935-ben a kassai választási kerületben választották parlamenti képviselővé, a város a szívéhez nőtt. A résztvevők Lantos Györgyi Csáky-Dessewffy-palota udvarán álló alkotásánál gyülekeztek.
Az idei ünnepség azért volt különleges, mert az épület időközben gazdát cserélt, ma már Magyarország tulajdonát képezi.
Pásztor Zoltán, Paslenčárné Csáji Ildikó, Illés Oszkár és Buczkó István (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke a gróf intelmével kezdte köszöntőjét: „Csak az a nemzet érdemes a jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.”
Dr. Hetey Ágóta főkonzul a budapesti Esterházy-ünnepségen vett részt, így beszédét Buczkó István konzul olvasta fel.
Esterházy személyisége szimbolizálja a 20. századi felvidéki magyar sorsot: a békeidőket, Trianont, a Felvidék visszatérését, majd a megtorlásokat, bebörtönzést és a kitelepítéseket. Múlt századi kiállása a magyarság, a kereszténység és a közép-európaiság értékei mellett mindig iránymutató fáklya a magyarság számára. A még mindig háborús bűnösnek kikiáltott vértanú emléke szülőföldjén soha nem halványult el. Több mint 40 negyven emlékhelye van a Felvidéken.
Szomorú, hogy Szlovákiában még mindig politikai szempontból, nem valós cselekedetei alapján ítélik meg történelmi szerepét.
(Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Tudatosan és meggyőződésből a közösség szolgálatát vállalta. 1938-ban a magyar parlamentbe kapott meghívást, de a nehezebb utat választotta, a magyar kisebbségi létet. 1945 után elmenekülhetett volna, de maradt. Diktatúráknak nem hódolt be, kitartott az elvei mellett.
Ma Esterházy a közép-európai összefogást és a Visegrádi Együttműködést támogatná és azt építené.
A kisebbségek ügyét mindig szívén viselte, a Kassára bevonuló Horthy Miklóst így köszöntötte: „Maradtunk magyarok odaát a határokon túl, akiknek az élére állok, és ígérem azt, hogy átmentem őket! (…)
Mi, ott maradt magyarok ígérjük Főméltóságodnak, hogy kezet adunk az ott élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért.
Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legnagyobb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy mi követeljük, hogy ott élhessünk.”
Esterházynak mindig fontos volt a kisemberek véleménye, és szinte a Felvidék minden településére ellátogatott, hogy elbeszélgetve az emberekkel, megismerje gondjaikat, az életüket. Erre most is égetően szüksége van a felvidéki magyar közösségnek.
Nehéz napokat élve, merítsünk erőt helytállásából és biztassanak szavai: „Cselekedjünk mindnyájan teljes egységben és szeretetben!” – fejezte be a főkonzul a beszédét.
Illés Oszkár színművész Sajgi Rozsnyó József A nemzethőség mártírja című versét adta elő.
„Egy életen át magyar voltál/ harcoltál népedért tűzön-vízen át,/ Tirannus előtt nem hódoltál/ védve a népet, védve a közös hazát.” (részlet) A vers követi életútja kimagasló pillanatait és megpróbáltatásait. „S amikor kopogtat a Halál:/ a roggyant testben nagy Lélek várja,/ Börtönben igazi magyart talál,/ ki győztesként hal, szenteknek társa!”
Ft. Pásztor Zoltán püspöki helynök Esterházy boldoggá avatásáért imádkozott.
Egyebek mellett hálát adott a Mindenhatónak hűséges szolgájáért, Esterházyért, aki egész szívével követni akarta Krisztust, annak akaratára hagyatkozva és az embereket szolgálva, tekintet nélkül származásukra. Példát adott az igazság és a szeretet hirdetésében, megvalósításában, valamint abban, hogy vállalta élete keresztjeit és feláldozását az őt üldözőkért is.
„Irgalmas Istenünk, dicsőítsd meg nevedet János szolgád boldoggá avatása által is, hogy az ő keresztény életpéldája, valamint szenvedése és halála megerősítse Közép-Európa nemzeteit a Te üdvözítő akaratod teljesítésében, Krisztus követésében és küldetésének folytatásában…”
Ezt követően a résztvevők elénekelték a Szózatot, majd megkoszorúzták a mellszobrot.
Palenčárné befejezésül emlékeztetett, hogy Csaláné Erdélyi Kornélia, a KPK alapító elnöke kitartó erőfeszítésének és a Major család beleegyezésének köszönhetően, 2011. április 14-én – incidenstől nem mentesen – ünnepélyes keretek között leplezték le a vértanú mellszobrát.
Rehabilitálásáig annak talapzatán csak a rabszáma fog szerepelni.
Végezetül ismét a grófot idézte: „Ezen a földön születtem, szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat… Egyet kérek tőletek: szívünk-lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunk és Krisztus Urunkba vetett hitünk ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem.”
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
