Újabb bemutatóra készül a Komáromi Jókai Színház, március 18-án 19 órakor Henrik Ibsen Kísértetek című színműve lesz látható. Az előadás rendezője Lukáš Brutovský művészeti vezető, a fiatal szlovák rendezőgeneráció kiemelkedő személyisége.
Alving kapitány gazdag özvegye férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitó ünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként Párizsban él. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat?
A Kísértetek történetének középpontjában egy középkorú nő, Alvingné áll, aki egész életében férje bűneit titkolta és próbálta ellensúlyozni, eltitkolni a közösségben.
A férfi halála után azonban minden hazugság felszínre tör, és nem marad többé következmények nélkül. A Nóra és a Hedda Gabler után Ibsen harmadik nagy női drámája a Kísértetek, mely az 1881-es bemutató idején példátlan botrányok sorozatát kavarta.
„Nehéz szétválasztani, leszűkíteni, mi is az, ami engem ebben a történetben a legjobban foglalkoztat. A társadalmi nyomás, a színlelés, a tradicionális álértékrend mögé rejtőzés, az ár, amelyet egy hazugságban leélt életért fizet az ember, a konfrontáció folyamatos elkerülése, amely tragikus áldozatokat követel. A Kísértetek elsősorban családi történet, de úgy érzem, bizonyos ponton politikai vonatkozásai is vannak “ – nyilatkozta az előadás rendezője, Lukáš Brutovský.
(Fotó: Komáromi Jókai Színház)
„Amikor először elolvastam a Kísértetek szövegét, azt éreztem, hogy talán egy kicsit poros. De most, hogy már benne járunk a sűrűjében, és a vége felé közelít a próbafolyamat, most érzem azt, hogy ha tényleg húsvér emberek jelennek meg a színpadon, akik valós problémákról gondolkodnak, s nem kísértetek, akkor ez a szöveg igenis képes mai módon megszólalni. A kísértetek – azok az örökölt szellemi, érzelmi sémák, igazodási pontok, melyeket magunkkal hordunk a családunktól, hagyományainkból, ugyanúgy megkötöznek bennünket, mint száz éve“ – mondta Bandor Éva, akit Alvingné szerepében láthatunk az előadásban.
Ebben a darabjában a világszerte ismert drámaíró messzebb ment, mint valaha: kora társadalmának legszentebb értékeit vette célba. Ha az olvasó végigköveti a szereplőket a sötét, ködös, esős darabon át, tanúja lehet annak, hogyan szembesülnek a kíméletlen nappal a „fénytől rettegők”.
„Ibsen is ízig-vérig színházi ember, mint Shakespeare vagy Moliére; fogékony fiatalságát színháznál tölti, ő is színpadban gondolkozik. Polgári darabjaiban átveszi a francia realista dráma technikáját; nincs drámaíró, aki nála tömörebb, feszültebb párbeszédet tudna írni. De új mondanivalója megköveteli, hogy a drámai technikát bizonyos új fogásokkal bővítse“ – írta róla Szerb Antal.
(Fotó: Komáromi Jókai Színház)
Az előadás szereplői Bandor Éva, Culka Ottó, Mokos Attila, Fabó Tibor és Hostomský Fanni színművészek. Az előadás díszlettervezője Juraj Poliak, jelmeztervezője Peter Čanecký, dramaturgként Miro Dacho dolgozott a rendezővel, a rendező asszisztense Balázsy László.
(Komáromi Jókai Színház/Felvidék.ma)
