Március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe Jézus születését kilenc hónappal megelőző nap, melyen Gábor arkangyal a megtestesülés örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdete teszi jelessé e napot.
Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk születésének hírüladása egyik legrégibb egyházi ünnepünk. 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. A keleti liturgiák a napot az Úr ünnepei között tartották számon, a II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reform ehhez tért vissza.
Lorenzo di Credi: Az angyali üdvözlet (1480-85) (Kép: Wikipédia)
A hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt a magyar tájegységeken.
A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Racionális elme nem látja itt az összefüggést, de lelkünk mélyén tudunk róla – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban.
Az Evangéliumban Lukács így mondja el a megtestesülés örömhírét: A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”
Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.
Kép: Pixabay
A Magyar Katolikus Lexikonban ez olvasható: Az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat. Jellegzetesen ferences-népies hagyomány, hogy aki ezen a napon ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. A hagyomány máig él. Kiskunfélegyházán és közelében, a ferencszállási Szentkút tanyavilágában s a palóc falvakban manapság is ezer Üdvözlégyet, vagy ezer Úrangyalát szoktak Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliáján az angyali üdvözlet emlékezetére elvégezni. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart. Gyöngyöspata jámbor asszonyai hajnali három órakor végzik a zsolozsmát. Mint mondják, akkor jött Gábor angyal. A mohácsi sokácok villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka
A magyar vallásos néphagyományban Boldogasszony ezen ünnepe az oltás, a szemzés napja. Egy 16. századi magyar csízió (régi naptár, sokféle hasznos tanáccsal) szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt.
Országszerte általános szokás volt, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is akkor fogadta méhébe Jézust. A göcseji archaikus néphit szerint, amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ugyanis annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniuk. Hasonlóképpen vélekedik Zagyvarékas népe is: nem szabad kivágni, amíg magától ki nem szárad. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle.
Ilyen fákról azonban igen jó oltani, mert az új oltáson áldás lesz. Bátya délszláv-magyar faluban az ünnepen ügyes kezű emberek szívességből házról házra járnak oltani. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek.
Zalai falvakban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják. Másutt az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot kötnek, vagy/és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelölik meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.
Ezt a napot fecskehozó napként is számon tartották eleink, az érkező fecskék arra is figyelmeztetik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett. Azok az asszonyok, akik gyermeket szerettek volna, ezen a napon a Szűzanya képe, szobra előtt térdelve hosszan, sokszor egész nap imádkoztak.
Kép: Pixabay
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének egyik sajátossága, hogy fényét elhomályosítani látszik a böjti időszak, a közelgő nagyhét és húsvét ünnepe, melyről XVI. Benedek pápa így vall:
„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
